Iron Man 3 - Vasember 3 - Képregényhősök a vásznon - csakröviden

A Vasember 3 mérföldekkel jobban működik, mint a Vasember 2, mondjuk az annyira borzasztó film volt, hogy egyáltalán nem számít nagy teljesítménynek felülmúlni. Itt van akció, nagy-vörös-lángok, Gwyneth Paltrow melltartóban, gyerekszínész, barátság, szerelem, ármány, szuperhősök, terroristák, modern-technika, 3D, recept szerint kikevert poénok, amerikai elnök, zuhanó repülőgép, gonosz, jó, fight, eksön, blabla. Magyarán nagybetűs Hollywood premierplánban.

Szinte minden kritika éltette a Vasember 3-at, örültek a rendezőváltásnak - Share Black (Durr, Durr és Csók) - tapsoltak a színészeknek, illetve kisebb belekötésekkel a történet előtt is fejet hajtottak. A közönség meg úgy általában beszopta a reklámot és hatalmas bevételt termelve a filmnek felcsapta a háromdés szemüveget és beleejtette a kezét a popcornos dobozba.

Én határozottam vitatkoznék azzal, hogy ez egy jó film. Szerintem alapvetően nem jók a szuperhősös filmek, ezek a képregény adaptációk. Tisztában vagyok vele, hogy alapvetően csak és kizárólag szórakoztatni akarnak és nem Heidelberg idézetekből fog állni a szövegkönyv, ami nyilván rendeben van, de engem valójában az zavar, hogy felzavarják egy képregényes szubkultúra vizét, készítenek belőle egy filmet, ami tuti minimál szinten hűséges az eredetéhez, persze ez is oké, erről szólnak az adaptációk - az papír, ez meg filmtekercs - de, ami kurvára böki a csőröm, hogy belenyomnak a projektbe 200 millió dollárt és teljesen hülyére véve a nézőket csinálnak valami látványban férfias, mondanivalóban gyerekes milliószor látott kliséfilmet a Marvel Studios, meg a Disney gondozásában. És jó, oké, nem kell mindig sznobolni, meg túl élhetjük simán, sőt szerethetünk egy olyan filmet, aminek nincs mondanivalója és olyan felszínes, mint korunk bármelyik panelprolija, de akkor lenne egyéni valamiben, legalább tudna újat mutatni, de nem. Ami pedig végképp felháborít, hogy meg sem próbál újszerű lenni. Persze, ha én lennék a kasszás és a napvégén az én kis kezem nyálazná át a nyitóhétvégén betermelt 164 millió dollárt, akkor én is szarnék a művészetekre nagyívben.

Szóljon az a film javára, hogy valóban iszonyat gördülékeny, viszonylag izgalmas, nyilván kiszámítható - nem is akar kiszámíthatatlan lenni. Van a jó, a rossz, meg az amerikai elnök. Meg egy gyerekszereplő, biztos, ami biztos. A poénok kifejezetten nevethetőek, legalább abban volt némi fantázia és olyan mélyen nem vette komolyan magát a film, sőt néhol szinte már kikacsintás szagú paródiának hatott, amiért meg elismerésem, de nyilván ezt el kellett baszniuk néha olyan viccekkel, amik kilószámra készülnek gyártósoron, amiken a moziban kötelezően egyszerre kell felnevetni a padsorok között.

A történetről nincs mit mondanom. Van egy terrorista, Mandarin, vagy kicsoda, azaz Aldrich (Guy Pearce), aki csak azért ölögeti az embereket, hogy bosszantsa Tony Starkot (Robert Downey Jr.), aki Pepperrel (Gwyneth Paltrow) él boldogan, ámde nem mindig kiegyensúlyozott párkapcsolatban; a nővel, akinek néha még az sem elég, hogy a faszija egy szuperhős(!). Én nem tudom ezek a mai lányok mire vágynak baszd meg. Aztán történnek rossz, meg jó dolgok is, megy a cselekmény előre, mint a gyorsvonat, közben elrablódik az Amerikai Egyesült Államok elnöke - értsd: veszélyben a bolygó - és mivel Jack Bauer ki van kapcsolva, a film címe meg nem az, hogy Batman, ezért a Vasember menti meg, jóbarátjával, Obamával Colonellel (Don Cheadle). Azon már föl sem baszom magam, hogy mikor már majdnem kipusztult a fél banda a jók oldalán és a fél hajógyár lángba van borulva, élete szerelme meg végveszélyben, csak akkor jut hősünknek eszébe, hogy segítségül hívja a kábé egy egész hadsereget kitevő Iron Maneket a mélygarázsból. Csak azért mert valami fantasy, még nem kellene logikátlannak lennie.

Szóval szép ez a film, de érted, egy csaj is lehet szép, attól még nem lesz jó az ágyban. Ez a movie mindent okozott, csak orgazmust nem. Persze, a bohócpornónál még mindig jobb. Csak azért mentegetőzök, mert tudom, hogy sokan szeretik, de én ezzel befejeztem a szuperhősös képregényfigurák mindennapjait; egyszerűen nem termel ki a filmipar annyi amerikai elnököt, amennyit jóízűen meg lehet menteni. Pedig tényleg akkora szuperprodukciókról beszélünk, amikből a jóravaló színészeket sem spórolták ki. Robert Downey Jr. (Bosszúállók, Sherlock Holmes, Vasmber 2, Zodiákus, Született Gyilkosok) egy baromi jó belenyúlás volt, mert a fickó száraz humora, meg kvalitásai szépen, kiegyensúlyozottan cipelik a hátán a franchise-t. Gwyneth Paltrow (Hetedik, Vasember 2, Szerelmes Shakespeare) nekem nagyon szimpatikus lány, de nyilván nem ez élete alakítása, ahogy végigtipeg egy modern iroda folyosóján a szépre szabott kiskosztümben; jó, mondjuk a végén már melltartóban feszít a vásznon és Főnix-madarasat játszik, de nekem mindig inkább aranyos, mint vérmes marad. Az a másik halálom, amikor úgy akarják jelezni az idő múlását egy emberen, hogy kamuszemüveget és parókát adnak rá. Guy Pearce (Memento, A Bombák Földjén, Fékezhetetlen, Az Ajánlat) viszont kap egy ilyen szerepet, de végülis okés főgonosz. (Gondolom a második félévben a színművészetin volt főgonosz improvizációs játék, ott azt jól begyakorolták, vagy ez volt a hetes tétel a színjátszós-államvizsgán és akkorra jól bemagolta... ) Don Cleadle (Ütközések, Vasember 2, Bombák Földjén) meg jó lenne Obamának, komolyan tök hasonlít.

Szóval én így 2013-ra kivégeztem a szuperhősöket, függetlenül attól, hogy kívül hordják e az alsógatyát vagy sem. Egyértelmű pénzcsinálók ezek a képregény-adaptációk a szórakoztatás fogalmára hivatkozva. Egyrészt nem maradandóak, másrészt soha nem lesznek igazán jó filmhősök, mert ezek egészen addig tudnak páratlanok lenni, amíg csak a nyomtatott papíron léteznek és csak a képzeletedben repkednek, nem pedig a vásznon. Persze aki akarja nézze meg, a Vasember 3 még közel nem is a legszarabb, csak ugyanolyan jelentéktelen filmművészetileg, mint társai.

10/5