Srácok, csak azért mert azt mondták, attól még nem kell imádni ezt a filmet. Az, hogy a Grétgecbi marketingjére sokat költöttek és szerepel benne Dicaprio, attól még legyen olyan típusú véleményünk is, ami nem ajnározza ezt a minőségi giccsparádét, ahol a szemem szerelembe esett a látvánnyal, a szívem viszont kirepedezett a szárazságtól. De mivel nem akarom teljesen elbaszni senki napját, ezért megragadom az alkalmat és írok kicsit Leonardo Dicaprio-ról olyan bravogirl-magazin szinten, de ha már rajongani kell valakiért, akkor az simán lehet ez a fiú, akinek a nevét akkor hallottuk először, amikor balfasz módjára belefagyott az óceánba, aztán meg azon kaptuk magunkat, hogy minőségi rendezők adják kézről kézre a srácot anélkül, hogy fél másodpercre is csalódnánk benne.
Leonardo Dicaprio nehéz sorsú gyerek volt Hollywoodban; állítólag tényleg egy gettó volt, ahogy éltek. Szülei elváltak, ennek ellenére jó volt a kapcsolata velük. Apja amúgy underground-képregényrajzoló volt és nincs tesója. A középső neve Wilhelm, a Leonardo-t, meg Da Vinci után kapta. Szülei látták benne a tehetséget és már 10 évesen ügynökhöz hordták, akik azt ajánlották neki, hogy változtassa meg a nevét Lenny Williams-re, mert az igazán Amerika kompatibilis. A Szörnyecskék 3-ban debütált. Ja, és az American Psycho c. film Christian Bale által eljátszott szerepét neki szánták eredetileg, csak épp nem tudta úgy összeegyeztetni a munkarendjét, hogy elvállalhassa. Állandóan kurvajó női vannak úgy, mint Gisele Bündchem, Blake Lively, vagy Bar Rafaeli. Egyszer amúgy az egyik kanadai modell csaja fejbebaszta őt elég durván egy törött italosüveggel valami privát partin. A nő két év börtönt kapott miatta. Amúgy azt mondja, hogy csak akkor lenne hajlandó elvenni feleségül egy nőt, ha már legalább 10-20 éve együtt lennének. A mai férfiakról röviden annyi a véleménye, hogy "We don't have the guts that Romeo did."
Obamára szavazott, elmondása szerint soha semmilyen drogot még csak ki sem próbált és erre kibaszott büszke. Hihetetlen, de gratulálunk. Imádja az orosz kultúrát, ezzel együtt Tarkovsky-t. Kedvenc 10 filmje közt szerepel a The Shining, A Taxisofőr és a 8 és 1/2. A legjobb színésznek Jack Nicholsont, Robert De Niro-t és Meryl Streepet tartja. Szenvedélyesen gyűjti a moziplakátokat és a drága órákat. Kedvenc színe a sötétzöld, mert az a természet, a pénz és a mocsár színe is. Baromi nagy környezetvédő. Totálisan a szívügye; nem is hajlandó magángépen utazni, csak menetrend szerinti járatokon. Mondjuk én sem utazok magángéppel soha, de kettőnk közt az a különbség, hogy ő tényleg simán megtehetné.
És hogy mégis mitől egy kellemes jellem az egész srác? Például az ilyen válaszai miatt, amit akkor mondott, amikor arról kérdezték, hogy mely aspektusait rühelli a sztárságnak.
"You kidding? I feel very fortunate. A lot of people would love to be in my position. There are so many people out there who are suffering trillions of times more than I could ever suffer, and would love to be me. I am a lucky little bastard."
Egyszer nyert Aranymálna-díjat, egyszer Golden Globe-ot az Aviátor miatt és még egy Berlini Nemzetközi Filmfesztivál trófea is nyomja a zsebét a Romeo + Juliet végett. Kétszeres Bafta-díjas az Aviátornak és A Téglának hála. Oscarra háromszor jelölték összesen, és a föld lakóinak 90 százalékát gyötrik rémálmok amiatt, hogy hogy az isten picsájába nem kapott még kis aranyszobrot a színészi tehetségéért. Egy kisebb vagyont mernék arra tenni, hogy végül majd a Filmakadémia kioszt neki valami életműoszkárt, vagy hasonlót, mert az inkább a szobrocska szégyene lenne, ha nem simulhatna bele soha Dicaprio kezébe. És ezt tök komolyan így gondolom.
Olyan rendezőkkel dolgozott már együtt, mint Woody Allen, Steven Spielberg, Clint Eastwood, Ridley Scott, James Cameron, Christopher Nolan, Sam Mendes, Danny Boyle, Baz Luhrmann vagy Quentin Tarantino. És a filmek, ahol kiíródott a neve a stáblistán: Django Elszabadul, Eredet, Viharsziget, Hazugságok Hálója, Véres Gyémánt, A Tégla, Aviátor, New York Bandái, A Part, A Vasálarcos, Titanic, Romeo és Júlia, Egy kosaras Naplója stb.
Szóval ő az a srác, aki akkora drámaszínész, hogy nyugodt szívvel szarhatod össze magad tőle és hatalmas respect a minőségi színjátszásért.
A The Great Gatsby filmet is Leo viszi el a hátán. A boldog békeidőkben járunk, ahol szivar szagúak a partik és charlestonra mozognak a testek. Persze el ne higgye senki, hogy a '20-as évek ruhái és díszlete valóban így nézett ki. Mondjuk hol érdekel ez engem, hiszen nem egy dokumentum filmet nézek, hanem egy elképzelést. Az van, hogy Nick Carraway (Tobey Maguire) mesél el nekünk egy történetet arról, amikor megismerte barátját, Jay Gatsby-t (Leonardo Dicaprio), aki hatalmas fényűzésben élt egy kastélyban, ismeretlen múlttal és nagyobb vagyonnal, mint Dagobert bácsi, vagy ahogy a filmben mondják: "richer, than God". Minden este iszonyat partizás volt. Szerintem egy egyszerű pesti kamasz 6 csík kokain után sem érez olyan fergeteg tombolást, mint amiket Gatsby biztosított napról napra a vendégeinek. Mindezt azért, mert 5 évvel ezelőtt Jay Gatsby elszakadt élete szerelmétől Daisy-től (Carey Mulligan), aki egy hótgazdag és boldogtalan házasságban él Tommal (Joel Edgerton). Gatsby meg várja, hogy hátha felbukkan majd egy este a lány. Tom folyamatosan csalja a feleségét az autószerelő feleségével, Myrtle-lel (Isla Fischer). Daisy és Gatsby előbb utóbb újra egymásra találnak, azonban kiderül, hogy a férfi számára nem is az a legfontosabb, hogy visszakapja áhított nőjét, hanem hogy valami módon visszakapja azt az elvesztegetett 5 évet, amit egymás nélkül éltek át. A vége dráma.
Ez a történet röviden, ami baromira nem a szerelemről, hanem egy megszállott férfiről és egy döntésképtelen halvérű picsáról szól. Ha a szerelem valóban ilyen, akkor az elég nagy baj. Nagyon hiányosan vannak bemutatva a karakterek, néhányat a filmben egyáltalán nem értünk, teljesen céltalanok, mint például Jordan Bakert. Valószínűleg F. Scott Fritzgerald a könyvben ezekkel jobban bánt. Azonban Baz Luhram (Moulin Rouge, Romeo + Juliet) ausztrál rendezőnek nem sikerült elég érzelmet ráapplikálnia a vászonra. És nem is feltétlenül azért, mert túl színpadiasak voltak a színészek, azt maga a díszlet követelte meg. Na igen a díszlet; amit napestig tudnék dicsérni. Az valami gyönyörű volt. Olyan az egész látványnak az íze, mint egy gondosan megrajzolt mesekönyvnek. Az egész történet egy nagy visszaemlékezés és minden pontosan ehhez mérten alkalmazkodik. A gravitáció, az autók az utakon, a vágások; minden szabály alárendeli magát a képzelet törvényszerűségének és pillanatról pillanatra ejt minket ámulatba. Ahogy például az autó hajlik a térben a kanyarban. Gatsby-t például akkor halljuk először bemutatkozni, amikor a kaotikus és hetedhétországra szóló buli közepette kint áll az erkélyen a tűzijáték megkezdésének pillanatában, belefordul a kamerába és elegánsan megemeli nekünk a pezsgőspoharat egy jóindulatú mosollyal. Az egész túlzásnak tűnhet, de ezek szándékosan voltak így megkomponálva, mint minden kibaszott mozdulat és cipőfűző és könnycsepp és virágszirom. Olyan sokáig maradt tátva a szám, hogy akár egy patkánycsalád is nyugodtan áttelehetett volna benne; egyszerűen tisztábbak a jelenetek ívei, mint a gyermeki gondolatok és kalandra hívnak. Ott akarsz lenni. Tim Burton vagy Wes Anderson szokta legalább ennyire kihasználni a kamera adta csodát, hogy igazán új világokat teremtsen.
De ezzel nem lehet kihúzni azt a több, mint két órát, amit ez a 2013-as film kínál. Előbb utóbb elkezdi megülni a gyomrom a díszlet, meg a színek, a hozzáadott érték meg még mindig nem itta be magát eléggé. Amúgy a valóságban Marguire és Dicaprio gyerekkori barátok, de ebből sem jön át semmi, pedig a filmben is csak azt kellett volna nyomniuk, amit a valóságban, abszolút nem mélyülnek el a vásznon. Azzal, hogy Jay-Z volt az egyik zenei producer olyan, mintha azt akarták volna nyomatékosítani, hogy Ez.Egy.Tök.Nagyszabasú.Film.Ám.Hahó. Nagyon eklektikusan válogatták össze a muzsikát és hol egy kis jazz, hogy egy kis charleston, de mindenekelőtt modernség. Nekem speciel bejött, mert alapvetően jó és szerethető a tracklist. Olyan nevek pörögnek rajta, mint Will I Am, Beyonce, Kanye West, The XX, Jack White, Florence + the Machine, Lana Del Ray, Nero, Fergie, Gotye és maga Jay-Z többek közt. Persze mióta Tarantino gengszterrappet nyomott a Django-ban , azóta engem már nehéz meglepni.
A színészekről annyit, hogy Leonardo Dicaprio ugye kurvajó, de ennek ma már nincsen hírértéke. Carey Mulligan (Drive, Büszkeség és Balítélet, Tőzsdecápák) szerintem egy irgalmatlan tévedés volt és nem azt akarom megkérdőjelezni, hogy ez a nő tud e játszani, hanem egyszerűen nem volt meg a személyiségében az a szenvedély és őszinte törékenység, amit én megköveteltem volna. Tobey Marguire (Pókember, Félelem és Reszketés Las Vegasban) számomra épp olyan bambafejű és értékelhetetlen, mint Kristen Stewart az Alkonyat filmekből. Isla Fischer (Ünneprontók Ünnepe, Arrested Developement) meg legalább mocsok szexi. Aki nekem Leo után a legjobban bejött az Joel Edgerton (Warrior, Zero Dark Thirty, Star Wars 3).
(Amúgy az, hogy 'Old Sport', összesen ötvenötször hangzik el a filmben. Valaki megszámolta; nem én.)
A Cannes-ban debütált The Great Gatsby szerintem többet akar mondani, mint amennyit bír; de sajnos ehhez a mondanivalóhoz kívánt mélység nincs kiásva. Egyszer jó megnézni, de ha valami eredetibbre vágyunk a méltán elismert rendező, Baz Luhram és Dicaprio párostól, akkor inkább tekerjünk el a tékába és vegyük ki a '96-os Romeo + Julietet.
10/6,2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése