A Búra Alatt - Under the Dome

Van egy kis város, amire ráapplikálódik a semmiből kábé fél másodperc alatt egy bura és nem lehet kijutni. A kormánynak fogalma sincs mit tegyen - milyen meglepő - az emberek megbolondulnak alatta, mi meg várjuk, hogy a kezdeti ötlet után, ami az volt, hogy egy bura körülveszi a várost, na azután történjen valami. Végül történt, és kapott egy misztikus komplexitást az egész, de szinte vért izzadtam, hogy lássak valami említésre méltót az erősen közepes színészi alakítások mellett.

(Ja és nem lehet kiásni magad; mégmielőtt...)

A CBS (CSI, NCIS, Two and a Half Man, How I Met Your Mother, The Big Bang Theory) tehát belevágott ebbe a Stephen King regény adaptációba, amiben maga az író is aktívan részt vesz és állítólag kurvára szereti a sorozatot, amit meglehetősen átírtak. Nincs is ezzel baj, de azok után mindenképpen meglepő, hogy mennyire rühellte a szintén az ő könyvéből készült Kubrick Ragyogását. A rendezők nagyon vegyesek, a legtöbb részt Jack Bender (Lost, Maffiózók, Alias) és Kari Shogland (Borgiák) készítették; a történet írók közt meg ott van Brian K. Vaugh, aki a Lostnál is aktív 'játékos' volt. Ja és bár a burát, helyesen rövid u-val írják, addig a sorozatot hosszú ú-val mutogatják, ugyanis a könyvborítón is így olvasható. AZÉRT, mert érzékeltetni akarták, hogy ez egy nem egy átlagos bUra, hanem egy természetfeletti bÚra. Szóval nem a könyvkiadó balfasz és kapcsolta ki a helyesírás-ellenőrzőt a Wordben, hanem ennek célja volt.

Erről a sorozatról csak egy közepes írást tudok összehozni, mert ennél közepesebb sorozat nincs. Van egy város, Chester's Mill, ahol első látásra minden a megszokott: papok árulnak drogot gyerekeknek, helyi fontoskodó faszkalapok képzelik azt, hogy jobban értenek a vezetéshez, mint a polgármester, meg rendőrök hagynak mocskos kis ügyeket büntetlenül és fiatal szőke lányok szakítanak dugás közben a fiújukkal. Ja és valaki éppen hullát ás el az erdőben. Unalmas kedd délután Amerikában. Aztán megérkezik címszereplőnk, a Búra. Ez a nagy, átlátszó cucc becsapódik, mint egy meteorit és irgalmatlan erővel elszeparálja egymástól a burán kívüli és belüli világokat. Baromi király jelenet, mert ugye ami épp a mezsgyén volt, az könnyedén kettéapplikálódik; ezért kapunk egy békésen legelő félbeszelt tehenet és pár kettékaszabolt ember. A burán belül egyéni időjárás uralkodik és az egyetlen kommunikációs módszer az maradt, ha leírod papírra és felmutatod, hogy mit akarsz mondani. Se áram, se internet, se tumblr, se blogspot: VILÁGKATASZTRÓFAAPOKALIPSZIS! És hogy tovább bonyolítsák a történetet, kiderül, hogy páran épp átutazóban voltak a városban, de benn ragadtak ők is.

Az egyik ilyen átutazó a Barbie (Mike Vogel) nevű szereplő, aki behajtóként dolgozik, azonban az egyik ügyfelével nem sikerült szépen cizellált mondatokban vitáznia és véletlenül megölte. Persze állítja, hogy csak átutazóban van, de ez akkora kamu, mint a bajai szavazat-vásárlós videó. Azonban egy aranyszívű és kigyúrt felsőtestű idegenről van szó, akit a helyi újságíró - a sorozat egyik aktuális jónője, Julia (Rachelle Lefevre) - befogad magához, mert Barbie egy olyan srácnak bizonyul, aki teljesen indokolatlanul elkezdni védelmezni a kisvárost a saját szabályai szerint, mint valami nemeslelkű úriember. Tisztára, mint a Banshee c. sorozat seriffje. Nagyon hasonló a két karakter. A két személy villanásnyi idő alatt egymásba szeret, annak ellenére, hogy kiderül Barbie ölte meg Julia férjét, de mit számít ez ilyen borús időkben. Meg ugye ki tudna ellenállni egy olyan faszinak, aki konkrétan képes levezetni egy szülést, mert szolgált a hadseregben. wtf.

A helyi fiatal és megint csak indokolatlanul szexi serifflányra frissen szakadt rá a pozíció és valószínűleg az egész egyesült államok legbalfaszabb rendőrnője, aki képtelen egy épkézláb intézkedést véghezvinni. Próbál nagyon érzelmes, megértő és okos lenni, de minden mozdulata teljesen logikátlan és ebben az a legidegesítőbb, hogy azért, mert másként nem tudnák tovább vinni a történetet. Én ezen teljesen felháborodtam.

De a legnagyobb problémát a Breaking Bad Hankje, azaz Big Jim (Dean Norris) okozza, mert teljesen át akarja venni az irányítást a város felett és ha valamit nem tud elintézni az aktuális szereplővel, akkor megöli. Igen baszd meg, ennyire sikerült kreatívvá tenni. Mert ugye közben az ember tele van mocskos kis ügyletekkel, meg olyan barátokkal, akik a krízis idején komplett Harcosok Klubját működtettnek elhagyott bányákban. Az igazi keserűen bűnös város ízét próbálják kifőzni, ahol mindenki fosztogat, nőket erőszakol és fegyverrel hadonászik. Mondjuk ezt a részt nem igazán tudom megkérdőjelezni, mert az emberi természet tényleg elég balfasz és úgy amúgy minden egyes katasztrófa filmben ezekkel az alapjellemzőkkel dolgoznak (World War Z). Big Jim annyira berág Barbie-ra is, hogy ráken pár gyilkosságot és hogy magát jó színben tüntesse föl, ezért megígéri a NÉPnek, hogy nyilvánosan kivégzi. Itt megint túlzásba estek, mert annyira durván érzékeltetni akarják az ötvenpluszos férfiak maradiságát, hogy baszod építenek egy meglehetősen korrekt bitófát, amit ráadásul a helyi lemezlovas eszkábál össze, aki ráadásul - ezt muszáj leírnom - a világ legnagyobb Lenny Kravitz hasonmása. De komolyan. Ez lesz itt az egyik cliffhanger, hogy vajon meghal e Barbie, vagy sem. Ha tippelnem kell kurvára nem fog megmurdálni a második évad első részében, mert ilyen nagyságú drámát nem mernek bevállalni. Nagyon sok időt szántak ezekre a csatákra és városbemutatásra, átalakult háborús állapotokra, de van itt egy valóban izgalmas és sokkal fontosabb tényező is.

Mag a Búra. Teljesen világos, hogy ésszerű magyarázatot nem fogunk kapni, tehát a téma egy misztikumra lesz ráépítve, ami kifejezetten jó, csakhogy elfelejtettek vele eleget foglalkozni, vagyis inkább későn. Néha teljesen megfeledkeznek róla, pedig. Van itt egy laposfejű darkos kiscsaj, Norrie (Mackenzie Lintz), aki átutazóban van a leszbikus anyáival, de időközben összegabalyodik egy kamaszszerelem erejéig Joe-val (Colin Ford). Nem sikerült még teljesen megfejtenem, hogy miért alapkellék a tiniszerelem a sorozatokban, de valószínűleg valami olyasmiről lehet szó, hogy az internetes fiataloknak kell valami olyan történet, amivel a koruk miatt azonosulni tudnak és ha a történet maga nem is fogja meg a gazdaságilag mellékes 18-49 közötti korcsoportba nem beleeső korosztályt, akkor is életben tartják a fanatizmusokkal és állandó twitter-tumblr posztokkal a sorozat reklámértékét. Mert a Homelandben is egészen főszerepet kapott Brody lányának kamaszszerelmi élete. Amúgy megmondom őszintén én egészen szeretem ezeket a közjátékokat, aminek több oka is van. Egyrészt az érzelmi világom valahol egy 12 éves szintjén van, másrészt a tinédzsereknek előbb elhiszem és megbocsájtom, hogy két nap alatt egymásba szeretnek, mint az érzelmileg stabil felnőtteknek. A két fiatalnak a Búra megjelenésekor epilepsziás rohamai vannak és azt a titokzatos mondatot ismétlik közben, tudtukon kívül, hogy

"The pink stars are falling in lines."

Továbbá ott van még Joe nővére Angie (Britt Robertson), aki már a húszas éveit nyaldossa a maga kis vehemens, alacsony és csinosszőkelány stílusában. Van neki egy dugó partnere Junior (Alexander Koch), aki amúgy a gonoszkodó Big Jim fia. Junior beteges módon bele van zúgva Angie-be kábé a szalagavatójuk óta és annyira bezakkan, hogy be is zárja a lányt az alagsorba és leláncolja, de valahogy nem elég hihető módon játssza a bolondot. Persze Angie megszabadul tőle, de akkor sem tudnak elválni teljesen, mert nekik kettőjüknek és a másik tinipárosnak fontos szerepe lesz, mert minél több mitikus történés lát napvilágot, annál világosabb, hogy ők valami kiválasztott szerűségek, mint Neo a Mátrixban és együtt kell kibogozniuk a titkokat és megoldaniuk Chester's Mill aktuális kalandjait, ahol a magukat drogbárónak képzelő farmerek kezdenek túlságosan elszaporodni. A végére már egészen jól jön ez a varázslatosság és kezd ténylegesen izgalmas és érdekfeszítő lenni a sorozat. Lesznek benne fordulatok és sikerült újra kíváncsivá tenniük, hogy vajon mi a faszom ez az üvegkalicka és miért pont itt.

A szereplők teljesen felejthetőek. Mike Vogel (Bates Motel, Pan Am, A Texasi Láncfűrészes, Blue Valentine) és Rachelle Lefevre (Alkonyat-filmek) okékák. Natalia Martinez (New York-i Helyszínelők) a Seriff szerepében egy balfasz, vagy csak a szerepe, ezt nem sikerült eldöntenem. Dean Norristól (Breaking Bad, A Család Kicsi Kincse, meg kábé végtelen számú epizódszerep bármiben) sokkal többet és emlékezetesebbet vártam. Alexander Koch (The Ghosts) és Britt Robertson (Sikoly 4) idősebb tinipáros stílusa nem túl meggyőző, de ha Angie szerepének az volt a célja, hogy idegesítsen, akkor ötös. A kamaszok Colin Ford (Odaát) és Mackenzie Lintz (Éhezők viadala) sokkal jobban. Rendes megkedveltem őket.

Ez a 2013-as sorozat egyáltalán nem nagy durranás és baromi egyszerű úgy felhájpolni, hogy Stephen King-sorozat. Mégis simán ajánlom, mert ha a kezdeti döcögősségen átköhögjük magunkat, akkor teljesen ehető, sőt még ízlik is. Fogalmam sincs hogyan csinálták, de ez van. Vagy csak kurvaigényesen van már megint elkészítve ez a sorozat is.

10/6,6