Graceland

A hipszeresített akapulkóakciócsoport abból áll, hogy egy 6 fős társaság egy luxuskoleszban él egy Dél-kaliforniai tengerparton, ahol az esti piázgatás és a napbarnította testük szörföztetése közben FBI és DEA ügynökökként gyilkosokra, de leginkább helyi (főleg mexikói, ugye) drogbárókra vadásznak. Életükbe akkor kapcsolódunk be, amikor egy újonc érkezik hozzájuk, aki kezdetben nagyon zöldfülűnek látszik, de kiderül, hogy több annál ami. A lényeg, hogy semmi eredeti ötlet, semmi kikövetkezhetetlen rejtély, semmi nagyszabású alakítás, semmi újonnani díszlet, DE ha képesek vagyunk bedobni a sarokba a sznboskodásunkat, akkor a Graceland első évada igenis képes kikapcsolni kicsit.

A kreátor Jeff Briggs (White Collar), aki ahhoz a jól megszokott formátumhoz nyúl ebben a 2013-as produkcióban, amivel Amerikában nem igazán lehet hibázni. Csinos lányok, kigyúrt fiúk egy fedél alatt; több, kisebb ügy/nyomozgatás, plusz egy jó tempóban és elég fordulattal megírt fő szál. Egy-két csók, semmi durvulós szex, épp annyi káromkodás, amitől nem egy délutáni Gossip Girlként funkcionál a sorozat és egy kicsit érdekesebb ügyek, mint a nyolcázhatvanadik Helyszínelők franchise. A karakterközpontúsággal próbálja megvenni a nézőket és egy stabilan működő, közepes szintet sikerül tartania, mindenkire jut idő, még az is előfordul, hogy valaki valóban érdekes lesz és nem ömlesztve, jól egyengetve tálal. A mellékszereplő junkiekkal, local-terroristákkal, mexikói vademberekkel, kisstílű kokaineladókkal, szuperszexi marihuána ültetvényesekkel és kisiparos heroinkirályokkal is minden rendben működik, akik előtt szereplőink folyton azt a látszatot keltik, hogy ők maguk is csak az utca emberei és óvatosan, figyelmesen épülnek be közéjük, hogy végül a nagy, hatalmas és jóságos amerikai állam által költségtérített büntetésüket megkapják. Mielőtt pedig túl sok lenne a szakmázás, valaki tuti megmutatja az új bikinijét, vagy a világbajnok hosszú combját. Nem egy bonyolult mechanika, de szó mi szó, működik.

Mike Warren (Aaron Tveit: A Nyomorultak, Gossip Girl ) az az újonc, aki kezdetben csak egy túl karakteres arcú szépfiúnak tűnik, azonban be kell, hogy valljam, szerintem magasan ő volt a legjobb színész. Ráadásul sikerült úgy megírni a karakterét, hogy ne tűnjön feleslegesen, mindenáron jó fiúnak, hanem jól hozza a belső vívódásokat. Szégyen-gyalázat, de a párkapcsolatok terén nem tudták eldönteni a készítők, hogy mit kezdjenek vele, mert nagyon helyes, cuki, meg minden, adtak is alá egy hosszúbarna hajú, szépszemű lányt, akinek ugye nem mondhatja el, hogy ügynök, mert akkor egész Graceland (ez a fedőneve a luxusapartmanjuknak) veszélybe kerülne, hiszen ez egy értelemszerűen titkos-szervezet. A végén ugye csak lesmárolja az ügyeletes kurvajónő lakótársát, de ezt inkább csak nyitánynak érzem a második évadra. Warren ügynök dolga ugye az vala, hogy titokban épüljön be Gracelandbe és végezze a mindennapi dolgát, hagyja, hogy betanítsák őt a többiek, azonban titokban Paul Briggs, helyi kiskapitányról kell bizonyítékokat találni, hogy vajon csal e munka közben. Magyarán belső ellenőrködik.

Paul Briggs (Daniel Sunjata: Rescue Me, A Sötét Lovag: A Felemelkedés, A Grace Klinika, Különleges ügyosztály) Graceland alfahímje, aki a szakmán belül híres, az FBI elismert tagja, aki több bűnözőt és csempészheroint játszik a kormány kezére, mint amennyi kokaint szippant fel egy laza péntek este Tony Montana az orrába. Életének azonban van egy titokzatos oldala, amiről a benne vakon megbízó kollegáik álmodni sem mernek. Persze Mike épp ezért jött, hogy Briggs-et jól kinyomozza és irgalmatlan jó tempóban, a nézőt is meglepve derül fény Paul múltjára és a néző a sorozat feléig képtelen eldönteni, hogy most akkor Paul jó, vagy rossz karakter, de természetesen egészen a végéig nem lesz tiszta a kép...

Charlie (Vanessa Ferlito: Grindhouse-Halálbiztos, Maffiózók, 24, New York-i Helyszínelők, 25th Hour) talán a legismertebb arc lehet a sorozatban. A nők közül mindenképpen övé a főszerep, benne legalább nem erőltetik túl a szexiségét, bár kétségkívül gyönyörű nő. Iszonyat jól hozza a herkást, tetszik a közjáték, amit Paul Briggsel nyom és legalább nem csináltak az egész ügynökségből az által hülyét, hogy a saját környezetükre nem kezdenek el gyanakodni.

Dale (Brandon Jay McLaren: Gyilkosság) a kötelező néger, akinek a leggyengébb a háttérsztorija, mondjuk bírtam a szlengjét, meg azzal a raszta hajjal elhiszem, hogy könnyen be tud olvadni a kisstílű marihuánások közé, de az egyéni drámája a családjával, akiket elhagyott, mert nem akarta őket kitenni az ügynökösdi életének az számomra kicsit túlmagyarázza ezt a De Nehéz Az Élete A Jó Embereknek Akik Csupán A Hazát Védik A Csúnya Gonosz Emberektől. Viszont azt meg kell hagyni, hogy ezek a kicsit kényszeresen berakott szereplők nagyon jó célt szolgának és ésszel használják a karakterüket amikor a fő szálat kell mozgatni és hihetetlen, de kémiailag teljesen jól működnek együtt. Nyilván mindenki képvisel egy bizonyos típust, mert ennek ez a receptje és kész és Dale például a kívül kemény, de belül olvadtméz szívű magányos farkas.

Paige (Serinda Swan: Smallville) talán a legjelentéktelenebb; a második évadra több szerepet jósolok neki. Inkább csak bábuztak vele. Viszont az ő jelenléte teljesen meggyőzött arról, hogy az FBI-hoz, vagy DEA-hez a diplomán kívül kötelezően csatolni kell egy egészalakos, bikinis fotót, plusz előnyt jelent, ha középiskolában bálkirálynő voltál, mert már pofátlannak tartom (akkor is, ha az ilyen sorozatokban ez megszokott), hogy mennyire idegesítően tökéletesen gyönyörűek és szexik ezek a lányok. Az ő karaktere tipikusan jó lesz arra, hogy majd amikor szükséges, akkor egymásba szeressenek Mike-kal és meg kelljen menteni, vagy valami ilyesmi és ha apadna a nézőtér a sorozat körül, akkor lesz kivel ledobatni a melltartót, mert igény az volna rá, abban biztos vagyok.

Johhny (Manny Montana: El primo) az ügyeletes jótétlélek, aki mindig csak jót akar, de néha ügyetlenkedik. Persze a tinilányok szerelme az ő csípőcsontjai és meleg barna szemei miatt is garantáltak, de ezen kívül ő az a csupaszív srác, aki olyan, mint egy kiskutya, aki mindig visszahozza a labdát. majd várja, hogy újra eldobják neki. Valóban kedvelhető amúgy, szó se róla; épp azon a határon egyensúlyoz, amikor valakiről még nem idegesítően hiteltelen, hogy az FBI-nak dolgozik. Ráadásul tök helyes, úgyhogy el is fér a vásznon, plusz bele is fér a társaságba.

Szóval ez a hat ember nyomozgat, az első évad végére betoltak egy cliffhangert és így a 40 perc körüli részekkel én egész nyugodtan elnézegettem ahogy szörfözgetnek reggelente, esténként meg mexikói gazemberekre vadásznak, akik a postaládáig is machete-vel vágnak utat, majd bemennek a házba és drogot csempésznek.

10/6,8