Banshee

Csöcs, vér, indiánkaszinó. Plusz tovább sorolhatnám a végtelenített klisétengert, ami úgy káprázik a szemünk előtt, mint egy minőségi sorozat, és ha egy pillanatra nem figyelünk, csak a kiváló operatőri és vágói munkára, akkor akár el is hihetjük. De a kis város nagy titkokkal sorozat hibáit felvonultatni nem nagy mutatvány. Most elmondom miért nem érdemes megnézni a Banshee-t, majd elmondom, hogy miért mégis.

Miután mindenki kibányászta már a szerencséjét a saját gyártású sorozatokkal (Showtime: Homeland, HBO: Game of Thrones, Netflix: House of Cards és még sorolhatnám, ha hagynátok), ennek okán a Cinemax is elkezdte szitálni a saját aranyát a Banshee-val. Semmit nem sajnáltak ennek érdekében, szerény véleményem szerint fellendítették az amerikai művér piacot és tankönyvből jegyzeteltették ki a sorozatkészítés összetevőit. Az egyelőre egy évados, de már a másodikra is berendelt produkció producere az az Alain Ball, aki a True Bloodhoz még akkoriban adta a nevét, amikor az úgy tűnt, hogy fasza vámpíros kultsorozatként fog menetleni a végtelenbe. Az írók David Schickler és Jonathan Tropper, akikről semmit nem találtam a neten, azt sem, hogy hány cukorral isszák a kávét. A rendezők már nem ennyire újoncszagúak; neveik alapján a tévés sorozatok bölcsőiben ringatódtak: Grey Yaties (Ray Donovan, House MD, A szökés, Heroes, Helyszínelők), S.J. Clarkson (Dexter, House MD, Heroes), Ole Christian Madsen, Miguel Sapochnik (House MD, Fringe). Véleményem szerint a pilot sikerült a legjobban, mert azt gondoltam, hogy egy újfajta rendezési és törénetmesélési stílust fogunk kapni azáltal hogy amíg zajlik a párbeszéd, addig az aranykezű vágóknak hála már az utána eseményeket kísérhetjük szemmel. Értsd: a szereplők arról beszélnek a szexszagú estében, hogy ó, jaj, vajon mit keresek én itt nálad; és ezt a kamu mondatot ejti ki épp a száján a szereplő, addig a képernyőn már azt látjuk, hogy főszereplőnk farkát tűri be a fenekébe. Sajnos a forgatókönyvbe már nem szorult ennyi eredeti ötlet.

Főszereplőnket, Lucas Hoodnak (Antony Starr) fogom hívni, ugyanis nem derül ki a valódi neve egy egész évad alatt. Hood kisétál a börtönből, undorítóan sármos és egy cseppet sem tűnik megtörtnek ahhoz képest, hogy 15évet ült rácsok mögött. A sorozat legjobb része az elején történik meg, amikor kijőve feltör egy autót és Amerika egyik buzinagy városában betér egy transzvesztita fodrászüzletbe. Ja előtte levarr egy pultos lányt egy kocsma raktárában. Szóval a fodrászatban megismerjük Jobot (Hoon Lee), aki olyan meleg, hogy kézzel vasal. Hood megszerez tőle valami címet, majd kiderül, hogy a sarkában vannak az öltönyös halálosztók, akik ki akarják végezni fényes nappal a főuccán. De Mr Nagymenő kibaszott golyóálló, rajta semmi nem fog. Az első öt percben kapunk csöcsöt, menő autót, lövöldözős akcióüldözést, közlekedési katasztrófát felboruló buszokkal, nemi hovatartozásában bizonytalan szépségiparosokat és valami balkán maffiát. Hozzáteszem, mindezt precízen, feszesen összerakva. Nagyon odaakart csapni és tökéletesen teljesített.

Hood belesimítja a gázpedált a padlóba és egészen a Banshee nevű településig hajtja a kocsit. Felkeresi az (ex)nőjét - aki 15 év alatt egyszer sem látogatta meg és a lilaakác közben él az ügyvéd férjével és a két gyermekével jelenleg. A lánya 15 éves (rakd össze lécci, nincs kedvem leírni az egyértelműt, hogy igen, az ő lánya). A nőt eredetileg Anastasia-nak hívják, de mára már Carrie (Ivana Milicevic) néven tengeti mindennapjait ingatlanosként. A nő gyönyörű, meseszép szemei vannak, de idegesítően kicsi a melle, de a kameramannak ez lehetett a típusa, mert ennyi közelit ciciről még pornóban sem készítenek. Kiderül, hogy a gyémántot, amit annak idején együtt loptak, nem sikerült pénzre váltani, így az a rossz hírem van Hoodnak, hogy megszopta, mint a torkosborz: se pénz, se nő. Teljesen logikus lépésként a következő kockán egy bárban ül a bölcsfejű, öreg, kellemes és egyben kötelező néger kocsmárossal, akivel elkezdenek beszélgetni, melyből kiderül, hogy mindketten ültek sitten. Szimpatizálnak, oké. Megjelenik egy vendég. Kiderül, hogy ő az új seriff, akinek ez az első napja, nem találkozott még senkivel és a beiktatásán sincs még túl a városban. Beszélgetnek tovább, most már hármasban. Majd jönnek a gengszterek és ki akarják rabolni a kasszát. A verekedés egyértelmű. A végeredmény három halott. A friss-seriff, meg a két gengszter (az egyiknek konkrétan egy kecsaposüveget nyomott le a torkán Hood, király!). A hullákat épp ássák el az éjszaka leple alatt az erdőben, amikor megszólal a seriff telefonja. Hősünk felveszi és elkezd tetszelegni a halott szerepében. Egy pillanat alatt úgy dönt, hogy átbassza a városvezetést és kiadja magát az új seriffnek, hiszen személyesen még senki nem találkozott vele. Így legalább Carrie közelében marad, pénzt is keres, meg hát ez olyan jó ötletnek tűnik. A kocsmáros, Sugar Bates, egyből a szövetségesévé lép elő, hisz a titok kötelezi. Ennyit kérdez az új Hoodtól: "You one of them complicated types. Is that is?"

Rácsörög kedvenc travinkra, Jobra, akiről kiderül, hogy egy szupertitkos földalatti azonosságcserélő, hacker és spy alkotóműhelyt üzemeltet női ruhákban.

"- I need to become someone else!" - mondja Hood

"- Honey child, don't we all?" - vágja rá a travi. Priceless. (Job karaktere erősen emlékeztet a True Bloodból ismert Lafayettre, aki csillagosötösre játszott homokos nagyszájút.) A rendszerben kicseréli a képeket, az ujjlenyomatot meg mindent, ami szükséges. Kiderül, hogy az eredeti Lucas Hoodnak senkije nincs Banshee-ben, amúgy is elvált és van egy kamasz fia, de ő nem vele él. Az akármelyik westernfilmes forgatás kellékeiből megmaradt fémcsillagot ki is tűzik hivatalosan Hoodra és elviszik az őrsre, ami egy régi Cadillac üzlet helyén nyílt és még egy használaton kívüli Cadillac is maradt benne. Jaj, nem már - mondom magamban - azért ennyire nem kell stílusosnak lenni. Aztán megjön a keménykedős rendőrnő a háromfős személyzetből, aki tök véletlenül kurvaszexi. Jaj, ne már - mondom magamban. Megismerhetjük a polgármestert, akinek azzal próbálták érdekessé tenni a karakterét, hogy egy szemtelenül fiatal színészt alkalmaztak. Azonban annyira jelentéktelen és olyan szinten ötlettelenek voltak az írók őt illetően, hogy az első évad végén kinyírják. Az arcom sem rezdült meg, pedig én nagyon tudok szeretni szereplőket különféle sorozatokban.

A lényeg, hogy a polgármesternek van egy esküdt ellensége, Kai Proctor (Ulrich Thomsen) személyében, akihez személyes bosszú köti (szintén elfelejtették kifejteni a nézőnek). Már a neve is a gonosz Ká kígyóra hajaz a Dzsungel könyvéből. Olyan ő, mint a Simpson család Montgomery Burnse, aki egyéni privilégiumot érez a város irányítását tekintve; mindenki retteg tőle, a gyára által ellátja a fél várost munkával, erősen öregszik és borzasztóan sok pénze van. Természetesen minden gaz tettét azzal a felkiáltással teszi, hogy ő csupán a város biztonságát akarja megőrizni. Elvileg össze kéne magad szarni, ha feltűnik a képernyőn az egészhátas Jézus a kereszten tetoválásával, meg ráadásul több kurvát tart egyszerre a palotájában, akik amis fejkendőben veszik torokra a férfiasságát, ha int nekik. Továbbá Hannibalos arckifejezéssel eszi a steaket és biodíszlet gyanánt állandóan vele tartózkodik hű kutyája szolgája/tanítványa, Burton, aki nullahuszonégyben pszichopata arckifejezést ölt egy olyan méretű csokornyakkendőben, amit még Matt Smith is megirigyelne a 11. doktor szerepében. Burton karakterét például ott túlozzák el, amikor bemegy egy lakókocsiba, hogy brutálisan legyilkoljon egy menedzsert, majd kicsit véres, de annál rezzenéstelenebb arccal kilép, megáll, megigazítja a nyakkendőjét, majd elegánsan elsétál. Burton szerepe tehát ennyi. Kai ráadásul amis volt valaha, de kitagadták, ami neki azóta is fáj. Igen amisok is vannak a filmeben, mert egyszer megjelentek a My name is Earlben, ezért ez sem maradhat ki. Plusz Kai Proctor kapcsolatban áll a helyi indiánokkal, akik kaszinót üzemeltetnek, mert a The Killingben is fontos pont volt, itt sem maradhat ki. Az indiánokkal nem sokat foglalkoznak, de rengeteg ilyen eszközt tartanak egyszerre tűzben olyan szándékkal, hogy hátha egyszer jövedelmeznek belőle. Az utolsó részben behoztak egy vérszexi indiánlányt, aki a testvérével együtt fogja vezetni a vállalkozást és előreláthatólag business problémáik lesznek Kai Proctorral.

Kai-hoz fűződik a végére Rebecca szerepe is, aki a világ legkívánatosabb amis csaja, meg amúgy is kibaszottszép a szentem. Rebecca valójában kettős életet él, mert családja előtt a vallásában megkövetelt egyszerű lány mintának felel meg, de esténként Sugar kocsmájában újra és újra felszedi Lucas Hoodot, hogy a nézők örömére a széparcú lány csöcstengerében mártózzunk meg. A végére Rebeccát kiteszik a szülei és jobb híján Kai-hoz költözik, akiről kiderül, hogy a kuzinja és valami egészen perverz vérfertőzősre hajazó kapcsolat kezd kialakulni köztük a zárórészekben.

Kai persze nem tud hatni a tolvaj múltú, börtönjárt főhősre, aki már hetek óta a csillaggal a mellkasán feszít. Hood a kibaszott helyi Rambo, semmitől nem szarja össze magát, de a végére kénytelen lesz mégis szövetségre lépni Proctorral, mert jön egy nagyobb gonosz. Proctor rengeteg szálban szerepel egyszerre, de néha, pár rész erejéig teljesen megfeledkeznek róla, fogalmunk sincs, hogy merre tartanak az ő szálai. A karaktert magát értem, csak a célját nem.

Szóval itt ez a város, ahol mindenki gecijónő (özvegyek, rendőrök, ingatlanosok, amisok lányai), és mindenki szerelmes Hoodba, aki meg nem fél semmitől és rendőrként a problémákat verekedéssel és felesleges agresszióval próbálja megoldani. De a deviáns viselkedést mindenki megbocsájtja neki, mert az aranyszíve kidudorodik az ing alól. Ráadásul részenként minimum kétszer vereti magát véresre, töreti el három bordáját részenként és valahogy mindenki baszik rászólni, hogy rendőrként ez nem annyira jellemző. Mondjuk ő a boss, biztos ezért. A verekedések durvábbak, mint a Fight Clubban és borzasztóan látványosak. A végére azonban teljesen hitelüket vesztik és már már unalmas az a sok vér. A legjobban kivitelezett, mégis hiteltelen verekedés Carrie és Olek küzdelme. Oké, hogy a nő ki van képezve, de kábé fél órán keresztül viseli el, hogy egy nagydarab fickó beledobálja a dohányzóasztalba, átszúrja egy léccel a tüdejét és a fejével töri ki az ablakot. Én az előbb bevertem a könyökömet és azt hittem elkezdem írni a végrendeletemet. Rendben, valószínűleg ez a nő szívósabb mint én, na de ennyire ne már.

Még leírni is szörnyű lesz a következőt, de valóban tartalmazza a sorozat: eszement RAVE(!) bulit csapnak egy istállóban, ahol drogot árulnak gyerekeknek gonosz drogdílerek, akik próbálnak nagyon gengszteresen viselkedni. Annyira, annyira vastagon fogott a ceruza. A karakterek nagyon túl vannak rajzolva. Itt meghal Carrie lányának pasija, meg később a kisstílű drogbáró is, de teljesen lényegtelen. Valójában senki kicsit fontosat sem nyírnak ki a sorozatban és ezáltal nem is sikerül igazi drámát kreálniuk, pedig rengeteg lehetőségük lett volna. Sokkal bátrabbnak kellett volna lenniük az íróknak.

Egyszer feltűnik egy motorosbanda is két részre. Akik még csak nyomokban sem tartalmaznak olyan eredetiséget, vagy karizmát, mint a Sons of Anarchy szereplői. Két rész alatt eltűnnek, semmit nem csinálnak azon kívül, hogy mind megmurdál Hood keze által. Igen, egymaga kicsinál egy egész motorosbandát.

Továbbá rendőrként Hood megölt egy bűnözőt és ezért az áldozat tesói ki akarják őt nyírni. De olyan primitív, ostobenkó modorral, mint a Hatfield and McCoys szerencsétlenebb férfiai. Hood lerendezi őket és cserébe megdugja az általa megölt férfi özvegyét. Csöcs és csupasz picsa látványszázalék azonnali emelkedése. Az egyik részben egy iskolai túszejtésbe is belefutunk. Ekkora sémákra a Glee szokott hagyatkozni. Hood itt is, nyilván az önkényes módszereire hagyatkozva megmenti a diákokat és megöli a tetteseket. A TEK bekaphatja. Ennyire felesleges részt utoljára a Breaking Bad Fly című része volt, de ők annyi mindent letettek már az asztalra, hogy nekik megbocsájtható. Eközben Job annyit 'Fuck'-ol, mint Debra Morgan a Dexterben.

Majdnem el is felejtettem, mert nem is érdemes rá emlékezni, de van egy faszi, aki a sittről ismeri Hoodot. Ezt fenyegetőkarakternek szánták, meg is zsarolja Hoodot. De a következő részben Hood már együtt borozgat Sugarral estefele egy csónakban, a tó közepén, miközben a kamera mozgásnak hála megtudhatjuk, hogy kinyírták a felbukkanó exsittest, akit a vízbe dobva rejtettek el. Talán az egyetlen, amire ez a szál mégis jó volt, hogy a visszaemlékezésekből (amiből több volt, mint az Esmeraldában) megtudhatjuk milyen kegyetlen volt az élete a magánzárkában, mennyit gyúrt félmeztelenül törött karral és hogy egyszer majdnem le kellett szopnia valakit a börtönben, de inkább levágta annak farkát majd kinyírta. (Gondolom a börtönös jelenetekhez A Szökés című sorozatot elemezték ki.)

A Banshee-vel ez az alapvető probléma; nem maguk a jelenetek a rosszak, mert remek képek vannak, a hangulat beránt magába, de ha a nézőnek csak egy fél marék esze van, akkor felszisszen kínjába, legalább egy másodpercre. Nincsenek életszerű baszakodások. Egy rablóból zsaru lesz és a lebukás veszélye szinte egyáltalán nem fenyegető a képernyőn, pedig ez az alapkoncepció bassza meg. Semmi életszaga nincsen. Túl olajozottan megy minden. Ez a baj. Aki profi túl profi, aki ideges túl ideges, aki szexi túl szexi, aki gyilkos túl gyilkos. Még a vér is túl vörös. A pilot nagyon össze volt pattintva, nem csoda, hogy berendelték a sorozatot. A későbbiekben is figyeltek rá, hogy az akciójelenetek, amik rendkívüli túlzások, mindezek ellenére is rohadt jól és nagyon változatosan vannak megszerkesztve.

Térjünk vissza a főszereplőinkhez, mert a főbb események itt zajlanak. Kiderül, hogy üldözik őket. Mindkettejük - ezért is volt Carrie-nek szüksége a személyazonosság-cserére. Pár rész alatt kiderül, hogy a nő apja elől menekülnek, mert tőle lopták el a gyémántot anno. Az apa neve Mr Rabbit (Ben Cross) és 'muszáj', hogy rokoni szálak fűzzék őt valamelyik főszereplőhöz, hisz így kreálhatnak majd erkölcsi és morális dilemmákat a szereplők döntéseiből. Na ez az igazi Családi Titkok és nem az, ami a TV2-n megy. Rabbit egy őszhajú, akit szintén egy csendes-őrült és rendkívül elegánsan és régimódi stílusban kegyetlen karakternek szántak, aki egyszerre két emberrel sakkozik, anélkül, hogy odanézve. Jaj, nem már - mondom magamban. Amúgy ukrán (nyilván), van egy egész öltönyös halálosztó hadserege, rendkívül érdes az akcentusa  és az amerikaiak által elképzelt balkáni temperamentummal rendelkezik, mely szerint a vendetta mindenekfölött. Ki akarja csinálni Hoodot, meg a saját lányát és annak családját is, mert mondom, ebben a sorozatban nem lehet valaki csak simán gonosz, ó nem. Ha itt valaki gonosz, akkor az maga az Ördög. És mindezt azért, mert elvették tőle az ő kicsi lányát.

A főszereplők eközben kerülgetik egymást, piszkálódnak, szenvednek, veszekednek, dilemmáznak. A 7. részben már dugnak is. Teljesen egyértelmű volt, hogy fognak. Nem tudják mi legyen, de a végére Mr Rabbit "elrabolja" Hoodot és G.I. Jane Carrie, meg a teljesen jelentéktelen 3 rendőr, meg Job és Sugar mentik meg. Művér, aknavető, elhagyatott gyárépület. Mintha rettegnének attól a készítők, hogy akár egy klisét is kihagynak. Persze mindenkit kinyírnak és megmentik Hoodot. Pár karcolástól eltekintve mindenki kibaszott-Terminátor.

A részek végén mindig próbálnak nyitottan hagyni egy kérdést és valami izgulnivalót adni a szánkba a következő részig, de megmondom őszintén, hogy egyszer sem sikerült igazán felfokozniuk a hangulatot. Gyakran beszélnek a titkokról, hogy itt mindenkinek van egy és azt akarják, hogy vért izzadjunk azért, hogy megtudjuk, de valójában nem is éreztetik, hogy valamire kíváncsinak kellene lennünk. Az első évad végére is szántak egy nagy volumenű cliffhangert, de van még mit tanulniuk. Nézzék újra a The Killinget, tudom ajánlani nekik. Carrie-t végül otthagyja a családja, így a második évadban már legálisan dughatnak. Éljen.

A színészekkel nem volt gond. Sajnos nem ritkán követnek el olyan hibát a készítők, hogy a főszereplőknél sokkal jobb mellékszereplőket játszatnak (HIMYM Ted Msoby-ja mennyivel unalmasabb, mint Barney). De Lucas Hood szerepében Antony Starr (A hajsza) nagyon jól hozza az iszonyúan sármos, kőkemény fasza gyereket, aki jól verekszik, jól baszik és hát ennyi. De nem is akar több lenni. Ivana Milicevic első komolyabb szerepe ez. Nincs vele semmi baj. Szépen pislog a szemeivel, öröm nézni amikor maszturbál a kádban és az ő bőre sem pattog ki a művértől hálistennek. Ulrich Thomsen (Ádám almáinak Ádámja), aki Kai Proctort játszik teljesen rendben van. Ezek az észak-európaiak jók valljuk be; a sorozataik (A Híd, The Killing), a színészeik (Mads Mikkelsen...). Ha kicsit összeszedik magukat az írók és rájönnek, hogy valójában mi a célja ennek a karakternek, akkor nagy kedvenc lehet belőle. Mr Rabbitet Ben Cross (Ben Hur, Star Trek) alakítja. Egyáltalán nem jött be. Attól, hogy élesek az arcának vonásai még nem lesz jegyezhető karizmája. Unalmas volt. Hoon Lee (Sex and the City) Jobként kedvenc. Ő is nagyon tipikus, de legalább a maximumot festi a vászonra a játékával. Frankie Faisonnal, azaz Sugar Bates-cel jó párost alkotnak a végére.

Nem igazán tudom, hogy miért néztem végig a sorozatot. Talán azért, mert éreztem benne azt a fajta kedvességet, hogy szép szavakkal könyörög a nézőkért. A kiváló hangulatképzéssel el is érte ezt.  Igenis volt benne potenciál. Szeretem nézni a jó díszleteket és benne a szép embereket, de nagyon szomjaztam az eredeti ötletekre. Még így is nagyon beelőz rengeteg más sorozatot az igényességével, de mára már sokkal jobb és több őrülten kőkemény férfikarakterből válogathatunk (Breaking Bad, Sons of Anarchy, Ray Donovan).  Van rá sansz, hogy olajozottabban működtessék a művet, de sajnos én ennél jobbakra vagyok kiéhezve. Mindezek ellenére azt is megértem, ha valaki nem adja föl és hagyja, hogy elvárások nélkül szórakoztassa őt. A klisé város szupertitkai a túlszexi szereplőivel várják az arra látogatókat.

10/5,5