The Place Beyond the Pines - Túl a Fenyvesen

Amikor meg akarsz nézni egy filmet, de helyette három rövidet kapsz egy olyan lineáris szerkezetbe csomagolva, aminek a hangulata beránt magába és azon kapod magad, hogy olyan romlott, középszerű, elbaszott sorsokat szagolgatsz épp a képernyőről, amik olyan történetet mesélnek épp, ami ki van zárva, hogy megtörténjen, de valójában miért is ne. És a legjobb, hogy a filmnek sosincs vége. 4 férfi, 3 rész, 2 generáció és 1 történet.

A 2012-es UK drámát Dereck Cianfrance jegyzi, aki a Golden és Oscar jelölt Blue Valentine-t rendezte, amiben szintén Ryan Goslingot instruálta. Mellette a másik szálakon szerepel Bradley Cooper és egyből örömkönnyet csal a szemembe az ötperces mikróssütemény arcú Ray Liotta neve a starringban. Ja, meg Eva Mendez, akiről azt gyanítom, hogy néha ellógott egy-két órát a színművészetin. Azt hallottam, hogy a Blue Valentine c. filmben a rendező összezáratta egy hosszabb időre Ray Goslingot és az aktuális színészpartner főszereplőnőjét, hogy hihető kémia lobbanjon valóssággá a vásznon. Nos, Eva Mendezt hiába zárják össze több színésszel is a forgatások alkalmával, akkor sem sikerül neki teljesíteni elég istenesen. De ez mellékes. A filmben ez a hiány nem hagy nyomot maga után. A függetlenfilm kifejezés hangosan ordít már az első jelenetről is. A popcorn és a kokakóla, a bordó bársonyszékben kihagyható, azonban egy pár szál cigi és egy üveg sör már annál inkább dukál ehhez az elképesztően szépen szerkesztett filmhez, amiben a hangulat hangsúlyosabb, mint bármi.

S01E01; mondjuk így. Szóval ott kezdünk, hogy 3 percen keresztül végigkísérhetjük Handsome Luke - tényleg ez a neve - (Ryan Gosling) igénytelenül (direkt, nem elbaszottságból) széttetovált hátát a később rávett bőrkabáttal, némi pillangókéssel való játszadozás után. {Ez a jelenet egy az egyben olyan, mint amikor Aronofsky Mickey Rourkja vonul végig az arénában, később a húspultban A pankrátor című filmben. Ott is szintén a munka szentségének hevében.} Tehát az arcát még nem látjuk, de érzed, hogy komoly a feje, ahogy végigvonul a 'régen minden jobb volt' színvilággal felturbózott olcsójánosoknak felépített, csak a színes lámpáiban és nem látogatói pénztárcájában gazdag vidámparkban, hogy bemutassa a show-ját. Valami mutatványos motoroskaszkadőrként tapasztja magára a közönség tekintetét. Nem izgulja túl a mutatványt; mások ilyen fejjel válogatnak anyákat a csavargyárban. Majd ennek végeztél cigivel lógó szájjal és 'unok mindent mint a szar' fejjel osztogat autogramokat a tinilányoknak. A rosszfiú imázs már már kínos, de nem vészes.

Ééés, megjelenik Romina (Eva Mendez), akinek a melltartótlan felsőtestével jeget lehetne vágni. Hazadobja motorral a csajt egy érdektelen beszélgetés után, amiből kiderül, hogy régen basztak, de amúgy szép időnk van ma. Másnap visszamegy, de a csaj anyja nyit ajtót egy gyerekkel a kezében. A jelenetek nem építenek hatásvadászatra. Aki már legalább egy fimet látott életében, az tisztában van vele, hogy következik a jelenet, amiben kiderül, hogy az bizony az ő fiaborja. Így is lesz. Zenével sem komponálnak rá műanyag érzéseket; szerencsére. Amúgy az isten mentsen meg attól, hogy így jöjjek rá, hogy van egy gyermekem. Handsome Luke azonban valószínűleg attól sem mozdítaná meg az arcát, ha Pearl Harbourban lőnének rá a japán kamikazék. Tudomásul veszi az infót és megdajkálja.  Komolyan van rá egy alapos gyanúm, hogy Ryan Goslingnak valaki titokban utal azért, hogy színészként ne használjon arcmimikát. A durva viszont az, hogy ennek ellenére is tökéletesen működik a vásznon. Ő ilyen belül robbant pezsgőt típus. A kibaszott szeme se rebben.

megj.: Amúgy ez a filmelemzés egyetlen hatalmas SPOILER, ugyanis ez egy történet, aminek az eleje nem függ össze a végével, túl komplex és lényegtelen, hogy melyik szakaszok, milyen eseményekkel érnek végig, ugyanis megoldásokat a film nem kínál. A kisebb csattanói ellenére ez csak egy 'egyszerű' történet.

Megy is Rominához rákérdezni, hogy mi a szitu. Még a póló is kifordítva van rajta; érzed, hogy mindent a világon magasról leszar ez a srác. Luke végül dobja a vándorcirkuszt és elhatározza, hogy a városban marad, hogy a közelben legyen és valahogy, akárhogy a gyermeke hőse legyen, azaz az apa szerepet elvállalja; pedig kurvára nem kérték meg rá. Romina amúgy már együtt él egy szimpla férfival, aki gondjukat viseli. Luke fel is bukkan, a hátsósorból végignézi a templomban, ahogy a fiát megkeresztelik. Annyira idegen abban az épületben, hogy el is bőgi magát. Pláne, hogy Romina új faszija tartja a kezében a gyereket. Elmegy idegből motorozni az erdőbe. Olyan vékonyan szép zenét tolnak be a screen alá, hogy elérzékenyül minden gondolat. Ráadásul hosszú és a motorozás ellenére mégis lassú képekkel, amiknek a súlya beitatja a vásznat. Több kritikában olvastam, hogy ez a film valójában a Drive kétkeréken. Való igaz, hogy van néha egy olyan hangulatunk mintha csak az egyik forgatásról átsétált volna a másikra, de nekem ez a film az elejétől fogva jobban működött. Összeismerkedik Robinnal (Ben Mendelsohn), aki munkát ajánl neki a műhelye körül az erdőben. Oda is költözik, egy nagyon halk sörözős barátság alakul ki köztük. Robin az egyik alkalommal feldobja a bankrablás témáját. Azzal a profira fejlesztett flegma fejjel annyit reagál rá Luke, hogy "Go fuck yourself." De a pénz diktál. Luke belemegy. Beindul a tervezgetés. Míg az Ocean 11-12-13-600-ban (ki számolja) egy egész filmet, sőt brandet építettek föl a tervezgetésre, addig itt két fickó egy faházban, almát rágcsálva kitalálja, hogy Handsome Luke bemegy, rabol, motorra szál, Robin meg egy furgonnal várja, amire felhajt, mint annak idején David Hasselhoff a Knight Riderben a kamionra. Nincs túlpörögve az esemény. Megcsinálják, de mivel érzékeltetni akarják, hogy a világon kurvára senki nem születik fegyverrel hadonászó bankrablónak, ezért Ryan Gosling elkezd hányni miközben a trailerrel mennek vissza a házba a sikeres akció után. Én teljesen elhiszem neki, hogy behányt a szituációtól és velük együtt üvöltöm a kanapén örömmámorban, hogy "You did it man! Yeah!". Amikor otthon számolgatva a pénzt cigizgetnek Metallica pólóban és a kutyával táncolnak, akkor érzem, hogy mosolygok velük együtt. Fel sem merül a moralizálás, hogy jót VS rosszat cselekedtek. Nem is érdekel; nem lenne életszerű, ha az ember feszt ezen pörögne minden egyes cselekedete előtt vagy után.

Pénz is van, Rominát is megbassza romantikusan. A gyerekkel együtt könnyed közjátékként elmennek fagyizni, mert Luke akar valamit elsőként csinálni a fiával. Itt készül az a fénykép, ami az egész filmben fel-fel bukkan. A menő családi idill szimbóluma.

Persze minden elbaszódik. Romina Kofival marad inkább, mert Luke csak baszakszik - mint akinek nincs igazán érzéke a valósághoz -  a pénzt sem akarja nagyon elfogadni, bár nem tudja, hogy honnan van. Baszódik minden; Robin széthegeszti a motort is, mert le akar állni, ő tudja hogy hol a határ. Persze Luke is tudja, a különbség azonban az, hogy magasról szarik rá. Az ösztönök majd diktálnak, az ész bekaphatja. Minden ami számít: létezik. Csupán darabokban. Akkor is rabol. Na, ezt nem kellett volna, kezdi elbaszni a dolgokat, mert. Nincs is oka, egyszerűen van olyan, hogy valami nem sikerül. Elbaszódik a motorral, nem indul időben, fennakad a táska, elfelejti a napszemüveget. Valós baszkódás van, rendesen megsajnálod Luke-ot. A lényeg, hogy jön a motoros üldözős jelenet Bradley Cooperrel. Ez sem nagy volumenű. Közben végig rágózik a zsaru. Rohadt esetlenek mind a ketten, de itt legalább nem az van hogy bankrablókat üldözni olyan kurvára mindennapi. Aztán jön a rendőr és lelövi. Ráadásul a cop lőtt először, csak aztán ereszt bele Luke is egy golyót. Handsome Luke azonnal meghal. Nincs lassított felvétel, vagy szépzene. Pillanatok vannak valóságba csomagolva. Persze attól, hogy nyers, még kiakad a néző, hogy WTF? A film felénél sem járunk és a főszereplő halott.

Itt észrevétlenül elkezdődik a második történet. Avery-é a főszerep. A meglőtt rendőr. A MEGLŐTT rendőr, akit ezzel piedesztálra emelnek és azonnal megkapja a hősigazolványt. Amerika tetőtől talpig: rendőrként beszopod picit, azonnal te vagy a megváltó jézus a keresztről. Persze hazudik arról, hogy ki lőtt előbb. A néző baromira nem hibáztatja ezért. Én is azt mondanám. Nem mindegy most már, valamelyikük így is, úgy is meghalt volna. Avery-nek is van egy hasonló korú babája, mint Luke-nak. Nyilván bassza az agyát. Jön itt egy kis jó-vagy-rossz ember vagyok én őrlődés, ami nem kicsit jellemző ebben a témában. "I'm a cop." Ez a mondat is túl tipikus. Idegesítően az, amikor ezzel magyarázod magad az asszony előtt és a következő mondatban már tudjuk, hogy benne lesz a fuck szó, mert ez a sablon. Valójában ez a közepe a filmnek meglehetősen generalizált és olyan sémákkal dolgozik, amiket már borzasztóan ununk a moziban. Azonban a metaforákra építő filmben sok olyan apróság van, amik a végeredményt magasra emelik és ehhez fontosak az olyan hozzávalók, amik bár magukban nem finomak, a végén kellemes, hogy kiérzed az ízét. Végre feltűnik a színen Deluca (Ray Liotta), aki rendőrtársa Avery-nak. Egyik nap a kollégák elviszik kocsikázni a Hőst, hogy kiszálljanak Romina házánál és fenyegetőzve bekopogjanak nyilván mindenféle engedély nélkül, annak reményében, hogy szert tehetnek a bankrabló-pénzre. Deluca konkrétan kávét kér halkszavakkal, hogy még jobban felháborodjunk mekkora geci. Persze Avery Az.Egyetlen.Igaz.Szívű.Nemes.Lelkű.Rendőr nem nézi ezt az egészet jó szemmel és a társa után megy a szobába - ahol a baba alszik - hogy mégis mi a fasz folyik itt. A társa meg megkéri, hogy emelje fel a babát, mert tuti a gyerekágyban van a pénz. Pipa, bejött. De elég fullasztó lehet, ahogy a karodban kell tartani azt a csecsemőt, akit árvává tettél.

Ez az egy jelenete volt, ami kellett nekünk, mint egy falat kenyér, aztán valami olyasmivel folytatódik a rendőr története, hogy korruptság vádjával egy másik ügyben letartóztattatja a saját kollégáit. Amúgy nem gondolnám, hogy minden rendőrörs ennyire törvényellenesen működne Amerikában, de ebben az épületben olyan nagy volt a korruptság, mint a svájcifrank hitele az egyszeri magyarnak napjainkban. És végre valóban jogosnak érzi azt a hős kártyát, ami már egy ideje a zsebében lapul. Valójában most tényleg a közjót szolgálta, de mégsem kezelik egyértelműen hősként. Túl-túl sokszor használták rá ezt a szót előtte. Szándékosan, hogy kopjon az értéke. A következő motívum, ami szintén a film első részét idézi, az az, amikor hátulról mutatva sétál a kollégák között a főnök irodájáig. Ugyanúgy bele, a monoton munkába, mint annak idején Ryan Gosling. Majd később tipikus, egyáltalán nem jó fej politikussá avanzsálódik, mert szentek ugye nincsenek, de addigra már nem ő lesz a főszerepben. Ennyi az ő sztorija. Talán még egy szép jelenete van neki, amikor a bizonyítékraktárban átnézi Handsome Luke holmijait és megtalálja a fotót, ami a fagyizáskor készült, a film egyetlen, felszabadult, boldog pillanatában. Tisztulni akar a bűntudattól és visszaviszi a lopott pénzt Eva Medeznek, ugyanabban a parkolóban eljátszva a veszekedést, ugyanarról a pénzről, ahol annak előtte Luke is tette. Ezek az alig észrevehető ismétlődő motívumok nagyon finom ízt adnak az egész movie-nak. Vége a második résznek, ahol nem lett fényes megdicsőülés, csak egy kis béke, de az élet a csapóval nem áll meg.

15évet ugrunk az időben. Itt már sokkal egyértelműbb az elkülönítés része. A film itt elkezd gyönyörű nyugalommal és gyengéd mozdulatokkal visszahajolni a kezdetek vállára. Megismerjük Avery fiát, AJ-t, aki épp apjához költözik, a sikeres politikushoz, merthogy a szülei elváltak. AJ első napjai az új iskolában unalmasan telnek, nincs társasága. Ezt nem is mutatják sokáig, a lényeg, hogy megismerkedik egy sráccal, Jasonnal, akivel ketten alakítják a főszereplőket ebben a végjátékban. Nem nehéz kitalálni és sokáig nem is titkolják, hogy Jason valójában Handsome Luke fia. Persze a srácok semmit nem tudnak a múltról. Muszáj elmondanom, hogyha van valami, amit betiltatnék a világon, az a Jobbik nevű politikai párt és a gyerekszínészet. Pont most néztem a Dextert és a kisfiát alakító srácot legszívesebben tarkón basztam volna, annyira ergya. Oké, ezek a srácok már kábé 16 évesek, de számomra olyan alakítást nyújtanak, hogy lefostam a bokámat. Olyan jók voltak együtt, hogy éreztem, ahogy ezekkel a fiúkkal koronázzák meg a filmet. Elképesztően nagy taps a castingosoknak. Mondjuk jóféle jelenetet is kaptak, ugyanis röviden végignéztük, ahogy kialakul a haverkodásból egy barátságszerűség. Nem olyan nagyon komolyan vett, inkább csak olyan véletlenül őszinte. Valószínűleg az ilyen témák hiánya a filmvilágban miatt esett olyan jól ezt nézni. Hatmillió szerelmes film van már, női barátságokra meg komplett sorozatokat húztak (Szex és NY) föl és brandet csináltak belőle. De két srác - nem férfi - barátsága annyira kibaszott intim, hogy iszonyat megható lesz és cseppet sem buzis értelemben. Csak baszkódnak a parkban, füvezgetnek, nyomják, hogy 'dude', telletik az időt, próbálják kifejezni magukat. Az egésznek ilyen 'mivoltmaaziskolában?semmi.' hangulata van. Könnyed képek, a zene még nagyon alá tol a hangulatnak, ahogy végig ebben a filmben.Tökéletes.

A srácok haverkodás közben nem kerülik meg a melyikünk a faszább dude témát, ezért exstasy-t vásárolnak, majd hányadék akciójeleneteket mellőzve lekapcsolják őket a rendőrök. Ahova Avery, mint jó fajta politikus rohan is be, hogy ejtesse a vádakat. Ekkor jön rá a névből, hogy kivel is haverkodik a fia. A nyomatékosítás kedvéért még fojtogatja is a fia nyakát, hogy a barátságukat letiltassa. Nyilván nem nagy sikerrel. AJ másnap elkezd érdeklődni Jason igazi apjáról, mivel látta, hogy Kofi - a néger pasas - nem lehet az igazi apja. Jason valamiért bepörög, de megbékél, aztán otthon csak rákérdez az anyjánál. Eva Mendez alakítása abszolút hiteltelen és harmatgyenge. A lényeg, hogy a srác és mostohaapja elmennek fagyizni(!), ráadásul ugyanoda, ahova anno Handsome Luke vitte el baba korában, de erről nyilván egyikük sem tud, csak a néző. Végül Kofi elmondja Jasonnak, hogy ki volt az apja. Helló hatalmas és csodás internet, nyilván mindent megtud az apjáról utólag. Azt is, hogy volt egy Robin nevű férfi, akinél lakott. El is megy hozzá és nosztalgiáznak egy keveset, megkapja az apja szemüvegét, meg egy pár sztorit, újságcikkeket az apjáról, meg a képpel az őt lelövő rendőrről.

És számomra itt érett be a film, mint a májusi cseresznye. A jóféle beszélgetés után a faterról, minden komolykodást mellőzve vágás, és a világ legtökéletesebben kiválasztott zenéjére száguld le a bicajával a srác a hegyről, ahol az apja is épp úgy ment le a motorral a múltban. Ez a 13 másodperces jelenet olyan könnyed volt, olyan szinten szimbolizálta a könnyedséget, mint egy frissenszületett kiscsibe első pihetolla. A lófaszt. Még annál is könnyedebb volt. Többször is vissza kellett tekerni, mert még soha ennyire ember nem vágyódott bele a vászonba. Nem, még pornófilm közben sem.

Aztán az apás hasonulásokat tovább víve drog gyanánt pirulákat lop a gyógyszertárból és a bicaján menekül. AJ-nél hatalmas welcome to the USA buli van, a kötelező piros műanyagpoharakkal. Jasonnak teljesen szétcsúszott állapotában, egy falon lógó családi kép segítségével sikerül realizálnia, hogy az apja gyilkosának lakásában van, pedig épp meg akart dugni egy festettfekete felajzott kamaszlányt. Másnap kurvára vesz is egy fegyvert, amivel visszamegy a házba és ráfogja AJ-re. Megjön az apa, kocsiba ülteti és az a gyerek, akit a kezében tartott egyszer, 15évvel ezelőtt, most az ő fejéhez tart fegyvert. A rendőr kivan, mint a kurvaélet, hogy mi van a fiával; aztán kifakad és bocsánatot kér amiért lelőtte az apját annak idején. Jason baromira nem tud mit kezdeni a szituációval. Elszedi a tárcáját Avery-nak és elrohan. Nem lövi le. Megtalálja a pénzek közé begyűrve azt a baromi régi fényképet, amin az anyja, az apja és ő szerepel a fagyizónál. Majd elhajt a kocsival. És ennyi. Mutatnak még pár utána jelenetet, amiben kiderül, hogy Jason elküldte a fényképet anyjának egy levélben; AJ büszke politikus apjával kinn áll a porondon a választásokkor; Jason meg vásárol magának egy motort szavaknélkül, nem mutatott mosollyal az arcán valahol akárhol. És vége.

Nincsenek megoldások, nincsenek ítéletek, nincsen vége semminek, mert ilyen az élet is. Leszámítva, hogy még válogatva sem találnánk hozzá ilyen kurvajó háttérzenéket. A film elég hosszú és a képek néha túl nehezek, de tökéletesen bepasszolnak a helyükre. Hogy miért vett végül motort Jason? Az apja miatt. Á, ez túl egyszerű válasz. Amikor nem találod magad, akkor elkezdesz másokat keresni önmagadban, hátha elkapod. Neki az apja végül hős lett. Mármint számára. AJ számára is az lett később az apja, mert annyi szaron mentek át a vége felé ketten és látta, ahogy az apját ünneplik. Ez ilyen, az apáknak muszáj hősöknek lenniük, akár antihősöknek. De ők mindig egy viszonyítási pont, onnan talán el tudunk indulni egy irányba. Kurvára nem mernék rá mérget venni, hogy ez a film valóban ennyire át van e itatva a hőskérdéssel, de ha tényleg, akkor nekem tetszik az ötlet, hogy a BenBatmanes és Supermanes 'hősködős' filmek közt van egy ilyen, ahol soha nem fogd megtudni ki mentett meg kit, ki volt a rossz és ki volt a jó. És azért, mert ezt a valóságban sem lehet mindig biztosan tudni. Az élet sokkal komplexebb annál, mint a fekete-fehér.

A sorozatot átívelő férfibarátságokban meg szintén van egy folyton, iszonyúan rosszul eső átbaszás. Nagyon tetszik, hogy többdimenziósak a szereplők, mint férfiak és nem faék egyszerűségű, egy szavas jellemrajzzal hozták létre a karaktereket.

A szereplők alapvetően gondosan voltak kiválogatva. Handsome Luke szerepében Ryan Gosling (Drive, Blue Valentine, Szerelmünk lapjai, Lars and the real girl) bebizonyította, hogy nincs receptje hozzávalókkal a jó színésznek, mert az isten sem tudja megmondani, hogyan működhet valaki ennyire jól vásznon, miközben mimikával dolgozni szinte egyáltalán nem hajlandó. Romina, azaz Eva Mendez (Randiguru) nem zavaró, de szerintem pillanatok alatt helyettesíthető. Avery, azaz Bradley Cooper (Másnaposok, Kés alatt) nem nyújt felejthetetlent, de ami neki volt szánva azt gondosan színre vitte. A Deluca-t jásztó Ray Liotta (Sin City, Revolver, Betépve, Nagymenők) pár jelenete alatt is bizonyítja, hogy mennyire azért készítette őt a jóisten, hogy az emberek mozivásznon nézzék a játékát. Dane DeHaan (Fékezhetetlen, True Blood), aki Ryan Gosling gyerekét, Jasont alakítja számomra a csúcspont volt. Mondjuk a jelentei elég hálásak voltak, de mondom, hogy Emory Cohennel, szereplőnevén: AJ-vel olyan műalkotást varázsoltak, hogy azért hatalmas respect jár.

A film nem mozgat meg világokat a nézőben, de a kemény munka és a nem sematikus téma, plusz annak feldarabolása egy meglehetősen jó filmként könyvelhető el. Talán pár óra múlva, már érdektelenné válik a film az agynak, de ott, abban a pillanatban, azokkal a zenékkel és azokkal a vágóképekkel minden tiszteletet megad, ami a nézőket és a filmvilágot megilleti. Hajrá romlott sorsok. Nincs több ítéletem. Csak a történet a szent.

10/7,1