Harry Potter, Don Draper és Mikhail Bulgakov; engem ezek a férfiak önmagukban is felizgatnak, de így hármasban egy élvezetes látványgruppent vizionálok. És meg is kapom, mert ez a mini-sorozat mindent elkövet a néző orgazmusáért, még akkor is ha az nem lesz a legemlékezetesebb. Egy fiatal, pályakezdő orvos abnormális mindennapjait kísérhetjük figyelemmel, miközben saját, idősebbik énjével beszélget, vitatkozik az 1900-as évek hajnalán
A mű egy Bulgakov adaptáció. Mikhail Bulgakov leghíresebb műve, a huszadik század talán legzseniálisabb regénye, a Mester és Margarita. De amúgy is kitűnő szatirikus íróként üzemelt. Azonban érdemes megemlíteni hogy Bulgakov maga is orvosként végzett, szóval történetei nem teljes egészében fikciók. Az első világháborúban a Vöröskeresztnél önkénteskedett, majd később behívatták és a fronton is szolgált orvosként. Az itt szerzett sebesülései miatt a későbbiekben morfium függő lett. Szerencsére azonban képes volt később lemondani az erősen addiktív szerről. Ezután Kijevben, ami születési helye is egyben, nyitott egy magánrendelőt otthonában. Valójában csak mindezek után vált belőle újságíró, később irodalmár. Tervei közt szerepelt, hogy összegyűjti a korábban orvosi magazinokban közölt cikkeit, amik azokról az időkről szóltak, amikor vidéki doktorként tevékenykedett 1916 és '18 között. Sajnos meghalt mielőtt publikálhatta volna, viszont köztudottan a címnek azt szánta, hogy Notes of a Young Doctor.
A történet azzal kezdődik, hogy a fiatal doktor (Daniel Radcliffe) megérkezik az orosz tél derekán egy isten háta mögött száz km-rel elhelyezkedő településre 1917-ben. A helyi felcser (Adam Godley) és a nővérkék azonban elsőre meghökkenve állnak a fiatal, kezdő, tapasztalatlan és az egyetemről frissen szabadult orvos előtt. Folyamatosan nyomasztják, és az elhunyt elődjére hivatkoznak, Leopold Leopoldovicsra, akit soha el nem múló személyi kultusz övez. A nővérek szinte istenként imádják a halottat és dicsérik annak minden mozdulatát. A fiatal doktor mindenáron bizonyítani akar, de az estek többségében csak nevetségessé teszi magát, mint amikor maga is szakállt növeszt, hátha úgy komolyabban veszik. A teljesen iskolázatlan, egyszerű betegek a legnagyobb hóban esnek be folyamatosan a rendelőbe, a legabszurdabb betegségekkel és balesetekkel, vagy csak azért, mert gyógyszert akarnak maguknak kiváltani egyéni használatra. Az egész sorozatot a legsötétebbre színezett fekete-humor jellemzi. Ez a groteszk humor, az arra hajlandókat annyira nevetteti és olyan hibátlan, amennyire azt elvárjuk ettől a műfajtól. Amikor például egy 8 éves kislány lábát kénytelen amputálni, élete első komolyabb sebészi beavatkozása során, akkor már kínosan hosszan mutatják, ahogy órákon keresztül próbálja elfűrészelni a csontot. A segédjei ezalatt csak ásítoznak mögötte, almát rágcsálnak, majd mikor végre leesik a láb a műtőasztalról elkezdnek tapsolni és könyékig véres kézzel kimennek rágyújtani.
Itt ugyan egy tankönyvi beteggel sem hozza őt össze a sors és mindeközben még azzal is meg kell küzdenie hogy egyáltalán megértesse a páciensekkel, hogy betegek és kezelésre van szükségük. De a szifiliszest nem hatja meg túlzottan a hír és továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy neki csak a torka kapar. A betegeken kívül a család tagok is okoznak meglepetéseket a túl vehemens hozzáállásukkal. A régebbi dolgozók őket rutinszerűen kloroformos ronggyal 'nyugtatják meg' és helyezik át őket a váróterembe. Mindeközben hősünk az idősebb önmagával beszélget (John Ham) anélkül, hogy ez bárki más számára látható, vagy érzékelhető lenne. Gyakran összevitáznak - teljesen abszurd - és a jövőbeli énje gyakran próbálja meg lebeszélni őt azokról a döntésekről, amik a későbbiekben tönkretehetik az életét - természetesen mindhiába. A fiatal doktor elkezdi morfiummal etetni a vénáit és ezzel a párhuzamosan láthatjuk, hog az idősebb doktor ezek miatt a ballépések miatt épp barátságtalan katonákkal/felügyelőkkel körülvéve, 1934-ben azt nézi végig, ahogy átkutatják a rendelőjét és azt próbálják rábizonyítani, hogy morfinista. Mindezek mellett épp saját jegyzeteit olvasva ugrik vissza mindig a kezdetekhez.
Alapvetően ez teszi drámaivá a sorozatot, mert tudjuk, hogy jó 30 évvel később mik lesznek a következmények.
A legtöbb operáció, vagy egyszerű vizsgálat gyomorforgató és barbárinak tűnik, azonban szórakoztató is egyben. Ez a morbidság remek ízt ad az egésznek, de az angolok egyébként is rendkívül erősek a hangulatteremtésben. A díszletekben szintén profik, pont mint a Downton Abbey-ben.
Jon Ham (Mad Men) és Danielle Radcliffe (Harry Potter filmek, A Fekete Ruhás Nő) azért működik annyira jól, mert egyenként is karizmatikus személyek, de látszik, hogy élvezik azt a fajta kihívást, amit a Young Doctor's Notebook nyújt nekik. Adam Godley (Mad Men, Breaking Bad, Charlie és a Csokigyár) szintén nagyon jegyezhető arcvonásokkal van megáldva, ezért nagyon jól olvad bele ebbe a teljesen abszurd világba. A rendező Alex Hardcastel (Suburgatony), de egyértelműen Bulgakov kézjegye égett rá a műre.
Egy évad négy darab, 20 perces részből áll. Sajnos pont ezért nincs ideje arra a műnek, hogy magával rántson, a dráma nem tud felszínre törni a nézőben és mire megszokod ezt a humort - márpedig ezt a fajtát újra és újra meg kell - addigra vége is a történetnek. Borzasztóan ütemes azonban. Fantasztikus, hogy ilyen intelligens sorozattal próbálkoznak, a kísérletezés szaga azonban nagyon is érezhető. Sok vizet nem zavar, de rettent igényes. A második évadot a Sky Arts 1 még nem vetítette le. Az elsőt addig is érdemes megnézni, nem lesz elpazarolt idő. De biztos vagyok benne, hogy a stílus annyira összetéveszthetetlen és megosztó, hogy vagy végignézi valaki, vagy az első foghúzás közben kinyomja a picsába.
10/6,8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése