tag:blogger.com,1999:blog-18236588420629448382024-03-14T00:10:56.348-07:00a vörös szerinta Vörös szerint vannak filmek, meg sorozatok, meg képek, amik mozognak. a Vörös ezt szeretni. a Vörös ezeken néha felbassza az agyát, néha bőg, néha röhög, néha megijed, néha kussol, néha elgondolkozik, néha eszik... és a Vörösnek erről néha véleménye is van (ami nem szent; de azt ki nem szarja le)avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.comBlogger73125tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-46931554122596959012015-09-24T01:01:00.004-07:002015-09-24T01:01:57.223-07:00Mr. Robot<div style="text-align: justify;">
Az Y generációs <i>Fight club</i>, ahol egész estés film helyett sorozat formát kapunk. Kicsit jobbak a vágások, ugyanaz ellen a rendszer ellen lázadunk még mindig, csak más a díszlet, okosabbak a telefonok, stilizáltabbak az életviszonyok és már egyre kevésbé vagyunk meggyőzhetőek arról, hogy valóban, csont nélkül akarjuk e ezt a forradalmat ami valami láthatatlan, de a hétköznapjainkba szivárgott hatalom ellen irányul.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-1xPrIIZlJcw/VgOn1qB3ePI/AAAAAAAACGM/YaGL4EFpkRQ/s1600/f010128dd0b04d3dcdd5c865cec063f9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-1xPrIIZlJcw/VgOn1qB3ePI/AAAAAAAACGM/YaGL4EFpkRQ/s640/f010128dd0b04d3dcdd5c865cec063f9.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Mr. Robot </b>egy meglehetősen friss sorozat, amit az <i><b>USA Network</b></i> ad le hétről hétre. Értenek a sorozatgyártáshoz; ők adnak otthont a végeláthatatlan évadokat és városokat megélő <i>CSI </i>sorozatoknak, a <i>Suitsnak</i>, a <i>Gracelandnek</i>, a <i>House MD</i>-nek, a <i>Modern Family</i>-nek, hogy csak a legsikeresebbeket említsem. Úgy látszott most valami nagyon egyedi fába vágták a közmondásos fejszéjüket az új dráma-thrillerükkel, ami egy öntörvényű srácról szól, egy számítógépzseniről, aki meghekkelni készül minden mocskos nagyvállalatot, hogy ezáltal kitörjön egyfajta III. világháború, csak fegyverek ravaszai helyett a klaviatúrákon izzadnak az ujjak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az üzenet nagyon egyszerű, nagyon őszinte, borzasztóan nyers és könnyen befogadható, azonosulási alapnak pedig olyan szinten kiváló, hogy a könny is kicsordul tőle örömében:</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<b><i>"FUCK SOCIETY"</i></b></blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Persze nem most látunk először spanyolviaszt, számtalan mennyiségű mozgóképes dolgozta már föl ezt az életérzést. A legérdemesebb példa erre David Fincher <i>Fight Clubja</i>, ami annyira kultikus, hogy felesleges rá szavakat koptatni, mindenki ismeri a történetet, úgy összességében a legzseniálisabb korfilm az aktuális rendszer ellen való lázadásról és szinte ijesztő belegondolni, hogy még mindig mennyire aktuális. Persze mindig kell egy központi karakter, valaki, aki ugyanolyan megszokott díszletben éli az életét, ugyanazokat a munkákat dolgozza, mint mi meg a szomszédaink, ugyanazt eszi, mint mi, nem a Kryptonon született, hanem a János Kórházban és ugyanúgy lakbért kell fizetnie, mint nekünk, azonban valahogy bekattannak, vagy felszínre tör az az énjük, amit mindenki más gondosan elnyom magában és egyszercsak meg akarják menteni a világot. Azonban öntörvényűségüknek köszönhetően, saját morális skálájukon ítélve meg az igazságosságot, mint olyat, sokszor késztet elgondolkodtatásra, hogy bár akarjuk mi is a változást, vajon tényleg az övék e a helyes eszközök. Ilyen volt Scorsese <i>Taxisofőrje</i> is. Azonban ha bizonytalankodunk, ha nem, valahogy akkor is mindig drukkolásra szorul össze az öklünk és őszintén reméljük a sikerüket. Sorozatban meg ilyen volt <i>Dexter</i>, aki saját szociális képtelenségét szerette volna leküzdeni, de nagyon ügyesen átdefiniálta a gyilkolászást a világmentetés fogalomtárába. Mi meg elhittük neki.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-QLY5Ajm4cJM/VgOn2QG_wEI/AAAAAAAACGQ/RNdJrsYetNg/s1600/mr-robot-620x349.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-QLY5Ajm4cJM/VgOn2QG_wEI/AAAAAAAACGQ/RNdJrsYetNg/s640/mr-robot-620x349.jpg" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És mi más lehetne faszább téma az aktuális kor elleni lázadásnál. Az örök állandó, olyan biztos, mint az, hogy a Kazinczy utcai kocsmákban péntekenként 20percet kell várni amíg kirendelheted a fröccsödet.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én megnyitom a csapot és folyik belőle a víz, közben pörög a vízórám, a világ másik felén szomjan halnak a csecsemők, egy felsőbb réteg meg olyan import ásványvizet szürcsölget, ami márkájának a nevét valószínűleg akkor sem tudnám helyesen leírni, ha rágugliznék. Ki ne érezné, hogy valami nincs rendben a világgal ilyen folyamatok láttán. A középosztály meg könnyen lázad, mert van rá ideje a multik szürke árnyékában, amit ők maguk tartanak életben. Azonban kifejezetten radikális mozdulatok nincsenek. Eszmék és találgatások végtelensége, egy szövevényes világ, egy olyan számítógépekbe kódolt társadalomban, ahol már minden virtuális térben történik. A vásárlás, a fizetés, a gondolatok megosztása, a reklámok felfalása, a párkapcsolatok és még sorolhatnánk, amíg a nap le nem megy kétszer.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-qAw_ZsfByw0/VgOn44rsi_I/AAAAAAAACGw/OfE0BmhdlEw/s1600/robot_mediagallery_br4ve_pizza.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://4.bp.blogspot.com/-qAw_ZsfByw0/VgOn44rsi_I/AAAAAAAACGw/OfE0BmhdlEw/s640/robot_mediagallery_br4ve_pizza.jpg" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Mr. Robot</b> főszereplője pontosan ennek a színtérnek a katonája. <b>Elliot</b> könnyen igazodik ki ebben a világban, bár megváltoztatni nem tudja, de mindenkinél egyszerűbb a dolga, ő ugyanis egy számítógépes zseni. Tisztában van vele, hogy bárkit ki lehet ismerni az internetes szokásai által, illetve arról, hogy mit találunk róla a neten. Ezzel tölti főhősünk az idejét, meghekkel embereket; nem maradnak számára titkok, tudni fogja, hogy mire költöttük a fizetésünket, az anál-szexes pornót preferáljuk e vagy sem, kivel és mit leveleztünk, mit osztunk meg magunkról és kivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elliot azonban híján van a szociális képességeknek; amennyire magabiztosan mozog a számítógépes valóságban, annyira esetlen a kézzel fogható realitásban. Az emberi kapcsolatait nehezen tartja kézben, magányos típus, teljesen olyannak tűnik, mint <i>Dexter</i>, leszámítva, hogy jobban tudja definiálni a szociális problémáit és nem érzelemmentes. Ő is kábítószerezik, néha szexel a dílerével, közben kimondatlanul szerelmes a gyerekkori barátjába és képes átlagpolgár módjára munkába járni minden nap. Azonban ő egy zseni, az a <i>megnemértett</i> fajta, ami nagyon elcsépeltnek tűnhet és az is, de az ilyenre mindig érdemes építeni a központi figura szerepét. Ami szimpatikussá teszi, hogy egy úgymond világmegváltó szerepben tetszeleg és ki is mondja, nekünk, a nézőknek - ugyanis a folyamatosan elhangzó belső monológok tulajdonképpen folyamatos egyoldalú beszélgetések a nézővel - szóval ki is mondja, hogy meg akarja menteni a világot; a maga módján.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már az első részben kapunk egy jelenetet, ahol egy kávéház-franchise tulajdonosával szemben ülve, rezzenéstelen arccal közli, hogy ő bizony most ki fogja őt csinálni, mert ugye utánajárt a fickónak és kiderítette, hogy egy mocskos pedofil, aki egy gyerekpornó hálózatot üzemeltet és miután gondosan elmagyarázza az embernek, hogy tud róla mindent, a személyes a dolgairól, utána feláll és az általa anonimban kihívott rendőrök már csukják is le a férfit. Persze meg akarta előtte vesztegetni Elliotot, de ő leszarja a pénzt, tényleg nem érdekli, nem azért csinálja, látszik rajta, hogy felidegesítik az emberek, hogy meg akarja tisztítani tőlük a világot és akkor, amikor ezt csinálja, akkor igazán önmaga tud lenni. Akkor egy pillanatra nem a magányos árva-gyerek, aki egy kopott albérletben tengeti a mindennapjait és szinte életre kel ezekben a mozzanatokban és még a kommunikációs képességei is megütik az elvárt szintet, pedig a hétköznapi életben csak minimálisan alkalmazza ezt a skilljét.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-_O66vWcaTOs/VgOnz2L28wI/AAAAAAAACF4/6HCAynB_l-Q/s1600/Mr-Robot.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://1.bp.blogspot.com/-_O66vWcaTOs/VgOnz2L28wI/AAAAAAAACF4/6HCAynB_l-Q/s640/Mr-Robot.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A Mr. Robot pilotja volt a legjobb amit eddig életemben láttam, ezt le kell szögezni. Minden tökéletes volt benne, annyira erős volt mind történetileg, mind képileg, mind karakterileg, hogy az díjat érdemelne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elliot egy betegesnek tűnő antiszociális figura, aki mestere annak, amit csinál. Elítéli a társadalmi konvenciókat, egy kapucnis felsőben jár - mint egy aktuális <i>Donnie Darko -</i> ami inkább rejtőzködés, mint stílus. Mindig a legrosszabbat feltételezi az emberekről és ami őszintén elkeseríti és kiábrándítja, hogy szinte soha nem cáfolnák rá a feltételezéseire. Nappal egy biztonsági cég embereként dolgozik, akik egy kimondottan hatalmas másik cég alá dolgoznak be, ami Elliotnak vágya lesz, hogy tönkretegyen. Közben a munkatársa, a mézszőke hajú lány, akivel régi a barátságuk és bár a kötődésük valamilyen szinten kölcsönös és ösztönös, a lánynak egy seggfej udvarlója van. Az első részben keményen meghekkelik Elliot cégét, amit a zsenink megment, mint mindig, azonban rájön, hogy az egész beavatkozás nem is a munkahelye ellen irányult, hanem személyesen neki szólt; egyfajta teszt volt, amit neki szántak. Miután erre rádöbben felkeresi őt egy csoport, egy magát <i>Mr. Robotak</i> nevező idősebb férfival az élen, akik egy pénzügyi válság előidézésén szervezkednek, aminek az lenne a lényege, hogy hirtelen minden adósság eltűnne a virtuális színtérből és egy hatalmas történelmi vagyon-újra-elosztás következne a számítógépek monitora mögül. Az egész borzasztóan titokzatos és egyelőre átláthatatlan, de a kezdeti dilemma után biztosak lehetünk benne, hogy Elliot bele fog menni a tervbe, mert pontosan tudjuk, hogy éppen valami ilyesmire vágyik, ezzel dönthetné meg a világot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Közben persze Elliot az a paranoia kísérti, hogy valaki követi őt, ami később be is igazolódik, amikor a pilot végén egy nagy fekete és márkás autóban elszállítják őt oda, ahol annak a cégnek az egyik kisfőnöke foglal helyet, amelyiket a leginkább szeretne tönkre tenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rettenetesen izgalmas, tele vagyunk kérdésekkel, hirtelen úgy érezzük, hogy Elliotot mind a két csapat felfedezte magának és fogalmunk sincsen, hogy mi lesz az ő kiútja, vagy választási lehetősége.</div>
<div style="text-align: justify;">
Volt cliffhanger, egy beteges módon szexi főszereplő, egy érdekes történet, egy jó téma, gyönyörű vágóképek New york-i díszletben, jó szövegek, állítólag az egész hekkelés is sokkal hitelesebben van megcsinálva, mint az ezelőtt ezzel foglalkozó filmekben/sorozatokban. Egyszerűen lenyűgözött a bemutató rész.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-B-FnaLwHfuc/VgOn19A3-_I/AAAAAAAACGU/Q6vhTsAeVEY/s1600/fsociety-mr-robot.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="430" src="http://1.bp.blogspot.com/-B-FnaLwHfuc/VgOn19A3-_I/AAAAAAAACGU/Q6vhTsAeVEY/s640/fsociety-mr-robot.jpg" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán jöttek a gondok. A történet megy tovább minden szálon a felvázolt útvonalon, kár is róla többet beszélni, aki látta tudja, aki nem az majd megtudja, úgyis mindig az alapkoncepció a fontos, azonban ezek után már csak nagyon ritkán tudták megakasztani a lélegzetemet. Pedig csont nélkül berendelték a második évadot is. De hiába adja Elliot a nézőknek minden bizalmát a hozzánk való narrálással, valahogy több helyen megbukik a sorozat. Nem feltűnően persze és valószínűleg ezt magyarázza az is, hogy az IMDB-n egyelőre 9,0 pontos a sorozat, ami kiugrón magas. Én ezt a témának tudom be, illetve a ritka igényes felvételeknek, valamint a főszerelő élvezetes játékának.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még azzal is meg tudtam volna békélni, hogy a történetet néha olyan szinten összekuszálják, hogy azt még a 30Y is nehezen bogozná ki. Ilyenek voltak a képzelt részek, a hallucinációk, amikből néha egész egyszerűen csak túl sok volt és én egy borzasztóan olcsó eszköznek tartom. Nagyon egyszerű mindenféle felelősség nélkül összezavarni a nézőt olyan jelenetekkel, amikre később azt mondhatják, hogy ezek csak a képzelet szüleményei voltak. De ami tényleg a legjobban zavart azok a karakterek voltak. Minden ami hiba, elkövették. Egyrészt túl klisések lettek. A világot megdönteni készülő csapat annyira tipikus lett, hogy azt még leírni is szégyenlem, de tényleg van benne egy nagypofájú, durván szexi hipszter-csaj, egy füvet áruló néger, egy dagadtabb számítógépzseni és egy vallását erősen képviselő ázsiai lány. Innen már könnyen kitalálható, hogy nem csak ebben a csoportban, de úgy jellemzően az egész sorozatban mindenki meglehetősen egysíkúra sikeredett karakterileg; vannak a nagyon kapzsik, a nagyon gonoszok, a nagyon őszinték, a nagyon lelkiismeretesek ésígytovább. Amúgy nyilván a hétköznapokban is van az embereknek egy viszonylagosan meghatározható tipikussága, de ezzel pont azt a lehetőségüket lövik el, hogy titokzatossá és kiszámíthatatlanná tegyék az eseményeket, hisz könnyű kitalálni kinek mi lesz a reakciója egy egy szituációra. Ebből a szempontból talán az egyetlen kivétel <b>Tyrell Wellick</b>, aki egy nagyravágyó dolgozója a gonosznak definiált cégnél (persze neki meg különféle szexuális szokásai vannak, pedig a csávó anélkül is épp elég érdekes lett volna, de sajnos ebből a szempontból őt is sikerült túltolni).</div>
<div style="text-align: justify;">
Ráadásul ami a legszembetűnőbb, hogy nincs meg a szereplők között az összhang. Nem működnek együtt. Nagyon határozott mozdulatokkal lettek kiválogatva, de mintha megfeledkeztek volna arról, hogy milyenek lesznek együtt. Elég ha csak arra gondolok, hogy a <i>The Killing</i>ben milyen volt Linden és Holder párosa, aki szavak nélkül gyönyörűen olvadtak egy párosba, de itt ez nemhogy nincs meg, hanem szembetűnően hiányzik. Akár a hekkercsapat, akár a kétszereplős jelenetek. Egyszerűen hiányzik a kémia.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-I1CqTEMW1IY/VgOn7yl0pBI/AAAAAAAACHY/1a3Ct-IPE00/s1600/tumblr_inline_nunrz2XXHu1rf30s2_540.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="296" src="http://3.bp.blogspot.com/-I1CqTEMW1IY/VgOn7yl0pBI/AAAAAAAACHY/1a3Ct-IPE00/s640/tumblr_inline_nunrz2XXHu1rf30s2_540.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A legnagyobb szerencsénk tényleg az, hogy <b>Rami Maleket</b> (<i>Házi Háború</i>) kérték föl a főszerepre. Egy nem átlagosan szépfiú, de nem lehet nem őt figyelni. Viszi a hátán a show-t, tökéletesen elmebeteg az XL-es méretűre nyitogatott szemeivel, a karaktert teljesen átéli, elhiszel neki mindent amit mond és csak élvezed, hogy ő a színész a vásznon; én határozottan beleszerettem, nincs menekvésem. Az egyetlen mellékszereplő akit kiemelnék, a Tyrell Wellicket alakító, svéd származású <b>Martin Wallstörm</b>, aki a második legélvezhetőbb színészi alakítást nyújtja és nem feltétlenül csak azért, mert kellően érdekes a karaktere, hanem mert jó a csávó.</div>
<div style="text-align: justify;">
A sorozat egyik rendezője az eredeti <i>Tetovált Lányt</i> jegyző <b>Niels Arden Oplev</b><b> </b>aki hozza a szintet, mert nagyon jó rendezést láthatunk epizódról epizódra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Mr. Robot</b> társadalomkritikája elsőre elcsépeltnek tűnhet, de nem az; legalábbis számomra nem tud unalmas lenni a téma. Annyi a hiba a társadalmunkban, szinte üvölt, hogy mennyi és ez bőven ad opciót a megérdemelt elemzésre/fikázásra/elgondolkodásra. A topik valahogy sosem veszt aktualitásából, mert igazi forradalmat nem élt még meg soha, de mindig drukkolunk, hátha. <i>Fuck Society! -</i> érezzük ezt mi is belűről, így nyersen, kimondva, vagy csak gondolatok formájában és lehet, hogy álszent, de akkor is tagadhatatlan. Ez az amit elénk terít a Mr. Robot és ez egyáltalán nem baj.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
"<i>I'm not saying anything new, we all know why we do this, not because Hunger Games makes us happy, but because we want to be sedated. Because it's painful not to pretend, because we're cowards. Fuck society.</i>"</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/7</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-19151538824877341632015-09-18T05:57:00.002-07:002015-09-18T05:57:22.227-07:00FrankA <b>Frank</b> egy nagyon fura film, zenészekről szól, egy bandáról, akik alkotnak, aztán lesz valami, mert ugye kell egy történet, az muszáj és van benne zene is, mert ez a témája, meg egy fickó, aki folyamatosan egy hatalmas, csodálkozó tekintetű maszkot visel a fején. Az érzés, amit kivált, az pedig olyan tragikus és komikus egyszerre, néha nehéz is eldönteni, hogy melyik pillanatban pontosan melyiket is kívánja kiváltani. A két jelző közül egyikben sem a legerősebb és már az első képkockákból látszik, hogy nem a multiplexek vásznára készült, hanem a filmfesztiválok karjába szülték, de annak ellenére, hogy nem egy kifejezetten jó film, mégis nehéz róla rosszat mondani.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-2Rtw6qMD_G8/VfwByFZ-xeI/AAAAAAAACB0/4tLKdE_9-_I/s1600/bed51d5da779fd4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="268" src="http://3.bp.blogspot.com/-2Rtw6qMD_G8/VfwByFZ-xeI/AAAAAAAACB0/4tLKdE_9-_I/s640/bed51d5da779fd4.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Lehet, hogy nem kéne bedőlni annak, ha egy méltán híres színész hajlandó elvállalni egy olyan filmszerepet, amiben egész végig egy óriási maszkot visel a fején, de ha <b>Michael Fassbender</b> erre igent mond, akkor arra az ember kíváncsi lesz. Mégis hogyan lehet arcmimika nélkül színészkedni, furcsának hangzik és valójában az is. De a rendező, <b>Lenny Abrahamson</b> ezt álmodta meg. A címszereplőt persze ihlette valami, méghozzá a brit-zenész-komikus, <b>Chris Sievey</b>, akinek az egyik eljátszott figurája az azonos nevű Frank volt. A film hangulatát nehéz lenne megfogni; ha elég nagy füstben ülnék egy romkocsma legmélyén, akkor bizonyára azt mondanám, hogy azért, mert olyan komplex, de ha égetnivalóan őszinte akarok lenni, akkor azért nehéz, mert nem olyan átütő. Néha az <i>Egy Hulla, egy Falafel és a Többiek</i> című film ugrott be; annak volt pont ilyen ívben váltakozó drámai, abszurd és ironikusan nevettető a készlete, de ott valahogy nagyobb távokat voltak hajlandóak bejárni ezekkel az eszközökkel. És hiába próbálja meg végigzongorázni ezt a pályát a Frank is, valahogy sokkal bátortalanabbul fogja le ezeket a hangokat; például a történettel, ami annyira sincs túlbonyolítva, mint egy magyar popszám alapritmusa.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-1kmuDiVx_-Q/VfwBxjLV7KI/AAAAAAAACCo/tF5u21LQbrk/s1600/ZAH_Frank_LW-20140619153358504835-620x349.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-1kmuDiVx_-Q/VfwBxjLV7KI/AAAAAAAACCo/tF5u21LQbrk/s640/ZAH_Frank_LW-20140619153358504835-620x349.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<b>Jon</b> egy abszolút wannabe rocksztár, aki harmincas évei közelében konkrétan vért izzadna azért, ha volna tehetsége a zenéléshez, olyan őszinte, tanulhatatlan ihlete az alkotáshoz. Az nincs neki, csak önsajnáltatott vágyai, míg egy véletlen folytán bele nem keveredik egy bizarrul elbaszott, eredetinek tűnő, indie, elektro hangzásokkal bíró zenekarba, ahol a tagok maguk a nagybetűs Művészek. Ők tényleg a zenéért élnek, nekik az az önmegvalósítás, a reggeli kávéban a cukor, a szívben a fröcsögő vér.<br />
És ott van a frontember <b>Frank</b>, akit mindenki csodál, istenít és zseninek könyvelik el, de indokoltan; ez fontos. Frank alapvető érdekessége az kéne, hogy legyen, hogy tényleg baromi tehetséges, de az ő misztikumát mégis az adja, hogy éjjel nappal, fürdéskor, evéskor, szaráskor, fellépéskor, próbákkor egy hatalmas papírfej takarja az arcát, amin kábé annyi érzés mutatkozik meg, mint <i>Steven Seagal</i> arcjátékában. De ennek ellenére sem Frank, sem a többi szereplő nincs túlmisztifikálva, ami kifejezetten értékelendő, inkább csak olyan kedves nyersességgel vannak bemutatva. Szerencsére Jon kimondja és folyamatosan felhozza helyettünk, nézők helyett is, a témát hogy vajon mi az isten van a maszk alatt. De hiába, nem kapunk választ; egy darabig biztosan nem. A történet meg közben megy tovább, a srácok leköltöznek az erdő szélére egy kis házba, napoknak induló hónapokra, amíg el nem készítik az új lemezt. Alkotótábor, ahol megőrülnek, veszekednek, zenélnek, komikusan keményen basznak a jakuzziban, felélik minden pénzüket, alszanak, öngyilkosok lesznek, nevetnek, idegeskednek és bármiáron a tökéletesre törekednek. És minden egyes mozdulatuk a felsoroltak közül olyan könnyedén van bemutatva, mint egy vékonyraszelt parizer.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-42DckOSnbVA/VfwBxI9tQyI/AAAAAAAACBc/Qyuu7W9h_Vs/s1600/1416931713100_2959.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="270" src="http://2.bp.blogspot.com/-42DckOSnbVA/VfwBxI9tQyI/AAAAAAAACBc/Qyuu7W9h_Vs/s640/1416931713100_2959.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
A teljes külvilágtól való elzártság a tagok részéről nem kényszeres, mindinkább természetes. Kivéve Jonnak, aki az egészben inkább a művészkedés életérzését látja, ezért adja át neki magát, úgy érzi végre eljött az önmegvalósítás pillanatra, a fordulópont, amire várt, mint a főszereplők a mesékben. De persze itt vagyunk, ebben a világban, mit ér a siker, ha senki nem tud róla, ezért Jon folyamatosan <i>Twitterel, Facebookol, Tumblrel, Youtube</i>-ol a banda életéről, munkásságáról, mozzanatairól; a követők meg jönnek, mint a muslincák a rohadt gyümölcsre.<br />
<br />
Jon már érzi a siker győzedelmének mámorító ízét a szájpadlásán, ám erről meg kéne győznie a bandatagokat is, valahogy eléjük kell tárni, hogy nem hagyhatják kiaknázatlanul azt a lehetőséget, hogy <i>valakik</i> legyenek. Ez egy vesztett csatának tűnik, mivel a többiek konkrétan leszarják a rajongókat - és Jont is - , a fényesen csillogó hírnevet, ők önmaguk közönsége. Azonban elég Frankkel elhitetni, hogy ez a következő lépés, akkor mindenki megy. Frank olyan naivan örül meg a lehetőségnek, hogy lehet közönsége, akár nagy közönsége, miért ne, nem becsvágy van benne, inkább kíváncsiság, így belevágnak egy utazást igénylő zenés versenyen való indulásba, ahol természetesen semmi nem úgy sül el, ahogy tervezték. Nem is egyféle filmbeli csúcspontként kell elképzelni ezt a megmérettetést, hanem a történet egy szálának, ami ugyan olyan jelentőséggel van belefűzve a sztoriba, mint minden más. Azonban persze fontos, hisz így mindenkinek egy másik arcát, egy másfajta reakcióját ismerhetjük meg és végül belépünk a film végjátékába is, ahol a kavarodás után izgatottan várjuk, hogy képes e elsimulni minden és nem feltétlenül azért, mert minden rendben volt úgy, ahogy régen volt, de olyan lesz a néző, mint agy 10 éves kor alatti gyerek, aki lefekvés előtt biztonságba, rendezetten pakolja el a játékbabáit; valahogy mi is ebben az állapotban akarjuk tudni a szereplőket.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-TsByYP8drTs/VfwByfuVOGI/AAAAAAAACCQ/C3GaW8_fUqg/s1600/clairestbearestreviews_filmreview_frank_notamused.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="448" src="http://3.bp.blogspot.com/-TsByYP8drTs/VfwByfuVOGI/AAAAAAAACCQ/C3GaW8_fUqg/s640/clairestbearestreviews_filmreview_frank_notamused.jpeg" width="640" /></a></div>
<br />
A történet viszonylag nyers és átlátható, de van ennek a közmondásos éremnek egy másik oldala, egy kérdőjellel a végén, hogy vajon mit akar mondani a film. Ami zavarbaejtően szimpatikus benne, hogy nem sokat. Ha valaki sokat akar mögé látni, akkor megteheti, mert hagytak rá opciókat, de ha valaki elevickél a felszínen, azzal is beérik a készítők, ahhoz is elég jól kivitelezett a film.<br />
Nekem leginkább az a gondolat akadt meg a torkomban, amit az a jelenet váltott ki, amikor a zenei megmérettetésen teljesen érthetően, de mégis zavaróan szétesik a csapat és hiába drukkolsz Franknek, valójában te sem vagy képes megérteni őt. Valahogy te is csak arra vagy kíváncsi, hogy ki lehet a maszk mögött, szégyelled is kicsit. Telibe kapod a végén persze, némileg zavarba is jössz, igen kicsit furcsán néz ki, valami érthetetlen van az arcán, ez nem az a pillanat, mint amikor a vasálarc alatt a polírozott fejű <i>Dicaprio</i>-t kapod, akiből fél nap alatt kívánatos herceget csináltak. Magyarázatod sem lesz igazán, nincs gyerekkori trauma, molesztáló nagybácsi, gyerekszobátlan kamaszkor, egyszerűen van valami megnemértettség; valami megszállottság. Ez van és kezded felismerni, hogy nem is ez a lényeg, hisz nem kaphatsz mindig megoldóképletet, te, mint mezei néző egyszerűen nem ilyen vagy, zavarba is ejt, hogy nincs azonosulási pontod, de pont ezért csodálod őket, ha a flegmaságodat képes vagy félretenni egy percre.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-GHdta6G-6dQ/VfwBzKND82I/AAAAAAAACCM/JvZQLmnItME/s1600/frank-movie-michael-fassbender.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="264" src="http://4.bp.blogspot.com/-GHdta6G-6dQ/VfwBzKND82I/AAAAAAAACCM/JvZQLmnItME/s640/frank-movie-michael-fassbender.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Pontosan ilyesmi érzésed van akkor is, amikor kimegy a színpadra Frank és egy csókos kurva lesz a maszkból; fél perc alatt produkálja azt a <i>megtörést</i>, amit a sztárok évek alatt szoktak. A kérdések mélyebbek mint a film, de nem direkt hangulatban, szájbarágva akarja elénk tárni. Az sem baj, ha nincsenek válaszok, szerintem ezt a filmet az sem érdekli, ha feltesszük magunknak a kérdéseket, ők bemutatnak, mesélnek, mint egy álmos gyereknek, aztán ha valaki levonja a következtetéseket, hát egészségére, ha valaki tudta kicsit jól érezni magát közben, akkor az még jobb. A hipotézisek persze megszülethetnek, akarjuk is őket, mert szeretünk válaszolni, véleményt formálni. Hogy a zeneipar kurvájának számít e a <i>twitter tumblr, facebook, youtube</i> önreklámozás, hogy kifejezni akarunk, vagy adni mindenáron; a közönséget kiszolgálni, vagy csak magunkból kiadni valamit, ami túl nagy ahhoz, hogy bennünk maradjon. És tényleg jobb e attól valami - bár valószínűleg igazabb - ha leszarjuk a közönség igényeit, már ha van neki. Mert az igényt is ki formálja? na ki? a fasz se tudja, nem is válaszolnak, kocsmaviták alapanyaga az összes kérdés és a mi véleményünk és érvrendszerünk is fröccsönként változik, mert igazából, valljuk be őszintén, nekünk kurvamindegy. Persze tudni akarjuk a művészt, a történetét, azt akarjuk, hogy íve legyen, jelentősége, valami megfejtése és már mi izzadunk helyette. Ez a film persze nem készít ki ennyire, olyan mint egy előétel inkább, amivel jól is lakhatunk, ha nem számítunk nagyobb fogásokra.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-uXLmR7QSQ_w/VfwBwuvw5oI/AAAAAAAACCs/AYS4ep4UQ1A/s1600/1-Frank.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="358" src="http://1.bp.blogspot.com/-uXLmR7QSQ_w/VfwBwuvw5oI/AAAAAAAACCs/AYS4ep4UQ1A/s640/1-Frank.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Néhol egy kis angol humorral van behintve, de az a nyugati fajta angol, szóval ír humor, ami nem tudom milyen pontosan, de ilyennek képzelem. Például amikor hamvakat szórnak a sivatagban emelkedett hangulatban, de a végén kiderül, hogy az nem is a hamu csak valami dara, mert rossz dobozt pakoltak be. Rövid táncok ezek a vásznon, de ügyesen simulnak bele a történetbe.<br />
Meg az is külön értékelendő, hogy a zenéket, amiken körülbelül egy évig dolgoztak, valóban megtanulták eljátszani a színészek; mert a dobos csajon kívül senki nem igazi zenész a csapatban, de a hitelesség miatt a többieket is tréningezték.<br />
Számomra abszolút meggyőzően amúgy. Érdekes volt a szereposztás, de senki nem lóg ki s a sorból, sőt <b>Maggie Gyllenhaal</b> (<i>Donnie Darko, The Secratary</i>) valahogy jól mutat ebben a filmben, az a betegesen mániákus feje tökéletes választás volt. A Jont alakító <b>Domhnall Gleeson</b> (<i>Ex machina, Harry Potter-filmek</i>) pont annyira elbaszott, mint minden második néző, ezért odaillik, mert ez volt a karakterének lényege. <b>Michael Fassbender</b>nek (<i>12 Years a Slave, Inglorious Basterds, Hunger, Shame</i>) meg föl volt adva a lecke, hogyan játsszon úgy, hogy közben az arca nem látszik, legalábbis nagyon minimális ideig csak, de megoldotta.<br />
<br />
A <b>Frank</b> (2014) képes valamiért beleivódni az emberbe, de az is lehet, hogy csak a papírfej miatt, fogalmam sincs. Jó nézni a teljes ellentétet, ahogy Frankből ösztönösen jön a művészet, Jon meg vért hugyoz, hogy valamit kiadjon magából. Talán azért tetszik ez annyira, mert néha egy emberen belül folyik le ez a fajta kettősség. De nem megyünk ennyire mélyre, ez a film nem arról szól. Hanem az alkotás magánügyéről. Talán. Igazából most jövök rá, hogy sose derült ki, viszont nem is baj.<br />
<br />
10/6,5<br />
<br />avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-80050616073603006022015-09-09T07:12:00.001-07:002015-09-09T07:12:07.596-07:00Warrior - A Végső Menet<div style="text-align: justify;">
A <b>Warrior</b> egy kemény film, kemény ütésekkel, ami akár elcsépelt is lehetne, el is csépelik pár helyen, de a jó színészek túl jól játsszák a szerepüket és a vásznat elöntő tesztoszteronszagból egy okos dráma képes magának utat törni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-v9jYPUwBr2o/VfA86DuPNpI/AAAAAAAACA4/T4t7wNZ32gg/s1600/tumblr_ntbu3w7V5h1spo614o8_1280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-v9jYPUwBr2o/VfA86DuPNpI/AAAAAAAACA4/T4t7wNZ32gg/s640/tumblr_ntbu3w7V5h1spo614o8_1280.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A harcos, boxos filmek valahogy képtelenek kikopni a vászonról; valószínűleg azért, mert nagyon jó alapanyagból tevődnek össze, okos főszereplő választassál könnyű a kontrasztokat kihangsúlyozni, aminek az a koncepciója, hogy betonkemény felsőtesteket mutogatunk, dunyha-puha/esendő belsővel. A műfaj tényleg nem új, kezdjük a <i>Rocky</i>-nál, vagy a klasszikus <i>Dühöngő Bikánál</i>, aztán női oldalról is megközelítve a dolgot ott van a <i>Millió Dolláros Bébi</i>, ami műfajának eléggé gyenge darabja, mégis híressé vált, aztán elérkezünk napjainkig, a <i>Ray Donovanig</i>, ahol konkrétan már egy egész család kollektívan a box bűvkörében él és eszméletlen hatásos drámaiságot képesek csempészni ebbe a miliőbe. A legjobb a témában kérdés nélkül <b>Aronofsky</b>, <i>The Wrestler</i> című filmje, amiben <b>Mickey Rourke</b> úgy ingadozik ide-oda a ring adta dicsőség és a hétköznap adta megaláztatás közt, mint az egyszerű egyetemisták tekintete zh-n a tanár és a cetlire írt puska közt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-pDetPMrIpg4/VfA87DYo8JI/AAAAAAAACAk/DmruYMV2gG8/s1600/tumblr_ntbu5ch5dZ1spo614o2_540.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="424" src="http://3.bp.blogspot.com/-pDetPMrIpg4/VfA87DYo8JI/AAAAAAAACAk/DmruYMV2gG8/s640/tumblr_ntbu5ch5dZ1spo614o2_540.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Warrior</b> struktúrája ebből a szempontból abban más, hogy itt egy nagy<i> harcra</i> koncentrálódik a történet és több időt szentelnek az előjátékra, mint a <i>Pornhubra</i> feltöltött filmek akármelyikében. Nagyon titokzatosan indul a történet ami az elején azzal operál, hogy határozottan felállítja a szereplőit; <b>Tommy</b> (Tom Hardy) visszatér a szülőfalujába, ahol felkeresi apját, <b>Paddy</b>-t (Nick Nolte), aki a jelek szerint már három éve absztinens, de valószínűleg többet ivott, mint a szigetfesztivál közönsége teltházas napokon, mert irgalmatlan gyűlöletes képet kapunk róla, amit ő maga is elismer. Nem túl idilli a találkozás, elég érthetetlen is, de inkább azért, mert Tommy életútját homály fedi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másrészről megismerjük a másik testvért, <b>Brendant</b> (Joel Edgerton), aki ugyanabban a pokoli gyerekkorban részesült, így ő sem ápol klasszik apa-fia viszonyt Paddy-vel. Azonban neki látszólag összejött az amerikai álom: szépremázolt kertesházban él feleségével <b>Tess</b>-szel (Jennifer Morrison), vannak gyerekeik, vasárnapi programjaik és közben fizikatanárként dolgozik a helyi iskolában, ahol a diákok is kedvelik. Az egyetlen, de annál valósabb problémájuk anyagi vonzatú, amit ha nem tudnak valahogy kiküszöbölni, akkor elveszítik a házukat. Az egyetlen megoldás, ami a feleségnek kurvára nincs ínyére az lehet, ha Brendan újra felhúzz a kesztyűt és benevez a közelgő megmérettetésre, az úgynevezett SPARTA-ra, amin a legnagyobb harcosok vesznek részt a meglehetősen nagy pénznyeremény reményében.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-qW0AT5HnEzQ/VfA881HjpFI/AAAAAAAACAY/nz1jOwQZWuw/s1600/tumblr_ntbu5ch5dZ1spo614o8_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-qW0AT5HnEzQ/VfA881HjpFI/AAAAAAAACAY/nz1jOwQZWuw/s640/tumblr_ntbu5ch5dZ1spo614o8_500.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek a három férfinak az érzelmi halmazállapota viszonylag megfejthetetlen; folyamatosan azt érezzük, hogy a fizikai értelembe vett küzdelemnél még nagyobb küzdelmet jelent az egymáshoz való viszonyuk kezelése. A karakterek jól elkülöníthetőek egymástól, ahogy végigkövetjük őket az edzések alatt; mind hármukban bőven van titokzatosság, a folyamat nagyon szépen, jó ritmusban bontakozik ki és nem kapjuk egyből telibe az arcunkba a teljes képet, ami a családi múlt igazi drámájának mélységeit feszegeti. Nincsenek fölösleges időhúzó jelenetek az edzések bemutatásával, minden egyes mozdulatban megbújik egy-egy történetkocka, ami egy várrá alakul a végére.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tommy-ról megtudjuk, hogy tengerészgyalogos volt, azonban pont akkora bajba keveredett a sereggel, amit egy ilyen típusú férfitól elvárhatunk. Azonban a törvényenkívülésige folyamatosan megkérdőjeleződik, mert közben több erkölcsi góllal is el tud számolni az életútján; minthogy ő próbálta megmenteni az anyját a családból, amikor megszökött vele az apjuk elől. Közben kiderül, hogy a testvére nem tartott velük, mert a szerelmet választotta, ami megint nem egy néző által ostorozni való tulajdonság. De a bűnökért és a keserű múltért való vezeklés teljes mértékben az apában teljesedik ki. Amíg a testvérekről megtudjuk, hogy évek óta oldozzák fel magukat kisebb nagyobb sikerrel a múltban elkövetni vélt hibáikat, addig az apa vezeklését a jelenben kapjuk meg, így az ő drámaisága fényesen csillog és verejtékezik a vásznon. A hányattatása kétségkívül kiérdemelt, de a haldokló emberekbe akár gyűlölettel tele is nehéz belerúgni, így keserű szájízzel követi figyelemmel a néző a szenvedését, akkor is, ha belül tudja, hogy az ember pontosan azt kapja ebben a szituációban, amit érdemel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-IVREg2NONxI/VfA853ukijI/AAAAAAAACAU/IVMy53Q3yVM/s1600/tumblr_ntbu3w7V5h1spo614o7_1280.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="272" src="http://1.bp.blogspot.com/-IVREg2NONxI/VfA853ukijI/AAAAAAAACAU/IVMy53Q3yVM/s640/tumblr_ntbu3w7V5h1spo614o7_1280.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet egy deka meglepetést nem okoz azzal, amikor a nagy párharc végül fizikai és lelki értelemben is a két testvér között folyik le az arénában. A háttértörténet tudatában mindenki egy erkölcsi győzelemben reménykedik, azonban hiába érezzük azt, hogy valami ősi igazságnak kellene nyernie és a magasba emelkednie, egyszerűen zavarban vagyunk, mert fogalmunk sincs, hogy kiért kellene szorítani. Ez akkora bizonytalanságot képes teremteni a nézőben, hogy egyszerűen megfeszül mindenki, aki dönteni akar, hogy melyik igazságban hisz. A film abszolút képes drámai csúcspontot teremteni és azt nagyon szépen tudja kifuttatni; mondhatnám, hogy tankönyvszagúan, de valahogy sokkal több benne az őszinteség. Ha csak arra gondolok, hogy Tom Hardy nemessége, amit ő nem érzett saját magában, de követelték tőle az mennyire erősen átjött. Bűnösnek voltál képes magad érezni, mert te is pontosan tudod azt, hogy milyen érzés valami közönségének lenni és követelni a hősöket bármi áron úgy, hogy közben nem érdekel ki valójában az az ember.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-xa0A_6Yo17E/VfA875VPNAI/AAAAAAAACAg/UTAZfPkFXsg/s1600/tumblr_ntbu5ch5dZ1spo614o5_540.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://3.bp.blogspot.com/-xa0A_6Yo17E/VfA875VPNAI/AAAAAAAACAg/UTAZfPkFXsg/s640/tumblr_ntbu5ch5dZ1spo614o5_540.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig néha előfordult, hogy akadozott a film és pontosan azért, mert beleesett a hollywoodi klisék feneketlen kútjába és bár hamar képes volt abból kimászni, azért akarva akaratlanul is rajta maradt pár felesleges közhely. Ilyen volt az otthon maradt családtagok, barátok, tanítványok komikus őrjöngése, amiben semmi őszintét nem éreztem, sőt úgy vélem, hogy a készítők eljátszottak a gondolattal, hogy humort visznek ezekbe a jelenetekbe, de nem csakhogy ez borzasztóan kínos volt, de egyáltalán nem is illett ebbe a miliőbe. Vagy ugyanilyen felesleges agyonhasznált klisé volt az összes egykiütéses győzelem is, ami olyan gyakori volt, mint a rendőrök kurvaanyázása egy magyar-román meccsen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-kOlKYs9QOuo/VfA87qq5qdI/AAAAAAAACAI/hdwZc0wp_Js/s1600/tumblr_ntbu5ch5dZ1spo614o4_540.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-kOlKYs9QOuo/VfA87qq5qdI/AAAAAAAACAI/hdwZc0wp_Js/s640/tumblr_ntbu5ch5dZ1spo614o4_540.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A film erőssége azonban kétség kívül a színészek. Minden rendben volt <b>Joel Edgertonnal</b> (<i>The Great Gatsby)</i>, talán ő volt a legkevésbé kiemelkedő, de passzolt rá a szerep; ugyanúgy, mint a feleségét játszó <b>Jennifer Morissonra</b> (<i>House MD</i>, <i>Once Upon a Time</i>, <i>How I Met Your Mother</i>). <b>Nick Nolte</b>, akit még <i>Oscarra</i> is jelöltek ezért a szerepért, egyszerűen annyira hiteles és annyira jó, hogy az ilyenek miatt létezik a színész szakma. De aki számomra egyszerűen zseniális, aki annyira felépítette a karakter minden egyes mozdulatát és rezdülését az <b>Tom Hardy</b> (<i>Mad Max</i>, <i>Locke</i>, <i>Inception</i>, <i>Lawless</i>). Ez a férfi nem véletlenül tart ott ahol, akkor is, ha valahol minden karakterében van valami nagyon hasonlóan eljátszott, mindegyik filmjében. De olyan őszintén űzi ezt az ipart, hogy nem lehet előtte nem leborulni. Például valóban eltörte a bordáját és az ujját forgatás közben és ezt a szerepet annyira szerette volna, hogy a meghallgatás előestéjén megjelent a rendező, <b>Gavin O'Connor</b>, háza előtt éjfél tájban, bekopogott és onnantól kezdve öt napot megállás nélkül együtt töltöttek. A legjobb döntés volt erre a szerepre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-m_ksBSb1j9Q/VfA88qVg8ZI/AAAAAAAACAo/z7pNtumUHsY/s1600/tumblr_ntbu5ch5dZ1spo614o7_540.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="292" src="http://3.bp.blogspot.com/-m_ksBSb1j9Q/VfA88qVg8ZI/AAAAAAAACAo/z7pNtumUHsY/s640/tumblr_ntbu5ch5dZ1spo614o7_540.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy a rengeteg hordozott hiba mellett miért a boxos filmek ennyire jók. Talán mert a férfi érzelmek manifesztálódnak egy fizikai valóságban és ez rendkívül emberivé és nyerssé teszi, mert ez az a dolog, ami bárki, de tényleg bárki legösztönösebb kifejező eszköze. Csak nyilván nem mindenki ezzel operál a mindennapokban, de pontosan tudjuk milyen lenne néha odabaszni egyet-kettőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kemény film a 2012-es <b>Warrior</b>, amiben kemények a pofonok, mégis olyan, mintha egy puhának tűnő üveggolyót kellene lenyelnünk miközben nézzük és bármilyen sima is legyen a felülete, akkor is félünk, hogy szilánkosra törik a torkunkban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/7</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-15307659548801877752015-08-03T06:51:00.002-07:002015-08-03T07:15:04.772-07:00Sense8<div style="text-align: justify;">
A Wachowski testvérek idén leültek a <b>Netflix</b> konyhájában és gondosan összeválogatott hozzávalókból igyekeztek elkészíteni valami egészen különleges sorozatot, ami meglehetősen laktatóra sikeredett, mert tényleg mindent belefőztek ami eddig a képernyőn valaha ehető volt a néző számára - pitiáner gyémántrablók, sci-fi elemek, a melegek szubkultúrája, cliff hangerek, pontosan megválogatott, hatáskeltő zenék, kulturális változók - majd az egészet vastagosan megfűszerezték etikai, morális és társadalmi kérdésekkel, aminek az lett a végeredménye, hogy kaptunk valamit, ami kellőképpen eltelíti az embert, bárki ki is érezheti belőle a számára kedvenc ízeket, talán még jó is lesz rá emlékezni, de nem ez lesz a kedvenc fogásunk az étlapról.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-RlcSoQOIrJ0/Vb9tkdV40ZI/AAAAAAAAB-I/hyHxrh64b_A/s1600/tumblr_nrvods1fYM1qiu8gyo7_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="365" src="http://2.bp.blogspot.com/-RlcSoQOIrJ0/Vb9tkdV40ZI/AAAAAAAAB-I/hyHxrh64b_A/s640/tumblr_nrvods1fYM1qiu8gyo7_250.gif" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Watchowski-testvérek</b> a magát kultfilmmé kinövő <i>Mátrix</i> (1999) óta akár meg is tehették volna, hogy hátradőlnek Hollywood kipárnázott bársony-karosszékében és többet a kisujjukat sem mozdítják meg annak tudatában, hogy a nevük már feledhetetlen, de ők ebben nem értettek egyet velem és megpróbálták tovább hódítani a filmipart. Ez a mozdulatsor már ott hiba volt, amikor belefogtak a <i>Mátrix</i> folytatásába, majd véleményem szerint ott értek el a mélypontra, amikor 2012-ben létrehozták a <i>Felhőatlasz</i> című mozifilmet, ami megosztó véleményeket kapott. Pontosan itt volt megfigyelhető az, hogy milyen amikor hozzáértő emberek rendkívül kezdő módon viselkednek és túl sok klasszikus elemmel próbálnak meg operálni és szinte izzadt a vászon a nyögve akarástól, a vágytól, hogy valami "nagyot" hozzanak létre.</div>
<div style="text-align: justify;">
De végül őket is elérte a mozgókép második legnagyobb ágazata: a sorozatgyártás. Ez azt jelentette, hogy a jó ötletekben gazdag Watchowski-ék egy sokkal nagyobb terepasztalt kaptak ahhoz, hogy megvalósíthassák az ötletüket, amihez a Netflix adott nekik zöld utat. A Netflix egy egészen jó terep arra, hogy minőségi drámákat vigyen a képernyőre, mert sikerre vitték már a <i>House of Cards</i>-ot és a <i>The Killing</i>re is lecsaptak egy évad erejéig, ami elég jó ízlésre vall, továbbá ők dicsekedhetnek az <i>Orange is the New Black</i>kel is (egy más kérdés, hogy mennyire minőségi sorozat, elég hatásvadász, de jelentős sikerre tett szert az tény). És a legutóbbi saját gyártású sorozatuk nem más, mint a Sense8.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-_nsEEqMjDpg/Vb9tjbqrENI/AAAAAAAAB-A/qCs-8Ft77Dw/s1600/tumblr_nrvg22YJyC1qgh3fyo1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="365" src="http://4.bp.blogspot.com/-_nsEEqMjDpg/Vb9tjbqrENI/AAAAAAAAB-A/qCs-8Ft77Dw/s640/tumblr_nrvg22YJyC1qgh3fyo1_250.gif" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A sorozat nyitó részében szembe kapunk mindent; de amikor azt írom, hogy mindent, akkor azt tényleg úgy értem, hogy M.I.N.D.E.N.-t. London legundergroundabb szórakozóhelyétől kezdve, egy Van Damme-nak becézett afrikai srácon át, egy látomásokkal küzdő <b>Daryl Hanna</b>-ig, plusz egy jólelkű chichago-i rendőrt, egy elhagyatott templomot, valami irodaház tetején harcművészetet gyakorló szöuli nőt, fokozódó zenét, jó vágóképeket és egy hatalmas kuszaságot, ami azonnal beránt a világába, mert bár pontosan tudjuk, hogy mennyire tűnik érthetetlennek első pillantásra a kép, rutinos sorozatfüggőként tisztában vagyunk vele, hogy az alkotók velünk együtt fogják kibogozni a szálakat, a kérdés csak az, hogy akarunk e a képernyő előtt maradni erre a programra. Az elején határozottan igen. mert ha nem maradnánk, úgy éreznénk, hogy nem kapartunk végig egy kaparóssorsjegyet: életünk végéig ostoroznánk magunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-LgJ9UixhYGE/Vb9thHLuXgI/AAAAAAAAB9c/3-meBdvAU5Y/s1600/sense8_nbo_12_02916_r_b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://3.bp.blogspot.com/-LgJ9UixhYGE/Vb9thHLuXgI/AAAAAAAAB9c/3-meBdvAU5Y/s640/sense8_nbo_12_02916_r_b.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a sorozat leginkább a <i>Heroes</i>-ra emlékeztet; abban kaptuk meg ugyanezt az életérzést, amikor a teljesen reálisan ábrázolt vaslóágba egy abszolút szürreális szálat fűznek bele; és a történeten elsőre érződik, hogy rengeteg lehetőséget rejt magában. Azonban ez egy nagyon vékony jég, hiszen megtartani ennek az egyensúlynak a hitelességét óriási odafigyelést igényel.</div>
<div style="text-align: justify;">
A történet röviden arról szól mindenféle szpojler nélkül, hogy a világ 8 különböző pontján 8 teljesen különböző, ámde egyidős fiatal, egy azon pillanatban összekapcsolódik; mármint az elméjük. A történet pedig 12, majd egyórás részben belefolyik az életük történéseibe, hogy hogyan dolgozzák föl ezt a mentális kapcsolatot, ami olykor-olykor percekre fizikai síkúvá válik. A történetről nem is érdemes többet mondani, mert tulajdonképpen annyi történik, hogy az amúgy is viszonylag kalandos élete még jobban megbolydul ennek a 8 szereplőnek és egyre húzósabbnak tűnő helyzeteben segítik ki egymást, ami által szépen lassan kialakul közöttük egy kapocs, egy ősi összetartó erő (néhol akár szerelem/barátság) miközben rájönnek, hogy ráadásul a különleges képességük miatt még veszélyben is vannak, mert valakik le akarják őket "vadászni", ami miatt még inkább össze kell fogniuk. Az egész különlegessége pedig az, hogy minden egyes szereplő teljesen más országban, földrészen él, mégis néha, amikor a helyzet megkívánja, anélkül, hogy bárki más látná, megjelennek egymásnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bár nem a humor az erőssége a produkciónak, néhol egészen őszintére sikeredtek a poénok, amik inkább a téma újszerűségének voltak köszönhetőek, szinte érezni, ahogy a színészeken kívül maguk az alkotók is rácsodálkoztak néha a jelenetekre és ez őszinte mosolyokat kívánt a néző arcáról (például a közösségi szexjelenet, ami egy időben történt az összes szereplővel és mindegyik átérezte a másik érzelmi halmazállapotát és szexuális izgatottságát, azonban csak mentálisan történt meg egy síkon. De bármennyire is abszurdnak hangozzék, gyönyörűen oldották meg.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-xoF6ij1hBVs/Vb9tfpif3kI/AAAAAAAAB-c/cPhK-6K2wg4/s1600/Screen-Shot-2015-05-07-at-5.13.35-PM.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="350" src="http://4.bp.blogspot.com/-xoF6ij1hBVs/Vb9tfpif3kI/AAAAAAAAB-c/cPhK-6K2wg4/s640/Screen-Shot-2015-05-07-at-5.13.35-PM.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De a sorozat lényege maga nem ez; hanem a karakterek és azok erkölcsi, morális és társadalmi kérdései, amiket a történeteik segítségével tesznek föl nekünk. Nekünk, az Y-generációnak, aki pontosan az a korosztály, akiknél a legdominánsabbak ezek a kérdéskörök és rendkívül fontosak is véleményem szerint. A házasság intézménye a különböző kultúrákban, a feminizmus kérdésköre, a szabadelvűen nevelt gyerekek életben való otthontalansága, a rossz családi körülményekből jövő emberek morális válsága, a sikerrel kikövezett életutak felszínes domborulatai és a <i>másság</i> elnyomása. Mindenre kellő hangsúlyt fektetnek, azonban érdemes kiemelni a sorozatban azt, hogy mekkora jelentőséget kapott az LMBTQ, mint olyan. Napjainkban, amikor Amerikában legalizálták az egynemű párok házasságát és amikor Oroszországban még mindig börtönbüntetéssel sújtják a melegeket, és a közelmúlt, amikor a média azzal volt tele, hogy Catlyn Jenner coming outolt transgenderségéről, akkor állva kell megtapsolni azokat az alkotásokat, amik mernek mélyrehatóan foglalkozni az ilyen témákkal. (Mondjuk ehhez a témához valószínűleg erősen kapcsolódik az, hogy a Watchowski-testvérek egyike maga is transznemű.)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen kérdéskörök ilyen széles boncolgatása mindenképpen elismerésre ad okot, mert ha más sok mindenben nem is, de ebben mindenképpen kiemelkedik és bátran viselkedik a sorozat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-6WYYQjMJtBk/Vb9thrqVB3I/AAAAAAAAB-Q/El99p4Y4Pqs/s1600/tumblr_nqi6m0GqPn1rlo78oo2_r1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="242" src="http://3.bp.blogspot.com/-6WYYQjMJtBk/Vb9thrqVB3I/AAAAAAAAB-Q/El99p4Y4Pqs/s640/tumblr_nqi6m0GqPn1rlo78oo2_r1_500.gif" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Magát a sorozatot leginkább a karakterközpontúság jellemzi; hiába tűnik elsőre soknak a 8 főszereplő, valójában nagyon jól szétválasztották őket és mindenki történetéből kihozták a legtöbbet. Néha pontosan ez is a szerencséje a sorozatnak, mert a történet akármilyen komplexnek is tűnik, valójában egyszerű, csak bonyolultan van megfogalmazva és éppen ezért az nem is tud mindig kellőképpen érdekes lenni. Persze a karakterekkel is hibáztak olykor, hiába kellenek nagyon erős jellemzők, azt akkor sem fogom megbocsájtani, amikor az egyik szereplőre magassarkút adtak egy betöréshez(!). Baszd meg. Épp ez a lényeg, hiába fikció a történet, a nézővel azt kell elhitetni, hogy ez akár meg is történhetne, ehhez azonban az szükséges, hogy az adott helyzethez képest logikusan gondolkozzanak a szereplők. mert ha ezt nem teszik meg, akkor az ilyen jelenetek miatt rajzfilmes komikumnak fognak tűnni egyes megoldások, hiába fontos a stílus, hiába fektetünk nagy hangsúlyt a díszletre és a képi világra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az izgalmasság a legnagyobb fegyver, tényleg képes a nézőt rávenni, hogy ne menjen el aludni, amíg meg nem néz még egy részt, azonkívül a néholi esetlenség ellenére őszintén drukkolsz a sorozatnak, hogy átessen a vontatottabb részeken. Sok a drámai elem is, de a melankolikus részek a végén képesek felpörgetni az eseményeket, akkor is, ha néha az a <i>The Walking Dead</i>es életérzésed támad, hogy amúgy kurvára nem történik SEMMI és nem derül ki sok, de amikor épp működik a sorozat, akkor olyan ügyesen egyensúlyoznak ebben az állapotban és a karakterek az esetek többségében képesek legalább annyira életszerűen viselkedni, hogy éreztessék, ami történik, az kibaszott creepy, próbálják ők is megfejteni, rácsodálkoznak erre arra, ha épp van rá idejük és ki is élvezik. Válasz nem sok van, de az elején ettől lesz nem hogy nem idegesítő, hanem real time izgalmas a dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-JnfYkOFJYyY/Vb9tftylGLI/AAAAAAAAB-g/ymKLo8pe0ek/s1600/sense8-aml-ameen.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://4.bp.blogspot.com/-JnfYkOFJYyY/Vb9tftylGLI/AAAAAAAAB-g/ymKLo8pe0ek/s640/sense8-aml-ameen.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban a végére érezhetően elfárad sorozat, amikor már nem lehet annyira megtekerni a szálakat; egy cseppet sem csodálkozom, hogy egyelőre nem rendeltek be második évadot a sorozatból, mert alapvetően hiába dolgoznak biztos összetevőkből, a sorozat maga még mindig kísérleti jellegű és ez néhol nagyon kiérződik. Kicsit új még ez a műfaj, na, szóval melós is rendesen. De ez nem mentség arra, hogy mennyire öncélú tud lenni néhány jelenet, például a szülés premier plánban való mutatása; én megértem, hogy baromira nyersek próbálunk lenni és tabukat döngetünk, de a kevesebb néha tényleg kurvára több, ennél jobb szólásközmondsát nem tudok ezekre a megoldásokra, mert ha valamire nincs szükség, akkor azt ne erőltessük és az a gond, hogy ezeken az apró hibákon méreteseket tud botlani. Ráadásul vannak karakterfejlődések, kellően kidolgozott egyéni drámák, de sajnos itt is elő jön az a filmes hiba, hogy rettenet egysíkúan ábrázolják a gonoszokat és a jókat, nekem ezzel mindig csak az a bajom, hogy ez pont két olyan jellemző, amiknek egy emberen belül kéne csatát vívnia, nem pedig különválasztani őket és egy tulajdonságot csak az egyiknek odaadni, mert ezzel mindig azt éreztetik velem a készítők, bármilyen produkcióban, hogy hülyére veszik a nézőt, mintha magától nem lenne képes különbséget tenni. A kulturális klisék pedig könnyen értelmezhetőek pejoratívan is, de ezt inkább mindenki maga döntse el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-ulpP0kMeAYo/Vb9thaSR3KI/AAAAAAAAB9k/43viFso4odw/s1600/sense8-gif.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-ulpP0kMeAYo/Vb9thaSR3KI/AAAAAAAAB9k/43viFso4odw/s640/sense8-gif.gif" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amit még érdemes megemlíteni a sorozattal kapcsoltban, az a főcímdal, ami a <b>Ron Fricke</b> féle <i>Samsara</i>-t juttatta eszembe; gyönyörű vágóképekkel dolgoztak, a világ minden pontjáról összeválogatva, egyszerűen tényleg lélegzetelállító volt és meseszépen készített föl minket magára a sorozatra, ahol szintén a világ minden pontjáról kaptuk a történeteket (Chicago, Mumbai, Szöul, Mexico, San Francisco, Berlin, Nairobi és London). Ennek köszönhető az is, hogy a megszokottól eltérően, nem úgy forgatták a részeket, hogy minden részt más rendező, hanem minden helyszínt más rendező. A főcímben érdekes megfigyelni, hogy az egyik vágóképen látszik egy <i>Twin Peaks</i> tábla, ami <b>David Lynch</b> klasszikusára utal, mert az azonos című kultsorozatában volt épp ilyen nagy hangsúly fektetve az emberek közti pszichológiai összekapcsolódásra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-vCzDamCgxko/Vb9tid_PzVI/AAAAAAAAB94/_ky26qI2Ofw/s1600/tumblr_nqu242npDC1utfxvso1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="344" src="http://4.bp.blogspot.com/-vCzDamCgxko/Vb9tid_PzVI/AAAAAAAAB94/_ky26qI2Ofw/s640/tumblr_nqu242npDC1utfxvso1_500.gif" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Sense8</b> képes rá a zenével, a képekkel és az alapsztorival, hogy teljesen megbabonázzon minket és talán még el is hisszük neki, hogy valami eredeti ötlettel van dolgunk, de ki kell köhögnie magából a hibáit, mert ha valaki bele akar kötni, akkor adnak rá neki okot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/6,9</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-34339588915056956762014-09-30T11:22:00.001-07:002014-09-30T11:24:56.117-07:00Palo AltoA <i>Palo Alto </i>egy friss ropogós kamaszfilm. Az ezredik a sorban, amit egy Coppola lány rendezett egy maréknyi híres színésszel egy olyan témáról, ami már jobban le van rágva, mint egy darab csont az éhező kóborkutyák által, egy olyan életszakaszról, amit visszanézve vagy megvetünk, vagy túlromantizálunk, benne élve pedig szenvedjük vagy épp túl komolyan vesszük.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-C4JNPRRk8VE/VCrxe2mcypI/AAAAAAAAB4Y/QYHYymroWYs/s1600/tumblr_nafb9317581qb9pa3o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-C4JNPRRk8VE/VCrxe2mcypI/AAAAAAAAB4Y/QYHYymroWYs/s1600/tumblr_nafb9317581qb9pa3o1_500.gif" height="332" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
A rendező debütáslása volt ez a film. <b>Gia Coppola </b>még 30 éves sincs és nagyapja <b>Francis Ford Coppola</b>, a <i>Godfather </i>és az <i>Apocalypse Now </i>mesterkezű szülőattya. De ha ez nem lenne elég nagy nyomás rendezőnknek, akkor még el kell mondani, hogy az ő nagynénje, a mostanában egyre nagyobb sikereknek örvendő, <b>Sofia Coppola </b>(<i>Lost in Translation, The Bling Ring</i>), aki ráadásul hasonló témákban utazik. Gia Coppolának valószínűleg a génjeibe van égetve a hozzáértés, azonban nem emiatt a film miatt fogják babérkoszorúval beteríteni a homlokát. A történetet a színész, <b>James Franco</b>, rövid novelláiból gyúrta össze. Sajnos ez a darabosság eléggé átüt a sztorin, amitől kicsit szét is esik a történet és hiába a színészek átívelése egyik színről a másikra, hirtelen nem tudjuk, hogy mi is lenne a fő szál amibe mind lelkileg, mind agyilag bele kellene, hogy gabalyodjunk, hiszen ez a lényege a jó filmeknek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-ufwHaeMdYYU/VCrxauVdzAI/AAAAAAAAB3w/Sx5gXkZRM9Q/s1600/tumblr_na88459RAE1r7csojo3_1280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-ufwHaeMdYYU/VCrxauVdzAI/AAAAAAAAB3w/Sx5gXkZRM9Q/s1600/tumblr_na88459RAE1r7csojo3_1280.jpg" height="314" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
A történet maga nem túl bonyolult; az alapvető főszereplőnk <b>April</b> (Emma Roberts) - akit öröm a vásznon látni az <i>American Horror Story </i>óta - szóval April, aki egy kellemesen meseszép középiskolás lány hol a maga cigarettafüstjébe burkolózva, hol a váltócipősszekrényben, szendvicset majszolva üldögélve. A karaktere nem vág földhöz úgy, mint pankrátorok egymást a ringben, csak inkább visszaadja azt a kedves kis önkereső mivoltot, amikor a már szinte kötelezőnek ható házibulikban üldögélve valaki óvatosan sóvárog az egyik sulitársa iránt, de biztonságból inkább mással csókolózik, mert a szívek ebben a korban törékenyebbek, mint egy olvadó jégcsap, aztán összezavarodottságból inkább hagyja, hogy lefektesse őt <b>Mr B </b>(James Franco) a tesitanár.<br />
<br />
A másik szálon meg ott van <b>Teddy </b>(Jack Kilmer), aki tetszik Aprilnek és akinek szintén bejön April, ráadásul Teddy nem is egy rossz gyerek. Kifejezetten értelmes, jólelkű, mint egy kifáradt kölyökkutya és néha hülye helyzetekbe keveredik, akár a rendőrséggel is, de ez egy kis lúzeres utóízt ad ennek a karakternek, mert alapvetően nála sokkal rosszabb életű fiatalok is léteznek. Például a legjobb barátja <b>Fred</b>, aki csajozni akar minden áron és az önkeresésbe fulladba leginkább a bulik és a hétköznapi fasságok éltetik. Akit még meg lehetne említeni az az a szőke lány, aki bárkit leszop egy buliban, azonban már a róla készült második képkockán nem éreztet velünk mást a rendező a lány iránt csak sajnálatot, mert szerencsétlen minden egyes szexuális mozdulatát egy maréknyi szeretet, vagy egy elképzelt ölelés reményében váltja be.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-rtxWnAO_Khs/VCrxgwLTIOI/AAAAAAAAB4w/9ucxwHRfRmk/s1600/tumblr_nbvfz7SHQt1rafyspo1_1280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-rtxWnAO_Khs/VCrxgwLTIOI/AAAAAAAAB4w/9ucxwHRfRmk/s1600/tumblr_nbvfz7SHQt1rafyspo1_1280.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<br />
A felsorolt szereplők nem feszegetnek semmilyen határt. Bulizgatnak, nevetgélnek, halkan veszekednek, keresik önmagukat ahelyett, hogy megteremtenék azt, lázadnak, vagy inkább mutatnak valami hajlandóságot a lázadásra, de már belefáradtak, hogy rájöjjenek egyáltalán mi ellen kellene. A szülői karakterek pedig szintén kapnak egy kis figyelmet, amiből leginkább az derül ki, hogy furák, viszont alapvetően kedvesek, de egy sokkal szigorúbb önmegvalósítás alapján dolgoztatják életüket. Erre jó példa, amikor April megkéri mostohaapját (Val Kilmer), hogy segítsen neki megírni a háziját, aki nem hogy segít, de inkább átírja az egészet, mert még abban a korban is csak az önigazolás számít; hát hogy a picsába haragudhatnánk így ezekre a kamaszokra, hiszen mekkora képmutatás lenne azt mondani, hogy nem minden életszakaszunk egy kicsit erről szól?, önmagunk faszának szopogatásáról. És ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy szarunk a másikra, mert baromira nem, de azért saját magunknak mindig fenntartunk egy aranyló díszpáholyt a lelkünkben, ahová senki más nem ülhet.<br />
<br />
A film szívesen járatná csúcsra a drámaiságát, viszont ehhez végig rossz eszközökkel operált közben, ugyanis véleményileg rettentően ki akar maradni a dologból; mondhatni semmilyen szinten nem ítélkezik, viszont nem is ad a talpunk alá egy utat, amin mi magunk tarthatnánk a magasba az ítélet frissen élezett kardját. A köztes részek meg egy jó iparos munkának tudhatók be a film közben, hisz hangulatilag teljesen hiteles a lassított felvételben mutatott piázás a <b>Die Antwoord </b>- <i>Enter the Ninja </i>c. számára. A képek pedig varázslatos színűek, olyan mint egy jól sikerült instagram profil, vagy mint egy nemzenélő tinitumbli igényesebb változata. Szinte már provokálva éreztem magam, hogy megállítsam a filmet és kivágjak belőle pillanatképeket a dash-re. Viszont hiába a szép próbálkozások, a híres ember novelláskötete, a Coppola vér, a lekesedés, valahogy nem sikeült olyan remekbeszabottra ez a film, mint szeretne. A hibái valójában nem is olyan látványosak, mint így leírva tűnnek, mert fél pillanatig nem volt idegesítő és vészesen unalmas sem. Viszont ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor max annyi jelentősége volt, mint egy darab kettétört csempének.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-A6wmEe0I_cw/VCrxfCPiBLI/AAAAAAAAB4c/Z0yJxVQmClM/s1600/tumblr_nafi47E7aL1qb9pa3o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-A6wmEe0I_cw/VCrxfCPiBLI/AAAAAAAAB4c/Z0yJxVQmClM/s1600/tumblr_nafi47E7aL1qb9pa3o1_500.gif" height="332" width="640" /></a></div>
<br />
Az a gond, hogy ennél már sokkal jobb anyagok láttak naplivágot ebben a témában. Vegyük például a <i>Submarine</i>-t, ami egy bizonyos témát, a beteges kamasz-szerelmet ragdta meg egyéni stílusban, vagy a <i>Spring Breakers</i>-t, ami szintén nem a MountEverest-je a topiknak, de egyéni mivoltát és neonszíneit tekitve megmarad ez emberben. A tinidzserkori zűrűk Mozart-ja azonban kétségkívül a brit <i>Skins</i> című sorozat, ami bár hathat túlzónak, ellentmondást nem tűrően magával ragadó és beszippantó. És lehetne még sorolni a klasszikusokat, amik idevágnak, a <i>Rushmore</i>, a <i>Holt Költők Társasága</i>, a <i>Moszva tér</i>, a <i>Kids</i> stb.<br />
<br />
<b>Emma Roberts</b> (<i>American Horror Story</i>) viszont be fog érni, mint a májusi cseresznye; nagyon jó a játéka, hiszem és vallom, hogyha esélyt adnak neki a jövőben, akkor nagy színésznő lesz. <b>James Franco</b> (<i>Spider Man, 127 hours, Spring Breakers</i>) semmi extrát nem nyújt, viszont biztos baszottnagy húzónév egy plakáton. <b>Jack Kilmer</b> (aki amúgy <b>Val Kilmer </b>fia) az első komolyabb szerepében tetszelgett és számomra ő volt a legemlékezetesebb, valahogy nagyon működik a srác a kamera előtt. <b>Nat Wolffal</b> sem volt gondom, megoldotta a kicsit elmebeteg, lázongó faszfej karaktert, amit rábíztak.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-jylvKLGLjYc/VCrxan5TN9I/AAAAAAAAB3s/xYXlJCgPBaA/s1600/tumblr_n9zy4r3DKV1qgyvuqo1_1280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-jylvKLGLjYc/VCrxan5TN9I/AAAAAAAAB3s/xYXlJCgPBaA/s1600/tumblr_n9zy4r3DKV1qgyvuqo1_1280.jpg" height="394" width="640" /></a></div>
<br />
A film nem véletlenül nem nyert díjakat, akármennyire is fesztiváloztatták 2013-ban. Az édes kilátástalanság életérzéséből pont hiányzik még két kockacukor, a reménytelenség pedig túl jól és megoldhatóan körvonalazódik. A <i>Palo Alto</i> egy kellemes mozi, ami csak azért nem okoz csalódást, mert nem is vártunk tőle többet, a kamaszkor pedig továbbra is egy szép nagy fasz, amit le kell szopni, de nem muszáj nyelni a végén.<br />
<br />
10/6avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-43402008125374555992014-03-23T08:50:00.001-07:002014-03-23T08:50:09.218-07:00Side Effects - Mellékhatások (csakröviden)<div style="text-align: justify;">
Attól, hogy valami jó thriller, még nem lesz jó film. Ráadásul azért, mert telepakoljuk szimmetrikus arcú, híres színészekkel, több csavart használunk benne, mint az Eiffel-torony építésénél, akkor sincs rá semmi garancia, hogy valóban érdekfeszítőt alkottunk. Valószínűleg ez a legnagyobb öncsapdája a krimi-thriller-akció jelzőkkel illetett bermudaháromszögeknek, amiben a legtöbb film teljesen elveszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Steven Soderbergh</b> (<i>Ocean's filmek, Solaris, Magic Mike, Traffic, Túl a Csillogáson</i>) rendező simán levezényel egy ilyen típusú filmet. Olyan rutinnal és hozzáértéssel készítette el a <i>Mellékhatásokat</i>, mint vidéki fodrászok, a helyi általános iskola tanáraik lakkozott kontyait az évvégi ballagásra. A rendező kijelentette, hogy állítólag ez az utolsó filmje; korához képest elég korán vonul nyugdíjba, de ha ezt az önkritika miatt tette, akkor én gratulálok neki. Sokan odavoltak az operatőri munkáért, de ha valamit ki kellene emelni, akkor inkább azt a borzasztóan sejtelmes és a jelenetekhez tökéletesen passzoló háttérzenét említeném meg. Bár épp egy pillanattal azelőtt, hogy lelkesen belealudtam volna a filmbe, elkezdtek meglepetést meglepetésre halmozni és egy közepesen izgalmas történetszálat összerángatni végül, ettől függetlenül esélytelen volt megmenteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-ge3lAF8sM9I/Uy7-bQX6GEI/AAAAAAAAB1g/2F59ayr5xyY/s1600/side-effects-image09.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-ge3lAF8sM9I/Uy7-bQX6GEI/AAAAAAAAB1g/2F59ayr5xyY/s1600/side-effects-image09.jpg" height="394" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet első fél órája könnyen felvázolható és van annyira érdekfeszítő, hogy egy ígéretes műnek tűnjön első látásra. <b>Emily</b> (Rooney Mara) húszas évei végén járó feleség, aki hűségesen várja haza férjét (Channing Tatum) a börtönből 4 év után, hogy visszakaphassák életüket. Azonban az első jelentben már látunk egy vérrel szétkent előszobát, ami egy szabadulás utáni 3 hónappal később történt eseményt mesél el, de egyelőre a nézőnek fogalma sincs róla, hogy kinek a vére csordogál a padlón, csak a házaspár lakását sikerül beazonosítanunk. Viszont ugorjunk vissza ahhoz a részhez, ahol a mátkák visszakapják egymást, azonban a felhőtlen boldogság tiszta egén kezdenek gyülekezni a viharfelhők, ugyanis Emily-nek kezd súlyos méretekben visszaállni a régi depressziója és az öngyilkosság gondolatával játszadozva, egyszer sikerül azt a valóság talajára is átemelnie, amikor szándékosan nekihajt egy betonfalnak kocsival.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Aq-s3VRXiGw/Uy7-aU7gooI/AAAAAAAAB1I/5nLVHn8qGTs/s1600/dwayne-johnson-pain-and-gain.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-Aq-s3VRXiGw/Uy7-aU7gooI/AAAAAAAAB1I/5nLVHn8qGTs/s1600/dwayne-johnson-pain-and-gain.jpg" height="326" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igyekeznek azonnal kezelésbe venni a lányt és férje támogatásával együtt, Emily elkezdi látogatni <b>Dr Banks</b>-t (Jude Law), a pszichológust. Többféle gyógyszert, antidepresszánst is kipróbálnak főszereplőnőnkön, ami enyhíthetné tüneteit, miközben Dr Banks felkeresi Emily régi pszichológusát, <b>Dr Sicbertet</b> (Catherina Zeta-Jones), aki a piac egyik legújabb gyógyszerét ajánlva próbál segíteni. A mellékhatásokkal azonban nem számolnak...Valaki meghal, abban pedig sem mi, sem a rendőrség nem biztos, hogy ez valójában kinek a hibája. A történet itt azonban tényleg még csupán gyerekcipőben jár, mert a központi rejtély folyamatosan változik, újabb és újabb szövevényes susnyásokba vezetve a nézőket és főszereplőinket, azonban minden mozzanat annyira szpojleres, hogy nem lehet róla többet mondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-kFAvh3jW2ec/Uy7-bgadvkI/AAAAAAAAB1c/A8lFoj7YP_A/s1600/Mellekhatasok-12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-kFAvh3jW2ec/Uy7-bgadvkI/AAAAAAAAB1c/A8lFoj7YP_A/s1600/Mellekhatasok-12.jpg" height="336" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valóban izgalmas véget kapunk és a néholi kiszámíthatóság ellenére, a stílus kedvelői valószínűleg tudni fogják élvezni a filmet. DE, sokkal több a baj vele. A legnagyobb problémám, hogy ez a film teljesen felesleges; nincsen súlya. Akár még mondanivalója is lehetett volna, de egy félperc energiát nem öltek bele. Teljesen egyhangú; a kezdeti direkt-monotonitást, amit bemelegítésnek szántak, na abból elfelejtették kiemelni a filmet és benne ragadt teljesen. És ami a legfelháborítóbb, azok az abszolút inkompatibilis szereplők. Képtelenek meggyőzőek lenni, senkiről nem a karakter jut eszünkbe, hanem maga a színész; sem bennük, sem a filmben nincs semmi fantázia. A szereplők - például az orvos kollégák - durván egysíkúak, abszolút semmi dimenzió nincs bennük. Még az is ötletesebb lett volna, ha valahogy a gyógyszeripar oldaláról közelítik meg a dolgot, de ebből az ötletből még csak az elvárható minimumot sem hozták ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-VOT5DTH9VMo/Uy7-bg49B6I/AAAAAAAAB1Y/E8JEff83DGg/s1600/side-effects-picture03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-VOT5DTH9VMo/Uy7-bg49B6I/AAAAAAAAB1Y/E8JEff83DGg/s1600/side-effects-picture03.jpg" height="400" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Catherina Zeta-Jones</b> (<i>Chicago, Zorro-filmek</i>) konkrétan vicc kategória; a hipszterszemüveggel, selyemblúzzal és azzal a fitos kis orrával konkrétan egy az egyben úgy néz ki, mintha a <i>Brazzers</i> pornócégének szereplőválogatásán lenne. Egész végig azt vártam mikor engedi ki a szoros copfját és vesz torokra valakit a stábból. <b>Rooney Mara</b> (<i>Social Network, Her, A Tetovált Lány</i>) olyan, mint aki végig delíriumban kóborol teljesen véletlenül a kamera előtt. Tegyük hozzá, hogy elvileg ezt kívánta meg tőle a szerep, de olyan hiteltelen, mint bármelyik magyar politikus kampánybeszéde. <b>Jude Law</b> (<i>Sherlock Holmes, Ellenség a Kapuknál, Hideghegy, Grand Budapest Hotel</i>) egyértelműen a legkiemelkedőbb a filmben, akinek karakterében még volt is némi motiváció és szikra, azonban valami kellemetlenül durván nem illik hozzá ez a szerep. Szerencsétlen nem tud nem jóképű lenni, azonban ez a tulajdonsága a cselekmény szempontjából teljesen jelentéktelen, mégis mindig ez domborodik ki leginkább a vásznon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-flLQxQ4Nwlc/Uy7-aQ54rYI/AAAAAAAAB1E/xBulcbe3Dxg/s1600/Rooney-Mara-in-Side-Effects-2013-Movie-Image.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-flLQxQ4Nwlc/Uy7-aQ54rYI/AAAAAAAAB1E/xBulcbe3Dxg/s1600/Rooney-Mara-in-Side-Effects-2013-Movie-Image.jpg" height="328" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az a gond a <i>Side Effetcts</i>-el, hogy unalmas; nem is maga a film, hanem talán inkább ez a műfaj. Túl sok mindennek kell klappolnia, hogy ebben a kategóriában valami képes legyen robbanni. Annak idején a <i>Hatodik Érzék </i>képes volt magát kultfilmmé kinőni, mert volt benne elég potenciál és fantázia, az már csak hab volt a tortán, hogy mekkora csattanóval operált. Itt viszont csak a egy újabb futószalagról leemelt iparos munkát kapunk és ha én lennék az, aki írja ennek a filmnek a betegtájékoztatóját, vagy én lennék az a kezelőorvos és gyógyszerész, akit a kockázatok és mellékhatások érdekében meg kell kérdezni, akkor elmondanám, hogy ez a movie bizony álmosságot és majd kétóra érdektelenséget okozhat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/5,5</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-74391947325635928952014-03-18T05:55:00.001-07:002014-03-18T05:55:04.877-07:00Pain and Gain<div style="text-align: justify;">
Michael Bay tőle szokatlanul készített egy alacsony költségvetésű filmet, ami nem is lett túl nagy siker és természetesen minden megvan benne, ami A-ME-RI-KA - a neonszínű Miamitól kezdve a képernyőt szűkösnek találó izomkötegeken át - azonban teljesen meglepően, olyan mintha a Mark Wahlberg által levezényelt történet végre bátran és jóízűen tartana tükröt az akcióvígjátékoknak. Michael Bay esetében szinte olyan, mintha saját magán röhögne; persze itt is néha elkezdi komolyan venni magát, de alapvetően meglepő, hogy a film a bő kétórás játékidő ellenére is végig szórakoztató.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-aY7VZYZETcQ/Uyg9YY7b7GI/AAAAAAAAB0s/DoVQdpcouzI/s1600/pain-and-gain-tvspot-true-story.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-aY7VZYZETcQ/Uyg9YY7b7GI/AAAAAAAAB0s/DoVQdpcouzI/s1600/pain-and-gain-tvspot-true-story.jpg" height="266" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Michael Bay</b> (<i>Bad Boys, Armageddon, Pearl Harbour, Transformers-filmek</i>) az álomgyár kitermelt rendezője, aki állandóan túl szexi lányokkal, jól pimpelt autókkal, vörös lángokba boruló benzinkutakkal, fingós viccekkel és a nézőből kierőszakolt romantikával dolgozik. Ha meg akcióról van szó, akkor a rossz fiúk valóban rosszfiúk, a jó srácok meg futószalagon termelt selyemfiúk. Agyatlan drámák és felesleges akciófilmek nagyköltségű szobrásza ő; ezért is volt meglepő, hogy a <i>Pain and Gain </i>egy teljesen korrekt nyári movie lett, mert valahogy nem akar több lenni annál, ami. A film maga folyamatosan emlékezteti a nézőt, hogy egy igaz történetet adaptáltak a vászonra egy Miamii lapban megjelent story alapján, ahol testépétők raboltak el gazdag embereket, hogy megkínozva őket magukra írassak azok vagyonát. Persze nyilván történtek változások, az áldozatok kezének grillezése az ujjlenyomat eltüntetése érdekében például üvölt a képernyőről, hogy a rendező idióta ötlete volt, de alapvetően az volt a könnyedség a témában, hogy ezt a cseppet sem vidám történetet annak groteszk oldaláról fogták meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-OU_VpT4nBOg/Uyg9VX3rAFI/AAAAAAAAB0Q/Hh3Is3cRT0Y/s1600/Pain-and-Gain-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-OU_VpT4nBOg/Uyg9VX3rAFI/AAAAAAAAB0Q/Hh3Is3cRT0Y/s1600/Pain-and-Gain-2.jpg" height="358" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A '90-es években járunk a retinaégetően élénk színű Miamiban (ahol még <i>Dexter</i> apartmanját is bevágják egy snittre), ahol <b>Daniel Lugo</b> (Mark Wahlberg) testépítőként élve, személyi edzőként dolgozik. Lugo egyetlen dologban hisz, a fitness-ben. Mélységesen megvet mindenkit, akinek nem életcélja, hogy ki legyen gyúrva, mint az istennyila és az ostoba mivoltában képtelen felfogni, hogy ha ő ennyire jól és társadalmilag elvártan tud kinézni, akkor miért nincsen márványpadlós palotája a tengerparton aranykerítéssel, luxusfűnyírógéppel, gyémántkövekkel kirakott kocsifelhajtóval alanyi jogon. Olyan jól van megformázva a karakter, hogy nem antipatikus lesz ettől a hozzáállástól Daniel Lugo, hanem sokkal inkább színtisztán hülyének tekinti őt a néző és irgalmatlanul kiröhögi (ehhez persze szükség van Wahlberg iszonyatosan jól eljátszott bambafejű karakterére). Hősünk ennek tükrében egész egyszerűen feljogosítva érzi magát arra, hogy elrabolja egyik öregedő és valóban nagyképű gazdag, zsidó fizető vendégét az edzőteremből, hogy a terv alapján kicsikarja tőle anyagi javait.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-a6qLKHo25E8/Uyg9XSNdopI/AAAAAAAAB0g/CfKdcaZFVB8/s1600/pain-and-gain-picture01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-a6qLKHo25E8/Uyg9XSNdopI/AAAAAAAAB0g/CfKdcaZFVB8/s1600/pain-and-gain-picture01.jpg" height="260" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze ehhez szüksége van társakra is, mert bár azt hisszük, hogy főszereplőnknél nagyobb izomkötegek már nem férnek rá a képernyőre, abban a pillanatban megjelenik <b>Paul Doyle</b> (Dwayne Johnson), aki egy börtönjárt, ostobenkó, istent szüntelenül kereső, magát büszkén antialkoholistának valló személy, illetve <b>Adrian Doorbal</b> (Anthony Mackie), a harmadik testépítő, akinek merevedési zavarai vannak. És bármilyen ellenségesnek tűnő jellemzőkkel ruházzák föl őket, iszonyatosan ügyelnek rá a színészek, hogy az első jellemvonás, ami eszünkbe jut róluk az az, hogy mekkora idióta balfaszok. Ez nyilván milliónyi helyzetkomikumot ölt, amikor férfiak, akiknek vastagabb a combjuk, mint az éjjeliszekrényem, 6éves gyerek módjára basznak el alapvető dolgokat. Lehet, hogy a világ legnagyobb kliséje és a középsulis iskolaműsorokban is több fantázia van a poénra, de egész egyszerűen nevettető.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-TBQbh7R3NVI/Uyg9V5YSsJI/AAAAAAAAB0M/wD7JqLlP_X0/s1600/dwayne-johnson-pain-and-gain.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-TBQbh7R3NVI/Uyg9V5YSsJI/AAAAAAAAB0M/wD7JqLlP_X0/s1600/dwayne-johnson-pain-and-gain.jpg" height="264" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rendkívül jót tettek a filmnek a direkt túlzások, amik nem véletlenek, hanem a szarkazmust biztosítják. Ebben a filmben, ha egy nő csinos, akkor szilikon melle van, ha egy pap a templomban tevékenykedik, akkor pedofil, ha egy lány kövér, akkor szőrös a pin@ja, ha egy szereplő zsidó, akkor egy anyagias, nagyképű geci, ha valaki néger, akkor hatalmas a szerszáma, ha egy rendőr nem ostoba, akkor tuti, hogy egy nyugalmazott zseni, ha valakit meg kell ölni, akkor fölrobban egy benzinkút és így tovább. Itt van létjogosultsága a túlzott lassításoknak. Az 'izom-mekkából' szabadult férfiak pedig hibát hibát halmoznak és amikor már révbe érnének, akkor is elcsesznek bármit. <b>Ed DuBois </b>(Ed Harris) nyugdíjazott rendőr pedig örömmel és flegmán veszi őket üldözőbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg Daniel Lugo örömmel hasonlítja magát Rocky-hoz, vagy a <i>sebhelyes arcú</i> Al Pacinohoz, akik a semmiből indulva értek el a csúcsra és övék volt a világ, addig ezek a szereplők képtelenek olyan merev szimbólumként megjelenni és ezt ők is jól tudják. Irgalmatlan amatőrök és nem is érdekli a nézőt, hogy elkapják e őket, vagy sem, mert semmi vágyunk nincs az azonosulásra. Viszont szórakoztatnak, ahogy mindegyikük szemszögéből megismerjük narrálva a motivációjukat. A legpitibb rablójelenetek alatt fellendülő <i>Gangster Paradise</i> zene pedig egész egyszerűen zseniális húzás. A filmmel az az egy baj lesz a végére, hogy valahol egyszercsak félbevágva ezt a fekete humort hirtelen elkezd komolyabb hangvételt megütni a film, amitől eléggé összezavarodunk és valahogy elkezdjük visszataszítónak tartani az eseményeket, amiken már a morális jóérzésünk tiltja, hogy nevessünk, majd a végén hirtelen megint a komédiák rengetegében találjuk magunkat és ettől egy kicsit kaotikus lesz az egész film, ami nem volt a legjobb húzás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Jly9x7MZPFc/Uyg9XKDq78I/AAAAAAAAB0k/rPj4x0xvOt4/s1600/pain-and-gain-image10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-Jly9x7MZPFc/Uyg9XKDq78I/AAAAAAAAB0k/rPj4x0xvOt4/s1600/pain-and-gain-image10.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mark Wahlberg</b> (<i>Törtetők, Komfortos Mennyország, A tégla, Olasz Meló, Ted</i>) nekem egyetlen filmben sem volt ennyire szimpatikus. Sokan leszólták, mert szerintük semmilyen arcjátéka nem volt és persze, nem kell attól beszarni, hogy milyen irgalmatlanul kigyúrta magát, de szerintem pontosan pontról pontra azt tette, amit a karakter megkövetelt tőle, szerintem teljesen rá volt szabva a szerep. <b>Dwayne Johnson</b> (<i>The Rock, Halálos Iramban 6.</i>) a legjobban eltúlzott karakter volt, de megbírt küzdeni a feladattal, ahogy hegyomlás módjára szívta a kurvák seggéről a kokaint két istentisztelet között. <b>Anthony Mackie</b> (<i>A Bombák Földjén, Millió Dolláros Bébi</i>) volt a legfelejthetőbb hármójuk közül, de a kötelező harmadik tagnak oké volt. Viszont <b>Ed Harris</b> (<i>Az Órák, Ellenség a Kapuknál, Truman Show</i>) karakteressége mint egy pöpec keresztszemes hímzés, olyan kidolgozott volt, pedig csak egy mellékszereplőről beszélünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>Pain and Gain </i>az a típusú akció-vígjáték lett, ami ugyanúgy szórakoztatja el azokat, akik eddig is nézték, viszont kínál egy alternatívát azoknak is, akiknek alapvetően nem kenyere ez a fajta a filmtípus, mert képes önmaga paródiája lenni. Kicsit hosszú volt, mintha nem mertek volna kihagyni egyetlen részt sem és néhol szétesett a movie, de alapvetően nem akarom leszólni, mert még mindig el van állva a lélegzetem, hogy Michael Bay képes volt valami nézhető és értékelhető dolgot forgatni a moziknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/6,8</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-23575552433620969152014-03-13T07:33:00.003-07:002014-03-13T07:33:24.960-07:00Inside Llewyn Davis - (csakröviden)<div style="text-align: justify;">
Egy feledhetetlen hangulatú film, amiben egy művész élete rohadtul nem könnyű, pláne ha az egója és a makacssága olyan magasságokat nyaldos, mint a tehetsége. Persze megoldás nem lesz, csak a keserű humor, és kurvajó vágás, mint ahogy ahhoz már csukottszemmel is hozzászokhattunk a Coen-testvérektől.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-0fUtiELAPTM/UyG-_d-LwxI/AAAAAAAAByE/SbmAo62eGDg/s1600/Inside-Llewyn-Davis-cat.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-0fUtiELAPTM/UyG-_d-LwxI/AAAAAAAAByE/SbmAo62eGDg/s1600/Inside-Llewyn-Davis-cat.jpg" height="440" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ethan Coen</b> és <b>Joel Coen </b>amerika filmrendező páros, akik már a gyerekkorukban fűnyírással megkeresett pénzt is arra tették félre, hogy kamerát vegyenek maguknak és az udvaron újraforgassák kedvenc TV-filmjeiket. Aztán ez a vállalkozás olybá nőtte ki magát, hogy olyan irgalmatlan fasza filmeket köszönhetünk nekik, mint az Oscar-díjas <i>No Country For Old Men</i>, <i>A Félszemű</i>, <i>Burn After Reading</i> A <i>Nagy Lebowski</i> vagy a <i>Fargo</i>. Coenék híresek arról, hogy a lehető legnagyobb egyetértésben dolgoznak; véleményük a legapróbb részletekig egyezik. Hőseik kegyetlenül karakteresztikusak, a humor nem minden produkcióban tör utat, viszont ahol igen, ott annyira abszurdba hajló, hogy kegyetlen az éle és a<i> happy endek</i> helyett általában valami fura életérzést, vagy kiábrándult valóságot kapunk inkább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-6C5YnMtMPrE/UyG_B30vzHI/AAAAAAAABy0/9H2Yzxcphm4/s1600/inside_llewyn_davis.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-6C5YnMtMPrE/UyG_B30vzHI/AAAAAAAABy0/9H2Yzxcphm4/s1600/inside_llewyn_davis.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs ez másképp az <i>Inside Llewyn Davis</i> esetében sem. Bár a film megnyerte Cannes-ban a zsűri nagydíját és jelölték <i>Oscarra</i>, <i>Baftára </i>és <i>Golden Globera </i>is, valahogy számomra mégsem emelkedett olyan magasságokba, mint a rendezők korábbi filmjei. Pedig mondhatni letisztultabb volt, ha nevetnem kellett egy részen, akkor az tényleg szívből jött és a kilátástalanság régen volt ilyen tátongó, de valahogy a túl sok zene, vagy a nagyon sehova nem vezető történet néha elálmosított. Nyilván tudtam, hogy itt nem oldják meg az életet a nagymonológok és a csodák, épp ahogy amúgy a valóságban sem, ráadásul az életnek nincs egyetlen tetőpontja, amitől utána függ minden, de azért ez mégiscsak egy film és az izgalmi faktora vetekedett a reggeli fogmosásom mozdulatsoraival.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-XLnQ7w7XLHA/UyG_DLvH92I/AAAAAAAABzI/3T7nbpuH2TM/s1600/strugglinginthesnow_insidellewyndavis.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-XLnQ7w7XLHA/UyG_DLvH92I/AAAAAAAABzI/3T7nbpuH2TM/s1600/strugglinginthesnow_insidellewyndavis.jpg" height="330" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A '60-as évek Amerikájában járunk, ahol <b>Llewyn Davis</b> (Oscar Isaac) folk-zenészként próbál betörni. Annyira hisz magában, annak ellenére, hogy már bőven elmúlt fiatal, hogy mindent beáldoz a zene érdekében. Persze nem valami magasztos rajongást kell elképzelni a gitárja iránt, aminek a húrjai megolvadnak és méz csepeg belőle ha gazdája a húrokhoz ér, de Llewyn igenis jó zenész és okkal küzdene azért, hogy híres legyen. Azonban egy pöcs. Nem olyan túlzottan, de dühös mindenkire, a világra kurvára, de leginkább magára talán. Kanapéról, kanapéra mászkál, fölcsinálja barátjának, <b>Jimnek</b> (Justin Timberlake) menyasszonyát, <b>Jeant</b> (Carey Mulligan). Közben képtelen vigyázni barátja macskájára, nem bírja ki, hogy ne mondja el a véleményét és előbb akarva-akaratlanul kihasznál mindenkit, majd baromira leszólja őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
És valahol igaza van. Mert nekünk sem lesz szimpatikus Jim és Jean párosa, akik az átlagéletet hajkurásszák unottan egy kertesház és pár gyerek reményében monogramos törölközőkkel vagy az idősebb házaspár, akik esténként drága és egzotikus ételeket főznek, majd mosolyogva sznobolgatnak vendégeikkel, de ottvan Llewyn nővére, akinek a kispolgári élete már szinte kézzel tapintható.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-g2HleGAiAYM/UyG-_RjHGpI/AAAAAAAAByU/hk8by-vHqqk/s1600/IND-inside-llewyn-davis-justin-timberlake-carey-mulligan1-1024x682.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-g2HleGAiAYM/UyG-_RjHGpI/AAAAAAAAByU/hk8by-vHqqk/s1600/IND-inside-llewyn-davis-justin-timberlake-carey-mulligan1-1024x682.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán Llewyn Davis gondol egyet és úgy alakul, hogy elmegy Chicago-ba szerencsét próbálni; körülbelül egy fél napra. Ez viszont épp elég ahhoz, hogy megismerkedjünk az idegesítő jazz zenésszel (John Goodman), megemlékezzünk egy pillanatra <b>Kubrick</b> epikus fürdőszobajelenetéről, majd rájöjjünk, hogy hiába alakult a film egy kis időre <i>Road Movie</i>-vá, attól még nem lesz boldog megnyugvást hozó végállomásunk, kézzelfogható megoldásokkal. Közben címszereplőnk néha zenél, amit a rendezők egyáltalán nem vágtak meg és néha kicsit túladagolják ezt az amerikai folk muzsikát. Persze vannak jó dalok is, a <i>Hey Mr Kennedy </i>kifejezetten szórakoztató. Ja, a film meg nem megy semerre. Mondtam, itt nem jönnek jótündérek, háromkívánsággal a pálcájuk végén és az élet sem dobál elénk legyőzendő sárkányokat a megérdemelt boldogélet reményében. Persze belül változhatunk. Lehet, hogy a távolság, amit magunkban járunk be sokkal nagyobb, mint a Chicago-New York táv, de illúzióink akkor se legyenek, az élet szar. Vagy nem, de az biztos hogy bonyolultabb, mint a Metropol keresztrejtvényei.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-2SeeUd5KfcA/UyG-_Jz29oI/AAAAAAAAByY/AwpbFaH3jgY/s1600/ILD_04662_ct_a_p.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-2SeeUd5KfcA/UyG-_Jz29oI/AAAAAAAAByY/AwpbFaH3jgY/s1600/ILD_04662_ct_a_p.jpg" height="640" width="426" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kicsit olyan az egész, mint Odüsszeusz utazásai, csak a kalandok nélkül, leginkább kihangsúlyozva minden részt, ami szopás volt. Amúgy az elveszett és végül hazatért macska neve is az Odüsszeusz szó latinra fordítottja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Oscar Isaac</b> (<i>Drive, Robin Hood</i>) aki rühelli amúgy a macskákat eléggé pazarul hozta a megkeseredett, de az élettel dacosan szembemenő karaktert. Elképesztő népszerű lett ezzel a szereppel és meg is érdemli. Megint együtt játszott <b>Carey Mulligannel</b> (<i>Drive, The Great Gatsby, Never Let Me Go, Shame</i>) és hihetetlen ez a csaj, hogy mennyi arca van. Olyan egyszerű lánynak tűnik és komolyabbnál komolyabb szerepekben eszméletlen hitelesen állja meg a helyét. <b>Justin Timberlake</b> (<i>Barátság Extrákkal, Lopott Idő. Social Network</i>) meg számomra kurvaédes; ha pedig zenélnie is kell egy filmben, mint itt, akkor elég jól belesimul a szerepbe. Én arra a tényre is rácsodálkoztam, hogy a szereplők maguk énekelték a dalokat, de tényleg, úgy élesben, ahogy forgott a kamera, váó. <b>John Goodmen</b> (<i>The Big Lebowski, Az Argo-Akció</i>) meg abban a pár percben is emlékezetes tud maradni amíg a vásznon van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-ODZN8uzxB6w/UyG_B3XpnGI/AAAAAAAABys/QphvILH47W4/s1600/Inside-Llewyn-Davis.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-ODZN8uzxB6w/UyG_B3XpnGI/AAAAAAAABys/QphvILH47W4/s1600/Inside-Llewyn-Davis.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval állat a film fényképezése és érzem is, hogy a hatvanas évek bárjaiban végigkúszó cigerettafüsttel átitatott dalok úgy nehezednek az életre, mint annak szarságai és velejárói egyes emberekre, de számomra most nem hozták el a mágia nélküli varázslatot a Coen-fivérek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/6,6</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-21256497683082319312014-03-10T05:34:00.001-07:002014-03-10T05:35:16.416-07:00Thelma & Louise - Thelma és Louise<div style="text-align: justify;">
Miután a '80-as évek végén kezdtek egyhangúvá válni a férfi akcióhősök, akkor '91-ben hirtelen kapunk két nőt, akik pisztollyal a kezükben hadonászva kurvára elmagyarázzák egy két hím-soviniszta fasznak, hogy úgy alapvetően mégis hogyan kellene bánni a nőkkel. És teszik mindezt úgy, hogy nem lesz az a kesernyés feminista íze mégsem a filmnek, ráadásul értelmezhető és szerethető jellemfejlődéseket kapunk, bónuszként pedig végignyalogathatjuk Brad Pitt hasának kockáit a képernyőn keresztül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-W5NE-tH5sQM/Ux2qmItEZZI/AAAAAAAABxo/0K9y-1cqF5U/s1600/tumblr_mczipg8BQ41r1anpyo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-W5NE-tH5sQM/Ux2qmItEZZI/AAAAAAAABxo/0K9y-1cqF5U/s1600/tumblr_mczipg8BQ41r1anpyo1_500.gif" height="306" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ridley Scott </b>(<i>Alien-filmek, Amerikai-gengszter, Gladiátor, Mennyei Királyság</i>) a <i>Thelma és Louise</i>-szal megteremtette a <b><i>Női Road Movie</i></b> műfaját, majd abban a pillanatban csúcsra járatta és amint kiírják a film végén, hogy <i>The End</i>, azzal a lendülettel ki is halt ez a típusú film. Voltak próbálkozások, koppintások, de ilyen eredetien és hitelesen holmi kevés rendező képes ábrázolni karaktereit, ráadásul itt a középpontban még inkább a címszereplő nők barátsága van. Lehet, hogy borzasztóan egyszerű és hétköznapi témának tűnik, de valójában iszonyatosan nehéz megfogni az eredetiségét a dolognak, hogy ne tűnjön klisének minden egyes mozdulat a vásznon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Muszáj kimondanom, amit utálok, de régen tényleg minden jobb volt. A <i>Thelma & Louise</i> egy olyan film, aminek izgalmas a története, ráadásul szinte már kellemetlenül menő, de nem nagyzolósan, vonalzóval kimért karakterfejlődések vannak benne, még a képek is jók, a színészekre úgy szabták rá a szerepet, mint jólmenő üzletemberekre a márkás olasz öltönyöket, a vége bevállalós és megható, közben pedig olyan kibaszott szórakoztató a több, mint kétórás játékidő, hogy igazi filmélményt kapok és egy percig nem kell azon gondolkodnom, hogy tetszett vagy nem, mert elég, ha elképzelem milyen élvezet terült szét az arcomon miközben néztem. Annyira összetéveszthetetlen és utánozhatatlan. A film a maga idejében a 6 <i>Oscar </i>jelölésből egyet váltott be, plusz hozzá jön még 1 <i>Golden Globe-díj</i>. <b>Callie Khourie</b> (<i>Nashville</i>) évekig dolgozott a forgatókönyvön, míg az végül Ridley Scotthoz került, akinél amúgy már az <i>Alien-filmeknél </i>is kitűnik, hogy nem áll messze tőle az ikonikus női főszereplő gyártása.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-MVW66Z-lY6Y/Ux2qiYjjnuI/AAAAAAAABw4/h1UVnYQIavk/s1600/geena-davis-y-susan-sarandon-rodeadas-en-thelma-louise.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-MVW66Z-lY6Y/Ux2qiYjjnuI/AAAAAAAABw4/h1UVnYQIavk/s1600/geena-davis-y-susan-sarandon-rodeadas-en-thelma-louise.jpg" height="352" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Thelma</b> (Geena Davis) a történet elején a csinos, meglehetősen paraszteszű lányt alakítja, aki hétvégén el akar menni barátnőjével pecázni, azonban retteg megkérdezni férjét, mert egy tipikus elnyomott házasságban él a női sztereotipizált szereposztás oltárán, ahol az élete a mosás-főzés-vasalás szentháromságában teljesedik be. Ezzel szemben <b>Lousie</b> (Susan Sarandon), a nála 10 évvel idősebb barátnője sokkal szabadabb felfogású, egy jól működő kapcsolatban <b>Jimmy</b>-vel (Michael Madsen). El is indulnak egy irgalmatlan menő lenyitható tetejű járgánnyal bele a lányos hétvégébe, azonban odafele megállnak beverni pár felest és táncolni egy kicsit egy útszéli kamionos kocsmában, ahol a naiv Thelmát elkezdni megerőszakolni egy helyi faszkalap a aprkolóban. Louise, barátnője segítségére sietve egy fegyvert tart a férfi fejéhez, viszont nem elégszik meg azzal, hogy megmenti Thelmát, de szofisztikáltan elkezdi elmagyarázni az úrnak, hogy miért kurvarossz, amit csinál és, hogy amikor kéretlenül teszi bele egy nőbe a nemiszervét, akkor ő az egyetlen aki épp jólérzi magát. Azonban a fickó még egy fegyverrel farkasszemet nézve sem tud uralkodni hím-soviniszta természetén és annyira felbosszantja a nőket, hogy Louise lelövi. A lányok élete innentől kezdve teljesen felfordul, hiszen menekülőre fogják és mint minden jó amerikai, aki valaha elkövetett egy főbűnt, a mexikói határ felé veszik az irányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/--ZFZqaz6Nu0/Ux2qnPDGmcI/AAAAAAAABx4/QwykEHH8j7o/s1600/tumblr_msg9em3sMR1qh502no1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/--ZFZqaz6Nu0/Ux2qnPDGmcI/AAAAAAAABx4/QwykEHH8j7o/s1600/tumblr_msg9em3sMR1qh502no1_500.gif" height="320" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Közben persze a nyomozók már hajszolják a lányokat, akik <i>Bonnie és Clyde </i>módjára menekülnek államokon át, a legendás amerikai aszfalton. És a romantika ebben az esetben is épp annyira jelen van, mint egy szerelmes párnál. A barátságuknak túl kell élnie ezt az eseményt és ők annyira jól játsszák ki a lapokat, hogy még inkább megerősödik kettejük kapcsolata. Mert hiába jönnek ezután azok a történések, ahol már sokkal célzottabban és öntudatosabban próbálnak igazságot vinni egy nem kellemetlenkedő feminista stílussal abba a világba, ahol egyes férfiak ténylegesen csupán szextárgynak tekintik a nőket és ezt rohadt nem sajnálják bevallani. De amíg a lányok kőkemény magukat szolgálatba helyező igazságosztókká lépnek elő, addig meg kell tapasztalniuk a másikat. Thelmának fel kell nőnie; nem az a cél, hogy gyűlölje a férfiakat, hanem, hogy értse meg őket és vegye észre magát amikor a szándék kétes. Valamint szedje össze magát és legyen tökösebb, mert az igenis az ő hibája, hogy soha nem állt ki magáért. Aztán miután a karaktere fejlődésnek indul azután már olyan jeleneteket köszönhetünk neki, mint a valóban irgalmatlanvicces bolti rablás, de ehhez persze előtte még szeretkezik egyet Brad Pittel, akinek szintén elhiszi minden szavát és habár a fiú megint csak egy újabb fajta és egyáltalán nem nőgyűlölő, azonban önző férfit testesít meg, akkor is csak továbblendíti a nőket a végzetük felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-R7_CVax_Tlo/Ux2qiK7TjmI/AAAAAAAABw8/IAL8inPTtcw/s1600/brad-pitt-thelma-and-louise.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-R7_CVax_Tlo/Ux2qiK7TjmI/AAAAAAAABw8/IAL8inPTtcw/s1600/brad-pitt-thelma-and-louise.jpg" height="452" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rendőrfőnök, aki a nyomozást vezeti (Harvey Keitel) bár egyáltalán nem tesz jó benyomást a nézőre, valahol mégis elhisszük neki, hogy tényleg meg akarja menteni ezeket a lányokat; ha mástól nem is, attól, hogy még nagyobb bajba sodorják magukat. Szóval nem minden férfi van negatívan, egysíkúan ábrázolva. Például Louise pasija, aki bár nem érti a női lelket és még azt se nagyon képes kimondani, hogy <i>szeretlek</i>, ennek ellenére mindent megtesz, hogy pénzt juttasson a barátnőjének és még elengedni is képes őt, hogy megmentse.</div>
<div style="text-align: justify;">
Louise, aki az elejétől kezdve tökösebb és határozottabb volt, mint Thelma a végére ráhangolódik a másik lány lelkére és minden apró részlet, minden egyes együtt töltött perc és megbocsájtott balfaszoskodás csak közelebb hozza őket és Louise szinte már vágyik arra, hogy olyan naiv legyen, mint barátnője. Az egész utazás egy hatalmas kaland, amiben a keserűség mellett mindig van annyi humor, mindig akad annyi helyzetkomikum, ami miatt szinta ott ülünk a lányokkal a kocsiban és együtt menekülünk velük. Csuriba tett ujjakkal izgulunk, pedig valahol tudjuk, hogy nem nyerhetnek, ráadásul tetteik sem a szentírásból valóak, de addigra már késő; túlságosan szeretjük őket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-nDzAxR4hwjY/Ux2qff6wI3I/AAAAAAAABwg/wWJLu-gCNZE/s1600/ThelmaLouise_034Pyxurz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-nDzAxR4hwjY/Ux2qff6wI3I/AAAAAAAABwg/wWJLu-gCNZE/s1600/ThelmaLouise_034Pyxurz.jpg" height="336" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Geena Davis</b> (<i>Beetlejuice, Stuart Little, kisegér</i>) és <b>Susan Sarandon </b>(<i>Ments meg!, Lovely Bones, Felhőatlasz, Elizabethtown</i>) tökéletes páros. Pedig olyan nagy neveket utasítottak maguk mögé, mint <i>Goldie Hawn</i>, <i>Meryl Streep</i>, <i>Jodie Foster </i>a szereplőválogatáson. Rendkívül erős a főszereplők játéka és puszta a jelenlétük a vásznon. Egész egyszerűen imádtam nézni őket. <b>Brad Pitt</b> (<i>Becstelen Brigantyk, Fight Club, Trója, Bábel</i>) egyik kezdeti szerepe volt és szerencsétlen már tényleg annyira jóképű, hogy alig tűnik fel, de mégis, hogy ezt a vidéki sutyerák cowboy-kalapos szerepet mennyire komolyan nyomja. Innentől kezdve kapott aztán komolyabb filmekben szerepet, meg itt is azt csinálta, amiről azóta sem tudott leszokni: fölszedte filmbéli partnernőjét, Davis-t. <b>Harvey Keitel</b> (<i>Kutyaszorítóban, Alkonyattól Pirkadatig, Becstelen Brigantyk, Ponyvaregény, Taxisofőr</i>) neve ismerős még a stábból, meg <b>Michael Madsen</b> (<i>Kutyaszorítóban, Kill Bill</i>), aki elmondása szerint azt élvezte a legjobban, amikor a forgatási szünetekben betéptek Pittel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ZrZ0mlKjk0Y/Ux2qlsr_wjI/AAAAAAAABxs/p1ANVrSHbXE/s1600/thelandlou1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-ZrZ0mlKjk0Y/Ux2qlsr_wjI/AAAAAAAABxs/p1ANVrSHbXE/s1600/thelandlou1.jpg" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az van, hogy ilyen filmet tényleg nem csinált senki azóta sem; a feminizmus nagyasszonyai, de nem az az erőltetett típusú, akiktől rosszul vagyok, hanem az a <i>tényleg kapják be a faszfej férfiak</i> stílusú hölgyek. Ők csak ilyen kimondatlan egyenlőséget, tiszteletet, meg hát igen, némi bosszút akarnak és rohadtul élvezik mindeközben, hogy ezt a bizonyos igazságot ők szolgáltathatják, de persze annak lelki hatásaival együtt. És mostmár értelmet nyert <b>Lady Gaga </b>és <b>Beyonce </b><i>Telephone </i>című klipje is, mert abban konkrétan ez előtt a film előtt tiszteleg a két popsztár. És lehet én értékelem túl, vagy hatódtam meg túlságosan, vagy nevettem túlhangosan egyes részeken, de imádtam Thelma és Louise utazását.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/9</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-37931827265369912192014-03-06T05:46:00.000-08:002014-03-06T05:46:01.013-08:00Blue Jasmine - (csakröviden)<div style="text-align: justify;">
Az Oscar-gála után szerettem volna látni, hogy mégis kinek pusztították oda a dolgokat, ezért is néztem meg rögtön a Blue Jasmine-t, hiszen Cate Blanchett ezért a szerepért kapta meg a legjobb női főszereplőnek járó díjat. Abba ne is menjünk bele, hogy teljesen megérdemelte, abba viszont igen, hogy a film már korántsem olyan ragyogó, mint vártam. Valami furcsaság volt benne végig, valami egyedi, valami profi, viszont valami annyira ehetetlen, amit akárhogy rágtam nem bírtam megemészteni. Aztán a film végén jöttem rá, hogy a fura mellékízt az adta, hogy végignéztem életem első Woody Allen filmjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-w0T2OR7CCXw/Uxh6fbhH_7I/AAAAAAAABv0/tDBlG6ynzJk/s1600/bluejasmine.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-w0T2OR7CCXw/Uxh6fbhH_7I/AAAAAAAABv0/tDBlG6ynzJk/s1600/bluejasmine.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem szerettem <b>Woody Allen</b> (<i>Annie Hall, Vicky Christina Barcelona, Éjfélkor Párizsban</i>) filmjeit, a rendezővel magával nincs bajom. Szerintem bámulatos, hogy valaki 80 éves korában még él hal a művészetéért, hogy valaki, akinek elismert stílusa, tapasztalható egyénisége és hitelesített sikerei vannak, mindezek ellenére sem jelenik meg soha egyetlen díjátadón sem. Sajátos hozzáállása az élethez pedig összetéveszthetetlen. Azonban engem soha nem győzött meg, más típusú filmek foglalkoztatnak és bár sohasem zavart és nem utáltam a műveit, egyszerűen képtelen volt elvarázsolni a munkássága. Miután Woody Allen körbehaknizta Európát és Barcelonában, Rómában és Párizsban is forgatott egy filmet, ahonnan szinte üdvözletét küldte a nézőknek, azután visszatért az államokba és most onnan mesélt nekünk Cate Blanchetten keresztül.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-ubOUpNxNMVY/Uxh6e9-n2aI/AAAAAAAABv8/_cOpJs5TMI4/s1600/blue-jasmine-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-ubOUpNxNMVY/Uxh6e9-n2aI/AAAAAAAABv8/_cOpJs5TMI4/s1600/blue-jasmine-2.jpg" height="332" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Jasmine</b> (Cate Blanchett) életébe akkor csapódunk bele, amikor tönkrement házassága és elvesztett vagyona emlékképeitől gyógyulni képtelen halmazállapotban New Yorkból San Francisco repül, hogy testvérével - aki amúgy nem vérszerinti rokon, csak ugyanaz a család fogadta őket örökbe - találkozzon. <b>Ginger</b> (Sally Hawkins) teljes ellentéte nővérének. Egyszerű lány, takaros otthonnal, a helyi supermarketben létező állással, ráadásul el is vált és egyedül neveli két fiát. Ezzel szemben Jasmine a sznobok sznobja, akinek rosszul lesz a tüdeje, ha nem a New York-i Upper East Side levegőjét szívja és nem pihen a csuklóján magabiztosan egy <i>Louis Vuitton </i>táska. Jasmine személyisége menthetetlen. Mérhetetlenül lenéző másokkal, az önsajnáltatás határtalan pocsolyájában dagonyázik és bármit megtenne érte, hogy ugyanaz az unatkozó fölöslegesen dúsgazdag, gyermektelen feleség lehessen a legdrágább selyemruhákban, aki ezelőtt volt. Most azonban nem maradt férje, kitaszított lett a legfelsőbb körökből és minden búbánatára két darab biztos recept létezik: vagy másokat hibáztat, vagy szégyentelenül nyomja magába a vodka-xanax koktélokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-J60aqw4-Gg4/Uxh6enWH-lI/AAAAAAAABvk/5yBL-jAXgmE/s1600/blue-jasmine-3.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-J60aqw4-Gg4/Uxh6enWH-lI/AAAAAAAABvk/5yBL-jAXgmE/s1600/blue-jasmine-3.jpeg" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindeközben a kettétört asszony panaszáradatából és múltja színpadias siratásából áll össze történetünk, ahol visszaemlékezve előkelő életére, végignézhetjük hogyan ment tönkre luxuskivitelű álomélete exférjével (Alec Baldwin). A történet tehát párhuzamosan fut és ahelyett, hogy a story újragondolásával Jasmine megkönnyebbülne, túllépne, esetleg jellemfejlődne, vagy tanulna hibáiból, inkább testvére ösztönös élet iránti romantikáját akarja kordában tartani és a jelenlegi, egyszerű és szegény udvarlójánál jobbat találni neki, meg természetesen önmagának is. Nem is lenne messze célja megvalósításától, azonban a képmutatást képtelen feladni és ennek előbb utóbb ára lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-DmLmUuFBhTA/Uxh6eylMo4I/AAAAAAAABvs/31a56cssyA4/s1600/blue-jasmine091.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-DmLmUuFBhTA/Uxh6eylMo4I/AAAAAAAABvs/31a56cssyA4/s1600/blue-jasmine091.jpg" height="400" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem egy tömegsztori, de ettől függetlenül valahogy végig azt éreztem, hogy a világ egyik legfeleslegesebb filmjét nézem. Akkor is, ha a képi világban volt valami tényleg <i>aranyozott</i>, ami miatt nem bírtam levenni róla a szemem és <b>Alec Baldwin</b> (<i>A Tégla, 30Rock, Fogd a Nőt és Fuss</i>) vagy <b>Sally Hawkins</b> (<i>Ne Engedj El, Submarine, Little Britain</i>) a képernyőn mindig üde folt. <b>Cate Blanchett</b> (<i>Benjamin Button Különös Élete, A Gyűrűk Ura, Bábel, Kávé és Cigaretta</i>) meg nem véletlenül pakolhatja ki a polcra otthon az <i>Oscar-</i>, <i>Golden- </i>és <i>Bafta-díjat</i>, ugyanis mindent vitt a nő idén ezzel az alakítással, ami tényleg annyira eredeti és profi, hogy azt kevesebbel szégyen lett volna értékelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-saF8Dpo5Yu0/Uxh6fiHQftI/AAAAAAAABv4/ZG8_2AX6TJQ/s1600/jasbreakdown.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-saF8Dpo5Yu0/Uxh6fiHQftI/AAAAAAAABv4/ZG8_2AX6TJQ/s1600/jasbreakdown.jpg" height="358" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>Blue Jasmine </i>film végigcipel a hátán egy személyiségtípust, kurvajó színészekkel egy teljesen romantikamentes szerelmi történetben, ami néha drámai, néha komikus, leginkább bohémkodó. Valószínűleg nekem kellett volna átlényegülnöm és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztatott, vagy én vagyok csak olyan balfasz, hogy nem látok a sorok közé és rosszul értelmeztem mindent. Nem tudom, lehet. De Woody Allen valahonnan máshonnan szemléli az életet, mint én. Nincs ezzel baj, ettől szép a világ, a filmezés meg művészet, ezerfelé ágazik; a gond csupán annyi, hogy én ezzel nem tudok mit kezdeni. A <i>Blue Jasmine </i>nem egy rossz film, viszont nem is jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/6,5</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-5474468220244016482014-03-04T06:11:00.002-08:002014-03-04T06:11:17.520-08:00Shameless U.S. - Szégyentelenek<div style="text-align: justify;">
Ha valaha azt hitted, hogy esetleg elbaszott családba születtél, akkor annak csupán az az oka, hogy nem láttad még a <i>Shameless </i>című sorozatot. Annak is az amerikai verzióját, aminek Chicago egyik leglepukkantabb környékén megismerkedhetünk Gallagherékkel, akik küzdenek az életben maradásért nap, mint nap, ráadásul kétpercenként történik valami tényleg drámai dolog, viszont ez mégsem jelenti azt, hogy ne pattintanának egy sört és röhögnének szembe mindenkit. Ez minden, csak nem egy teaparti, ahogy ők mondják.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-fMZTq1ymWgQ/UxXafItKUqI/AAAAAAAABuc/73QCXEaDBhU/s1600/large.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-fMZTq1ymWgQ/UxXafItKUqI/AAAAAAAABuc/73QCXEaDBhU/s1600/large.png" height="356" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>Showtime</b>-ban nem igazán lehet csalódni; kismillió sorozatot pörgettek már ki veszettnagy sikerre, úgy mint a <i>Homeland</i>, <i>Dexter</i>, <i>Ray Donovan</i>, <i>Californication </i>vagy a <i>Weeds</i>. A Szégyentelenek tökéletes áll be ebbe a királyi sorba, ahol már a negyedik évadot vetítik ebből az angol formátumból átpakolt sorozatból és az ötödik évada is rég be van rendelve. Viszonylag hosszú részekkel operál epizódonként (50perc) <b>Paul Abott </b>kreátor műve, de így épp elég időnk marad teletorokból röhögni a groteszk élethelyzeteken és elmorzsolni egy-egy őszintén kiszökő könnycseppet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-ylJsRkIx6yE/UxXaljZhKZI/AAAAAAAABvM/svXZbrJGm0c/s1600/tumblr_lxjyqwuriz1qzcunco1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-ylJsRkIx6yE/UxXaljZhKZI/AAAAAAAABvM/svXZbrJGm0c/s1600/tumblr_lxjyqwuriz1qzcunco1_500.gif" height="352" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az, hogy mitől működik jól ez a sorozat, az nem csak a telibebaszottul eltalált alakítások miatt és a szélsőséges, de épp a határon keringőző karakterek miatt van, hanem a valóban valóságszagú szituációk végett. Nem azért mert annyira könnyen azonosulunk ezzel a családdal, sőt kurvára remélem, hogy senkinek még csak hasonlót sem kellett megtapasztalnia, mint ez a minden funkciót mellőző família, de az ő elbaszottságuknak bája van. Ráadásul öröm látni olyan sorozatot, amibe nem félnek nagyívű drámát tenni és a legszebb az egészben, hogy kurvára nem oldódnak meg a végén a vak szerencsének hála, vagy valami nemesebb dolog végett a szituációk. Egyszerűen nincsenek felesleges 'véletlenek', vagy idegen jótevők. Gallegherék mindig minden körülmények között beszopják a közmondásos faszt. És nem azért állnak fel a végén, mert a sorozat, valami nemeslelkű útmutató kíván lenni, hanem mert muszáj nekik felállni, különben éhenhalnak, lesittelik őket, elviszik a gyerekeket. És amúgy még ilyen okok miatt sem mindig jön a nagy megoldás. Egyszerűen néha úgy érnek véget részek, hogy fekszenek a szarban és csá. Majd jön valaki, lehugyozza őket, felkelnek, bemennek a házba és folytatják ott, ahol abbahagyják. Mi pedig örömmel nézzük, tudjuk, hogy nem nyerhetnek, mégis mindig kurvára drukkolunk nekik. Az <i>Emmy-díjat </i>is baromira megérdemelnék már, de a három jelölésből eddig egyet sem sikerült beváltaniuk, pedig tényleg a kedvencek helyét tölti be.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-tAovL4AyQFo/UxXaa9Rol8I/AAAAAAAABt4/VajmTboLIes/s1600/5499_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-tAovL4AyQFo/UxXaa9Rol8I/AAAAAAAABt4/VajmTboLIes/s1600/5499_1.jpg" height="358" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A család feje <b>Frank Gallagher </b>(<b>William H. Macy</b>), aki a legautentikusabb színész, márha létezik ilyen kifejezés. Annyira csodálatosan hozza az alkoholista apa szerepét, hogy az hihetetlen. Ráadásul egy nárcisztikus pöcs, akit képtelen vagy sajnálni, mert annyira mocskos az önimádata, mint a hányással díszített favágóingjei. Frank semmit nem tesz a családért és mindent elvár tőlük. Nem csak, hogy eladná gyermekeit, hogy bármilyen minőségű és mennyiségű alkoholhoz, illetve tudatmódosító szerhez jusson, hanem konkrétan van olyan rész, amiben el is adja a gyerekeit. Egy kis pénzért tényleg bármire képes. Drogot csempészik Mexikóból, eladná a szerveit, ha lenne még használható köztük, megrendezi saját temetését, csókolózik saját lányával és még ezer más dolog. Csalódáson kívül semmit nem okozott és már az első rész után beláthatjuk, hogy soha, semmilyen szintű fejlődésre nem számíthatunk tőle. Egyetlen egyszer válallja fia helyett a letartóztatást, de azt is csak azért, mert épp nincs hol aludnia és már tök éhes. Az a jó, hogy a készítők soha nem vezetnek meg minket egy olyan eseménnyel, amiben Frank egy percre is dobja önimádaát és valami emberit cselekszik a gyerekeiért. A leggroteszkebb figura, akin a legjobbakat lehet röhögni, majd minden meglepettséget mellőzve végignézni, ahogy gyerekei részegségtől ájult testét próbálják meg kikerülni reggelente a lakásban, teljesen rezignált arccal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-n-l9Hn4CR7g/UxXaatUSPRI/AAAAAAAABt0/gl0Kt0VWax0/s1600/SHAMELESS-Season-3-Episode-8-Where-Theres-a-Will-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-n-l9Hn4CR7g/UxXaatUSPRI/AAAAAAAABt0/gl0Kt0VWax0/s1600/SHAMELESS-Season-3-Episode-8-Where-Theres-a-Will-1.jpg" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A sorozat főszereplője azonban mégis inkább legidősebb, 20 év körüli lánya, <b>Fiona </b>(<b>Emmy Rossum</b>), aki konkrétan szart kaparva, az iskolát félbehagyva, mindenféle önsajnálat nélkül gürizik azért, hogy kábé a vizet ne zárják el a külvárosi házukban a prolinegyed kellős közepén. Mivel összesen hatan vannak testvérek és a legkisebbjük csupán baba, az anyuka meg évekkel ezelőtt lelépett a leszbikus, depressziós és bipoláris személyiségével együtt, így Fionától függnek nagyban. Bár néha kicsit idegesítőnek is tűnik a lány passiója, igazából ő is simán eljár bulizni, kefél egy gyorsat a helyi rendőrrel a szolgálati járműben, illetve még csak egy rossz szava sincs testvéreihez, ha azok boltból lopnak, vagy a szobában füveznek. Igazából ezt szerettem a legjobban a sorozatban, hogy nem volt benne álszenteskedés. Gallagherék utálják a lesajnáló adományokat feléjük, de sose tagadták, hogy bármit összeügyeskednének az életben maradásért. Van bennük egy ilyen igazi, amerikai <i>Honey Boo Boo-</i>s összetartás, amit igenis lehet irigyelni. Fiona ráadásul egy vérbeli gettóribanc, az a jobbikfajta, akik dögösek, természetes módon gyönyörűek és soha, de soha nem hagyják magukat, akkor sem, ha nincs igazuk és ez a hozzáállás elég inspiráló tud lenni. Főleg az ő szerelmi élete lesz fókuszban, miután egy elég viharos, a második évadtól pedig kicsit ellaposodó szerelmi orkánba keveredik az autótolvaj <b>Jimmy</b>-vel (<b>Justin Chatwin</b>).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-lMovR4XW65E/UxXahiyYdcI/AAAAAAAABus/V5PFutxRsrY/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-lMovR4XW65E/UxXahiyYdcI/AAAAAAAABus/V5PFutxRsrY/s1600/large.gif" height="314" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán ott van <b>Lip </b>(<b>Jeremy Allen White</b>), aki a család zsenije, eszét mégis arra használja, hogy mások helyett megy be pénzért vizsgázni, illetve házifeladatokat árul. Mert ugye a testvérek között kurvajó az összhang és a maga módján, kora ellenére, valahogy mindenki próbálja támogatni a családi kasszát, amire persze nagyon kell vigyázniuk, nehogy az apjuk megtalálja. Na nem mintha Lip ne baszna le egyet az apjának visszakézből, vagy hugyozná le szó szerint, ha ahhoz van kedve, de itt ember embernek farkasa. Lip úgy küld el mindenkit a kurvaanyjába, hogy azt öröm nézni, miközben mégis idegbeteg csajokba szeret bele, mint a harmadik évadban már <b>Mandy Milkovichba</b> (<b>Emma Greenwell</b>), aki pasijára annyira féltékeny, hogy képes félholtra gázolni annak volt nőit. De van a csajnak jó oldala is, például Lip öccsének, <b>Iannek </b>(<b>Cameron Monagham</b>) az álbarátnője, mivel Ian buzi, ami a családjában senkit nem zavar, ez életük legkisebb gondja, sőt ki a faszt érdekel, inkább az zavarja őket, hogy a srác be akar vonulni a katonaságba. Közben meg beleszeret álbarátnője tesójába, <b>Mickey Malkovich</b>-ba (<b>Noel Fischer</b>), akivel egy tartós meleg párkapcsolat már csak azért is kivitelezhetetlen, mert Malkovich apuka neonáciként, horogkereszt tetoválással a hátán, egy fegyverraktárszerű házban <i>neveli</i> gyerekeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-uLjwNNBMEo0/UxXahyN5fHI/AAAAAAAABuw/nq8QfVNOrz4/s1600/shameless2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-uLjwNNBMEo0/UxXahyN5fHI/AAAAAAAABuw/nq8QfVNOrz4/s1600/shameless2.png" height="424" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-hizYet8qJpQ/UxXaiW9qlFI/AAAAAAAABu0/C7hG20tGDbI/s1600/shameless2busa2bepisode2b4-05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-hizYet8qJpQ/UxXaiW9qlFI/AAAAAAAABu0/C7hG20tGDbI/s1600/shameless2busa2bepisode2b4-05.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De vissza Gallegherékhez. Ott van még <b>Debbie</b> (<b>Emma Kenney</b>), aki 10 év körül van, lassan kamaszodik és annyira élelmes ő is van, hogy amikor el akarják venni tőlük a házat, akkor bedobja az ötletet a családnak, hogy szívesen előadja, hogy a férfi, aki ki akarja dobni őket az utcára az molesztálta. Aztán <b>Carl </b>(<b>Ethan Cutkosky</b>) ez egyel fiatalabb, akinek minden vágya egy géppisztollyal vadászni a kacsákra, vagy a hajléktalanokra, akik a felfújható kerti medencében tanyáznak. Plusz egy kisbaba, aki ráadásul néger, de ez már csak hab a tortán. Mindegyik gyerek iszonyat elbaszott és az esélytelenek teljes lelkinyugalmával vág bele a mindennapokba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-6qyCpb-bzTo/UxXajpE3HqI/AAAAAAAABvE/NTV6DntHexg/s1600/shameless_wide-4c2511c8f269c8fa7ee1c7fd02acf5ad01586d7b-s6-c30.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-6qyCpb-bzTo/UxXajpE3HqI/AAAAAAAABvE/NTV6DntHexg/s1600/shameless_wide-4c2511c8f269c8fa7ee1c7fd02acf5ad01586d7b-s6-c30.jpg" height="358" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szomszédban meg megismerkedhetünk Fiona legjobb barátnőjével, <b>Veronicával</b> (<b>Shamola Hampton</b>), aki egy szál csöcsben vasal a webkamera előtt, hogy kiegészítse fizetését, miközben férje, <b>Kevin</b> (<b>Steve Homey</b>) épp reggelit csinál, hogy indulhasson dolgozni a kocsmába. A legnagyobb ismertetőjegyük, hogy állandóan szexelnek, irgalmatlan libidójuk van és így úgy, de mindig igyekeznek segíteni Gallagheréken. Kevin például egy tuningolt fagyiskocsiban árul füvet a játszóterek környékén Lippel délutánonként, Veronica meg előszeretettel nyúlja le a klinikáról nyugdíjas kliensei gyógyszereit, így egész kis házipatikája van, ha valamelyik Gallagher srác bajba kerül, vagy verekedett stb; ami ugye baromira nem ritka. Plusz még muszáj megemlíteni, a mindenféle mániákusságban szenvedő<b> Sheila</b>-t (<b>Joan Cusak</b>), aki a legzseniálisabb mellékszereplő és valamilyen úton mindig belekeveredik ennek a családnak az életébe és úgy viselkedik, mint a legeltúlzottabb <i>Skins</i>-es anyukák.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-IGmNF5FhHsI/UxXaalpDWTI/AAAAAAAABuE/zwDXs1g-mps/s1600/bd05dd0c4ce57a65a6b873f35dcaa6ad.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-IGmNF5FhHsI/UxXaalpDWTI/AAAAAAAABuE/zwDXs1g-mps/s1600/bd05dd0c4ce57a65a6b873f35dcaa6ad.jpg" height="480" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De az összes szomorúnak ható információ ellenére muszáj elmondani, hogy a sorozatnak egyáltalán nincs borús hangulata, mert az egészet átitatja egy irgalmatlan könnyedség. Mindenki röhög a saját nyomorán, viszont ha dráma van, akkor az tényleg éles és odabaszós. Bár kicsit sok a szereplő és néha jól esne egy egy szálat jobban kidolgozni, mégis szépen, arányosan jut idő mindenkire, az egyéni problémák jól körbehatárolhatóak és imádjuk, hogy ebben a fertőben senki nem kezd el soha, egy percre sem erkölcsről prédikálni. Ráadásul a zenék rettent menőn vannak összeválogatva, azok csak még egy jó ízt adnak az egészhez. A <i>Shameless</i>-t mindenkinek ajánlom. Százszázalékos sorozat, a humora fekete, a szereplők szépek, pont amennyire szabad, a karakterek tökéletesre szabottak, a történetek odabasznak és ami a legfontosabb: nagybetűsen szórakoztat ez a gettói környezet. Amit Gallagherékről tudni kell, azt meg elmondta Frank egy mondatban az elején:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
"<i>We may not have much, but all of us, to a man, knows the most important thing in this life...We know how to fucking party!</i>"</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/8,8 </div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-18506189431355892152014-03-02T02:52:00.002-08:002014-03-02T02:52:40.185-08:0012 Years a Slave - 12 Év Rabszolgaság<div style="text-align: justify;">
Nem akartam ezzel kezdeni, de minden fáma erről regél, úgyhogy mondjuk ki: ez a film valóban arra készült, hogy egy talicskát telepakolva aranyszobrokkal vonulhasson ki a közelgő <i>Oscar-díj</i> átadóról. Egy szép képekkel megvágott, híres színészekkel telepakolt mozifilm, aminek a témáját kellő komolysággal kezelve elkerülhetetlen a drámai hatás minden embernél. A rabszolgaság ugyanis eléggé odabaszós dolog, akkor is, ha a <i>12 Years a Slave</i> semmi újat nem mond a témáról, ráadásul úgy ahogy van az egész egy szomorú történet, amiben mindenféle fordulat nélkül adaptáltak egy sztorit. Ha megköveznek sem tudom mire föl ez a nagy felhajtás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-PTVW3nPr4Fk/UxMLk2TLt2I/AAAAAAAABtU/sybR7cgZdYg/s1600/tyas8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-PTVW3nPr4Fk/UxMLk2TLt2I/AAAAAAAABtU/sybR7cgZdYg/s1600/tyas8.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem rettentően tetszik az, hogy időben ennyire közel készült el a <i>Django Elszabadul </i>és a <i>12 Év Rabszolgaság</i>, mert öröm látni, hogy pontosan erről szól művészet: mindent meg lehet közelíteni több oldalról és épp olyan jót lehet szórakozni a gengszeterrapre bosszútálló Tarantino hősön, mint a minden csepp humort mellőző, nyers, dokumentáris Solomon történetén. Mondjuk van abban valami iróni, hogy a polgárháború előtti időszakban történő rabszolgatartásról, a Nagy Amerika történelmének egyik vitathatatlan szégyenfoltjáról egy brit rendező készít filmet. De <b>Steve Mcqueen</b> az utóbbi idők egyik legjobb rendezőjévé avanzsálódott olyan műveknek köszönhetően, mint a <i>Szégyentelen</i>, vagy az <i>Éhség</i>; amik Michael Fassbender főszereplésével sikerre voltak ítélve, aki ebben a produkcióban sem maradhatott ki. Mcqueen itt is zavarba ejtően hosszú snittekkel dolgozik, amik képesek csendben csúcsra juttatni az egyes jelenetek dramaturgiáját és az főszereplők egyéni drámái képesek eljutni a nézőhöz és átmozgatni a lelkeket kisebb-nagyobb sikerrel. Itt kisebb, ugyanis a rendező alapvető koncepciója az volt, hogy ír egy történetet egy rabszolgáról és amikor épp szenvedett a scripttel, akkor nyomta felesége a kezébe az 1853-as Solomon Northup által írt könyvet, ami saját hányattatásait meséli el. És annyi történt, hogy Mcqueen adaptálta ezt az elbeszélést; ami valószínűleg azért nem képes akkorát szólni, mint amekkorát képes volt a maga korában, mert ma már úgy ahogy mindent tudunk a történelem eme fekete foltjáról. Köztudott lett, beégett, ettől függetlenül rohadt undorító és elkeserítő továbbra is, hogy valaha a világon képes volt az emberiség ilyen szintű és típusú diszkriminációra, de olyan szinten tényként kezelendő dokumentáris adat, hogy képtelen kibaszni a biztosítékot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-7P4Xz2YIvkc/UxMLlcVmzlI/AAAAAAAABto/PBp82Dmkqew/s1600/12years2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-7P4Xz2YIvkc/UxMLlcVmzlI/AAAAAAAABto/PBp82Dmkqew/s1600/12years2.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Solomon Northup</b> történetét <b>Chiwetel Ejiofor</b> (<i>Igazából Szerelem, Amerikai Gengszter</i>) formázza meg, aki azon kevés áldozatok egyike volt, akiket tévedésből hurcoltak el rabszolgának, hiszen jó módban élt feleségével, gyermekeivel és közismert hegedűművész volt, ráadásul tanult és kifinomult úriember. Azonban átverték, leitatták és eladták rabszolgának, ahol korbács segítségével verték belé, hogy most már ő is csak egy néger a sok közül, akik színtiszta tárgyakként funkcionálnak. A történetben pedig végigkísérhetjük, ahol hol kimértebben és emberségesebben viselkedő gazdáknál éldegél, mint <b>Benedict Cumberbatch</b> (<i>Sherlock, Star Trek, A Hobbit</i>), majd sorsa még szarabbra fordul és elkerül olyan rabszolgatartóhoz, mint amilyet <b>Michael Fassbender</b> (<i>Shameless, Éhség, Becstelen Brigantyk, 300</i>) testesít meg, aki iszákos, őrült, kegyetlen. Valószínűleg Fassbender szerepe lehetett a leghálásabb, ahol a legnagyobb volumenű karaktermegformálást lehetett vászonra vinni és ő lubickol is ebben a szerepben. Az embernek szinte kedve támad leköpni a vásznat. Felesége pedig épp olyan ijesztő nem normális picsa, mint ura, akire kiváló döntés volt, a kiismerhetetlen arcú <b>Sarah Paulson</b> (<i>American Horror Story</i>). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-9B0H7Ayr8tk/UxMLioiW8_I/AAAAAAAABtE/s_EnrsI1ZbA/s1600/12-Years-a-Slave-2013.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-9B0H7Ayr8tk/UxMLioiW8_I/AAAAAAAABtE/s_EnrsI1ZbA/s1600/12-Years-a-Slave-2013.jpg" height="382" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt már valahogy kezdünk mi is megtörni, kezd ténylegesen nyomasztóvá válni a történet és együtt lélegzetvisszafolytunk minden egyes sikertelen szökési kísérletnél és szomorkodunk a végül mindig felhőtakarta reménysugárnál. És a rengeteg megalázás közben, hiába bontakozik ki egyre jobban Solomon karaktere, aki végül lélekben is rabszolgává válik, az olyan történetek már feleslegesek lesznek mellette, mint a tanulatlan rabszolgalány, <b>Patsy</b> (<b>Lupita Nyong'o</b>) story-ja, akinek a megkorbácsolása tényleg húsbavágó és épp jól egyensúlyozik azon a határon, hogy nem lesz egy elbagatellizált véres jelenet belőle, de valahogy nem sikerült a lánnyal elég időt eltöltenie a nézőnek a vásznon, hogy igazán mélyen hasson. Plusz nyilván a történet miatt, de vannak a gonosz fehérek, meg a szegény dolgos feketék, ami így eléggé egy nézőpont, bár milyen legyen, az is igaz, hiszen talán ez tényleg olyan kor volt, amikor nem nagyon lehet mit belemagyarázni. Embertelen volt és kész. Talán a történelem egyetlen olyan időszaka, ahol egyértelműen ketté lehet választani a jókat, meg a rosszakat, de filmben ez meg olyan könnyed eszköz, ami inkább illik a <i>History Chanel </i>programfüzetébe, semmint egy hatalmas bevételt hozó mozifilmbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-RIVL5kF_l_s/UxMLibNtEII/AAAAAAAABs4/Nb3A_SlY6hQ/s1600/12YearsASlave.jpg.CROP.rtstory-large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-RIVL5kF_l_s/UxMLibNtEII/AAAAAAAABs4/Nb3A_SlY6hQ/s1600/12YearsASlave.jpg.CROP.rtstory-large.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet végére, ahogy a cím is mondja, hősünk megmenekül, visszakapja szabadságát egy pár perces <b>Brad Pitt</b> (<i>Fight Club, Becstelen Brigantyk, Bábel, Trója</i>) szerepeltetésének hála. És bár megérkezik a dráma a kívánt hatással, valahogy a film akkor sem varázsol el. Pedig sok helyen nagyon jól applikál, azt teszi, amit elvárhatunk. Például a gyapotszedés alatt hallható blues-dalok még a hideget is kirázzák az emberből, vagy az egy napig kötélen lógó Salomon mögött nevetgélő és fogócskázó gyerekek adta kontraszt is képes a várt keserű szájformát a néző arcára adni. De hiába az együtt végigizgult szökések, a csattanó korbácsütések, a szép képek, a 2 <i>Bafta- </i>és 1 <i>Golden Globe-díj</i>, a gyomorforgató megalázás, ettől függetlenül nem igazán történik semmi. Steve Mcqueen egyszerűen csak profin adaptált egy könyvet, egy megkapó témáról és most várja, hogy a 9 jelölésből hányat válthat Oscarra a 2013-as filmek díjátadóján.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/6,7</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-45487373501480493792014-03-01T01:34:00.003-08:002014-03-01T01:34:58.110-08:00Blue Is the Warmest Color - Adéle élete 1-2. Fejezet<div style="text-align: justify;">
Három órányi tömény pinanyalás és takony a szerelemre hivatkozva. Nem igazán értem a film körül kialakult rajongást, az egyetlen dolog benne, ami a mozivásznat amúgy nem jellemzi nap, mint nap, az a heves pornográfia és tény és való, hogy a leszbikusság virágzása is ritka téma a forgatókönyvekben, de tabudöngetőnek naivság lenne nevezni.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-AYWxXt5slm8/UxGnkYHJvSI/AAAAAAAABrs/rzgM-KtHJdU/s1600/Blue_Is_The_Warmest_Color_40022.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-AYWxXt5slm8/UxGnkYHJvSI/AAAAAAAABrs/rzgM-KtHJdU/s1600/Blue_Is_The_Warmest_Color_40022.jpg" height="320" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A francia rendező <b>Abdellatif Kechiche </b>elég komoly koncepciókkal rendelkezett; számomra például meglepő volt a tény, hogy szereplőinek összesen egyszer engedte meg, hogy átolvassák a scriptet, ugyanis nagyon komoly improvizációt követelt tőlük. Ráadásul színészei egy deka sminket nem viselhettek, amiben tényleg az a durva, hogy a film 90%-a arcközeli képekből áll. Az egész film a mimikára épül, néha már a szereplők feje sem fér bele teljesen a kézikamera remegésébe. Meglehetősen nyomasztó tudott olykor lenni, hogy a nézőnek fogalma sincs éppen, hogy hol, milyen színtéren jár éppen, melyik épületben, mert a terek mindig az aktuális cselekmények lebonyolítása után kerültek napvilágra. Bár hamar kikiáltották a legjobb idegennyelvű filmnek idén és várhatóan el is vitt két díjat a <i>Cannes-i Filmfesztiválon</i>, ahol ezek a fajta művészfilmes elemek gyakran viszik sikerre magukat, de ezen kívül 1 <i>Golden Globe-</i> és 1 <i>Bafta-</i>jelöléssel ékeskedhet a mozi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-wcv15-ssoMc/UxGnqZeYn5I/AAAAAAAABsg/pQdn7KGRRuY/s1600/blue-warmest-color-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-wcv15-ssoMc/UxGnqZeYn5I/AAAAAAAABsg/pQdn7KGRRuY/s1600/blue-warmest-color-2.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Adéle</b> (Adéle Exarchopoulos) a film kezdetekor egy fiatal lány, aki a középiskola irodalomszakának lelkes hallgatója, aki épp abban a korszakában van, amikor randizgat fiúkkal és hagyja életre kelni szexualitását, amikoris tudatosul benne, hogy a másik nem felé jobban vonzódik. Egyik nap az utcán sétálva megpillant egy kék hajú lányt, <b>Emmát</b> (Léa Seydoux), akit ezek után nem tud kiverni a fejéből és mivel az aznapi irodalomórán épp a <i>szerelem első látásra </i>dologról beszélgettek, így elég kiszámítható módon Adéle előbb utóbb szinte levadássza Emmát. A lányok elkezdenek randizgatni, baszni, beszélgetni, csókolózni a parkban, bemutatni egymást a szülőknek és valami valóban mély, színtiszta és őszinte szerelembe esni egymással. De mindez olyan ösztönösen van ábrázolva, hogy cseppet sem olvadnak meg a melegségtől a jéghegyek csúcsai, csupán úgy történnek a maguk rendje és módja szerint a dolgok, ahogy azt mindenki tapasztalta már, vagy látta, vagy egész egyszerűen tudja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán ahogy a cím is mutatja, elérkezünk a világegyetem legbénább tagolásához, ugyanis a film, épp úgy, mint a valóságban általában: a szerelem/a kapcsolat maga megérkezik egy második megállóhoz. Azonban ezt maximum azzal jelzik nekünk, hogy kicsit érezhetőbb a szereplőkön az egymás iránti felszabadult viselkedés, másrészt Emma haja már nem kék, <strike>Adéle meg még bambábban néz</strike>. Eléggé megkeveri a nézőt, mert nem elég, hogy a helyszíneket olykor még mindig homály fedi, mostmár az idősík labirintusában is eltévedtünk. Ha ezen túltesszük magukat, akkor elérkezünk a szintén valóságból hozott tapasztalatok alapján megélt második fejezethez, ahol a párok összeszoknak, ahol a munka közbeszól, ahol a kezdetben szerethetőnek és aranyosnak vélt dolgok bosszantóak lesznek, ahol a szexualitás már apad, mint egy száraz-nyáron a Balaton, ahol a megszokás egyeduralkodóvá válik és bekopog a megcsalás is és ahol végül kiheverhetetlen kapcsolatok törnek ketté. És ahol évek múltán is még annak a bizonyos kapcsolatnak az ízére vágyunk minden mozdulatunkban, mégis amennyire elvárható, emelt fővel az életben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-C-HpSC6fCQ4/UxGnmeu58RI/AAAAAAAABsI/-qM3u-SqGKo/s1600/b.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-C-HpSC6fCQ4/UxGnmeu58RI/AAAAAAAABsI/-qM3u-SqGKo/s1600/b.png" height="274" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összességében ennyi az <i>Adéle élete</i>, mélységesen hosszúra vágott snittekkel és olyan nyerseséggel, ami mindenáron húsbavágó akar lenni, azonban bár a végére kicsit sikerül neki, valójában inkább csak hangulatromboló. És valójában teljesen jó már végre olyan szex-jelenetet látni, ami alá nincs bevágva egy száztagú szimfonikus zenekar, hanem életszagú és premierplánba pinyanyalás van, ennek ellenére túl hosszúak akarnak lenni és olykor egész egyszerűen feleslegesen pornográfok. Persze, jól meg van fogva ez a szerelem dolog, de valahogy legyen az én hibám, de nem szeretem az ennyire valóságos filmeket. Ha arra lennék kíváncsi, akkor kimennék a térre és nézném az embereket. A filmekben pont az a jó, hogy adnak egy másik dimenziót is a nézők kezébe és itt ezt hiányoltam. Az egész profisága ellenére nekem végig volt egy olyan érzésem, mintha egy kísérletező vizsgafilmet néznék és nem egy szétdíjazott mozit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lányok kiválóak voltak azt meg kell hagyni. <b>Adéle Exarchopoulos</b> gyönyörű szépen bambulta végig a kamerát, az ő természetes bája nélkül nézhetetlen lett volna, ráadásul valóban a film nagy részében az ő könnyáztatta szemeit bámuljuk és együtt mozgunk kimondatlan gondolataival. <b>Léa Seydoux </b>(<i>The Grand Budapest Hotel, Mission:Impossible, Becstelen Brigantyk</i>) ismertebb arc és baromi jól működnek együtt társával. Van abban valami bátorság, hogy bevállalták ezeket a szexjeleneteket, akkor is, ha köztudott, hogy mű-nemiszerveket használtak. Ráadásul volt olyan aktus, amit 10 napon keresztül forgattak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-V7DHEf7TZo8/UxGnnsV-W1I/AAAAAAAABsU/gFkPZLmFYgM/s1600/blue_warmest_color2-620x412.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-V7DHEf7TZo8/UxGnnsV-W1I/AAAAAAAABsU/gFkPZLmFYgM/s1600/blue_warmest_color2-620x412.jpg" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De sajnos a 2013-as <i>Blue Is the Warmest Color </i>ettől még lassú marad, olykor vontatott. A francia filmek szerelmesei valószínűleg képesek sokkal jobban értékelni ezt a művet, de nekem olykor csupán idegesítő női nyafogásnak hatott az egész. Pedig próbáltam érezni a kék szín lebegését a vásznon, a hajban, a körömlakkokban, a kendőkben, a gyűrűben, a szemek színében, de nem sikerült meggyőznie, pedig istenlássalelkem elérzékenyültem a végére. Az is jó volt benne, hogy a homoszexualitást sokkal természetesebben kezelte, mint az ehhez hasonló filmek, sőt nem is tulajdonított neki nagy szerepet, ami azért jó, mert mindent mélyen támogatok, ami ledönti a falakat az ilyen típusú diszkriminációval szemben és megérteti, hogy a szerelem egyetemes dolog, nem pedig egy nemekre korlátozott érzelemtípus.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/6,5</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-11228756307761447242014-02-25T04:56:00.003-08:002014-02-25T04:58:45.590-08:00Only God Forgives - Csak Isten bocsáthat meg - (csakröviden)<div style="text-align: justify;">
Ha valaki túlélte a <i>Drive</i> című filmet és még tetszett is neki, akkor sem tudom garantálni, hogy kibírja azt, hogy nem alszik el ezen a filmen, ami az öncélú lassúság és szimbolika-rengeteg sűrűjében vesztegel, viszont tagadhatatlanul a szem számára legkielégítőbb és katartikusabb látványvilággal játszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Nicolas Winding Refn</b> (<i>Drive</i>) dán rendező számomra érthetetlen módon - és ezért többen valószínűleg arconköpnének - sikerre vitte a <i>Gázt! </i>című filmjét, amit el lehet magyarázni, hogy miért volt káprázatos, esküszöm föl is fogom, de a többséggel ellentétben, én inkább tenném le a voksom a 2013-as <i>Only God Forgives</i> mellett. Pedig ugyanazt kapjuk premierplánba ebben a filmben is: Ryan Gosling néz, majd bámul, majd mélyen tekint valahova, majd megint néz, és még mindig néz, kicsit bámul, szemlélődik, néz, néz, néz. Eszméletlen, de működik, akkor is, ha nem is igazán értem mi ennek az egésznek a funkciója. Ezen kívül itt is minden kurva vontatott, van valahol történet is, de azt félúton elvesztették és el is felejtették megtalálni, nem is érdekel senkit. Mondjuk ki, mert bár bűn így bekategorizálni egy filmet, de muszáj valahogy elmagyaráznunk, szóval ez egy művész film. Vagyis inkább maga a filmművészet, ha a vágóképeket nézem, de sajnos az nem elég a mestermunkához, annál sokkal több molekulája van egy mozinak. A kritikusok nem is szerették különösebben; a legtöbb, amit letett az asztalra, az egy <i>Cannes-i Arany Pálma jelölés</i> volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-9EvQh0GVOKc/UwyM2P3wg2I/AAAAAAAABrY/8U7LWUEbnmA/s1600/only-god-forgives13-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-9EvQh0GVOKc/UwyM2P3wg2I/AAAAAAAABrY/8U7LWUEbnmA/s1600/only-god-forgives13-2.jpg" height="344" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet szerint <b>Julian</b> (Ryan Gosling) testvérével együtt üzemeltet egy boxklubbot Bangkokban ami, csupán egy remek álcája a drogkereskedésüknek. Julian bátyja azonban az elhagyatott tájföldi utcákat járva, szabadidejében szívesebben erőszakol meg és ver halálra fiatalkorú kurvákat és ebből kifolyólag a helyi istenként tisztelt és elég sajátos törvényrendszert üzemeltető rendőrfönöknek köszönhetően meg is hal. A vér, vért követel, azonban Julian látva bátyja romlottságát is, nem rohan azonnal vendettával a szívében az ellenség felé. Julian inkább csak néz, mint már írtam, meg közben csöndben van és a valósággal egybeszőtt látomásainak vagyunk vendégei, ahol minden irgalmatlan minimalista dizájnban rajzolódik ki. A fiú egy teljesen más világot testesít meg, mint erőszakos testvére. Azonban bátyja halálának hírére megérkezik a városba anyjuk, <b>Crystal</b> (Kristin Scott Thomas), aki egy jólmenő gengszterasszonyként üzemel és egészen meghökkentő karaktere teljesen jó értelemben kilóg az autentikus hangulatú, keleti meditatív díszlet és harcművészet szagú háttérből. Crystal ugyanis maga <i>Lady Macbeth</i> és <i>Donatella Versacce </i>keveréke (ezt nem én találtam ki, a rendező alapvető koncepciója volt ez).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-pSc1ztSG4co/UwyMs_mXC2I/AAAAAAAABqk/_9pa1cAK48E/s1600/kristin-scott-thomas-only-god-forgives.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-pSc1ztSG4co/UwyMs_mXC2I/AAAAAAAABqk/_9pa1cAK48E/s1600/kristin-scott-thomas-only-god-forgives.jpg" height="326" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rendőrfönökkel, <b>Changgel</b> (Vithaya Pansrinarm) való összecsapás pedig minden kitartott mozdulattal közeledik, míg végül mind a fiúval, mind az anyával beteljesedik. A történet szövegkönyve egy félbevágott A4-es lapon bőveb elfér, annyira nem beszélnek benne. Minden szó helyett maguk a történetek és a mozdulatok akarnak mesélni, de nem magát a sztorit, hanem valami bensőséges szimbólumrendszerrel operálnak inkább végig. Az elképesztő, Tarantino-t megszégyenítő kínzások, amikor kiszúrják egy férfi szemeit, fülét, átszúrják a kezeit és combját evőpálcikákkal/hajtűkkel és mindez még nem lenne olyan szokatlan, ha nem adnának mindennek egy groteszk beágyazódást azáltal, hogy az egész jelenet egy báliruhákba öltöztetett hölgyekkel teli elegáns szobában játszódik, ahol minden nő, az üvöltő kínzás alatt, rezignált arccal, lehunyt szemmel üldögél bársonyszékekben, miközben pár percre félbeszakították az aktuális karaoké-estet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-fRfO3j1vuxw/UwyMz-fgW2I/AAAAAAAABrE/kajwvIgCZqY/s1600/ogf2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-fRfO3j1vuxw/UwyMz-fgW2I/AAAAAAAABrE/kajwvIgCZqY/s1600/ogf2.png" height="348" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Közben minden álmosítóan lassú, komolyan mondom, egy igazi nézői próbatétel a film, pedig a képi világa annyira csodálatos, mintha valami fotóművész referenciamunkáját lapozgatnánk. A túlzott szimmetrikusság, a retinát csipkedő vörös-szűrű, a lágy vonások, az elegánsan hosszú snittek, a brutalitás kegyetlen szépsége, a csapból folyó vér, az <i>Oldboy</i>-t idéző folyosók, az egésznek ad egy kellemes tapintást, ott lebegsz a jelenetekben. Az egész a bűn és bűnhődésről akar szólni, a tettek következményeiről, a bosszú létjogosultságáról és annak ízéről, de ez olyan mélyen és még <b>David Lynch</b>-nél is burkoltabban van elrejtve a jelenetekben, hogy néha idegtépően idegesítő tud lenni. Persze mondhatjuk azt is, hogy én nem vagyok elég érett ehhez a filmhez, de akármi is legyen a válasz, akkor is csak azt éreztem egész végig, hogy az egész csupán inkább a filmezés örömét szolgálja, sem mint a nézőkét. És legyen benne akármilyen emberi létet és <i>A Jó vs Rossz </i>küzdelmét bemutató gondolatsor, engem továbbra is zavar, hogy a karaktereknek semmi jelentőségül nem volt a filmben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-bFhtPStC3Wk/UwyMsHErouI/AAAAAAAABqQ/xuYLDIJE-cA/s1600/Vithaya-Pansringarm-in-Only-God-Forgives.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-bFhtPStC3Wk/UwyMsHErouI/AAAAAAAABqQ/xuYLDIJE-cA/s1600/Vithaya-Pansringarm-in-Only-God-Forgives.jpg" height="238" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Régebben nagyon bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy vajon <b>Ryan Gosling</b> (<i>Drive, Blue Valentine, Túl a Fenyvesen, Lars and the Real Girl, Szerelmünk Lapjai</i>) vajon jó színész e, vagy csak a kölyökkutya szemei miatt akarják széttépni a rajongók, de mostanra már kötetlenül rajongok minőségi színjátszásáért. Szerintem generációjának egyik legjobb ízlésével megáldott színész és kicsit féltem, hogy lassan nevetségessé válik a legutóbbi filmjeiben névjegyévé vált kifejezéstelen arccal való semmibe-révedés, de igazából ezt is kurva jól csinálja, szóval nem lehet nem elismerni. Tulajdonképpen a <i>Csak Isten Bocsáthat Megben</i> is csupán rutinból lenyomja a <i>Drive </i>mozdulatsorát. <b>Kristen Scott Thomas</b> (<i>A Másik Boleyn Lány, Az Angol Beteg, Négy Esküvő és Egy Temetés</i>) minden természetes eleganciát félredobva, platinaszőkén, leopárdmintás ruhában, másokat semmibe néző tekintettel, iszonyat gőggel, a legvadabb anyai ösztönökkel és anyaként funkcionálás teljes hiányával a valahavolt legmenőbb gengszterasszony, de sajnos ez sem elég ahhoz, hogy megmentse a filmet. <b>Vithaya Pansringarm</b> (<i>Másnaposok 2</i>) rendőrfőnök láthatatlan tokból előhúzott kardja és annak kalandjai minden alkalommal vérfagyasztóak voltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-y0SPO25zVnU/UwyMtSeUc_I/AAAAAAAABqo/z1w6Btjvs6s/s1600/movies-only-god-forgives-still-3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-y0SPO25zVnU/UwyMtSeUc_I/AAAAAAAABqo/z1w6Btjvs6s/s1600/movies-only-god-forgives-still-3.jpg" height="448" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rendező elmondása szerint borzasztó mennyiségű feszültség és erőszakosság bújt meg benne az idő alatt, amíg felesége terhes volt második gyermekükkel és ennek levezetésére készítette el ezt a mérnöki precizitással megálmodott filmet. Az egész alaptézise valami olyasmi gondolatmenetre épült, hogy elképzelte, milyen lenne fizikai értelembe vett küzdelmet, bajnokságot, verekedést folytatni magával <i>Istennel </i>annak érdekében, hogy megoldást, válaszokat találjunk az élet problémáira. Ilyen koncepció után már egyáltalán nem lesz meglepő a film mivolta, ami filmélménynek remek, filmnek magának azonban vajmi kevés; sajnos.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/6,2</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-39516733994569870942014-02-20T08:24:00.000-08:002014-02-20T08:24:31.752-08:00The Great Beauty - A Nagy Szépség - La Grande Bellezza<div style="text-align: justify;">
Hihetetlen milyen erős mostanában a mezőny jó filmekben. Szinte már szemtelen, hogy rendezők képesek felülmúlni önmagukat és elvárják a nézőtől, hogy olyan szinteken nyűgöződjön le, amiről azt sem tudtuk, hogy létezik. És hiába az elcsépelt kérdés, hiába a klisészerű téma, az élet szépségének nagysága még a legromantikátlanabb embereket is átmozgatta már az életben. Ráadásul teljes giccsmentességgel, háttérben Olaszországgal. Fogalmunk sincs, hogy kaptunk e választ, vagy van e válasz egyáltalán, sőt a kérdés elhangzásában sem vagyok biztos, de élveztem minden mozdulatát <i>A Nagy Szépségnek</i>.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-JMrB2KSzUcg/UwYpUJrb_3I/AAAAAAAABpE/Gpv87vlFd3o/s1600/The-Great-Beauty-aka-La-G-010.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-JMrB2KSzUcg/UwYpUJrb_3I/AAAAAAAABpE/Gpv87vlFd3o/s1600/The-Great-Beauty-aka-La-G-010.jpg" height="384" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az olasz rendező, <b>Paolo Sorrentino</b> meglehetősen elismert és komoly név, nem véletlen, hogy a különféle filmfesztiválok zsűrijeként funkcionál. Sok mindent lehetne mesélni életéről és munkásságáról, de az általam kedvencnek tartott idézete szerintem magáért beszél: "<i>I don't use Twitter. I'm serious person.</i>"</div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>The Great Beauty </i>embertelen mélységét pedig a felszínesség legaranyszínűbb mocskában csónakázva mutatja be, ahol minden megfogalmazást, minden értéket, minden látszatot, minden történetet felülír a tény, hogy egy soha nem tudható végállomás felé sodródunk, ahol semmi mást nem csinálunk, csak régmúlt érzéseket idézünk fel újra és újra magunkban. Legalábbis a rendező állítása szerint ezekről a szembetalálkozásról akart mesélni nekünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is értem, hogy az <i>Arany Pálma</i> jelölést hogyan nem váltotta díjra a film, mert a <i>Golden- </i>és <i>Bafta-díjak</i> is jelzik, hogy valóban a legjobb idegennyelvű mű 2013-ban. (Kíváncsi vagyok, hogy az <i>Oscar-jelölés </i>beérik e.)</div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan grandiózus filmről van szó, ami teljes kortalanságban úszik, nem moralizál feleslegesen, tökéletes párbeszédekkel van átszőve és egész egyszerűen zseniális. Ilyenkor konkrétan sajnálom, hogy olyan sokszor használom a zseniális szót, mert amikor kimondom, pontosan az ilyen filmekre gondolok. Szeretném kifejezni, hogy kurvára nézze meg mindenki nemre és korra való tekintet nélkül, nem azért mert jobb emberek leszünk tőle, nem azért mert akkora a tanulsága, nem azért mert soha nem látott a díszlete, vagy hihetetlen színészi alakításokat kapunk, hanem egész egyszerűen olyan, a szó szoros értelmében természetes szépséggel bír a film, aminek az ízét csak és kizárólag az élet maga képes kiváltani mindenféle hozzáadott cukor nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-W7BIpoC9S84/UwYpVvyMbII/AAAAAAAABpk/zMp00PrUfFc/s1600/thegreatbeauty9x900x506.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-W7BIpoC9S84/UwYpVvyMbII/AAAAAAAABpk/zMp00PrUfFc/s1600/thegreatbeauty9x900x506.jpg" height="358" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történetben sincsenek égigérő rejtélyek. Főszereplőnk <b>Jep Gambardella</b> (<b>Toni Servillo</b>), aki 65. születésnapját ünnepli olyan ritmusban, akkora diszkóban, elképesztően minőségi és a legfelsőbb körök eleganciájával, amilyenről mi kocsmai földi halandók még csak álmodni sem merünk. De Jep számára ez mindennapos. Valójában nem igazán csinál már semmit. 40 évvel ezelőtt megírt egy könyvet, azóta pedig annak irgalmatlan sikereit élvezi hanyag eleganciával. Ezzel alá is írta a belépőjét egy olyan világba, ahol minden a művészetek és a sznoboskodás. Ebben a kiüresedett és gazdag világban keres tovább, vagyis inkább sodródik és valami fenségesebbet akar érezni. Olyan, mintha valaki az égigérő paszuly legtetejéről még létráért kiáltana, hogy még magasabbra törhessen, hátha onnan többet lát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Róma, mint díszlet pedig tökéletesen passzol főszereplőnkhöz. Mintha az egészet ő birtokolná; a világ, művészileg egyik leglenyűgözőbb városában bármit megtehet. Bármelyik szoborparkot, bármelyik festményt, bármelyik épületet bármikor meglátogathat, bármikor lenyűgöződhet, sőt akármelyik nőt megkaphatja, lefektetheti, majd kisétál két lépéssel az életükből. Nem rosszindulatból, csupán ilyen korban már nem hajlandó olyan dolgokra áldozni az idejéből, amihez nincs igazán kedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-a_tmpjANp0c/UwYpUCb7QwI/AAAAAAAABpU/WO25WMbG3YQ/s1600/The-Great-Beauty-02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-a_tmpjANp0c/UwYpUCb7QwI/AAAAAAAABpU/WO25WMbG3YQ/s1600/The-Great-Beauty-02.jpg" height="374" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nagypolgári élet édes útvesztőjében bolyong, reggelig járja az utcákat, hajnali részegségben találja magát Colosseumra néző teraszának székében, miután mindenki hazament. Nem is bolyong, nincs igazán eltévedve, csak sodródik, közben folyamatosan követelik tőle barátai a második könyvét, amit tűkön ülve várnak, de mindenki tudja, hogy nem fog elkészülni soha. Jep Gambardella pedig mindig arra hivatkozik, hogy <b>Flaubert </b>bicskája is beletört a projektbe, amikor a <i>Semmiről </i>akart írni. Ez az állandó hivatkozási pont jól tükrözi, kiüresedettségét. Ekkor találkozik <b>Ramonával </b>(<b>Sabrina Ferilli</b>), a negyvenes sztriptíztáncosnővel, akinek megpróbálja megmutatni Róma szépségeit és bevezetni őt a magas életbe és a mindenféle művészbaráti társaságaiba. Semmi testi kontaktus nem fűzi a lányhoz, pedig teljesen tökéletes alanya a nő a férfi vágynak. Jep inkább csak próbálja élvezni, hogy valakinek elmagyarázhatja, hogyan kell viselkedni egy temetésen, megmutatni Róma szépségeit és együtt bámulja a plafont, ami hősünk szemében tengerként hullámzik és repíti őt vissza fiatalkori emlékeibe, ami szüzessége elvesztésének éjszakáját idézi a lánnyal, aki nem régen halt meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-voILJW5zTRo/UwYpUWUe-XI/AAAAAAAABpY/7VgzRoWwjQg/s1600/great-beauty-3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-voILJW5zTRo/UwYpUWUe-XI/AAAAAAAABpY/7VgzRoWwjQg/s1600/great-beauty-3.jpg" height="358" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És ebben a filmben tényleg minden van: olyan pásztázó kameramozgás, amire tömegek szemei sem képesek, olyan lágy és jól megválogatott zenék és áriák, amik építészeti csodákkal érnek föl, meg Róma boltívei alatt állatkerti zsiráfot eltüntető bűvészek, fehér kendővel a fejükön, teljes erőből kőfalba rohanó szabadtéri művészek vér áztatta homloka, kirakatban táncoló kurvák, részeg törpenövésűek, 104 éves apáca, adócsaló szomszéd, egy halomnyi szenvedő, modern művész, tetőtéri diszkók, olcsó kurvák, romlottság, hit, régi szerelem íze, halál, temetkezési viselkedési tippek kezdőknek, plasztikázott elit... És minden groteszk szereplő és öncélúnak tűnő kameramozgás és csendes, vagy túlbeszélt jelenet között nagyon nagyon halványan húzódik meg valami nagy szépség. Ami nem egy tárgy lesz, nem egy dolog, hanem valami érzés, ami úrrá lesz a nézőn. A film annyira él, hogy szinte önmaga főszereplője. Az egész olyan, mintha egy nagy könyvtárban lennél, végig merev csöndben vagy és ámulsz, de tudod, hogy van záróra, nem maradhatsz örökre és még gyorsan, mindenért oda akarsz kapni, mindenbe bele akarsz lapozni...Amennyire nem reális az egész, mégis annál igazabbak az érzések, amiket kivált.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-0YdBNkd2ve8/UwYpX_lg95I/AAAAAAAABp4/XROAE5r-HWI/s1600/video-undefined-1BA4F762000005DC-69_637x368.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-0YdBNkd2ve8/UwYpX_lg95I/AAAAAAAABp4/XROAE5r-HWI/s1600/video-undefined-1BA4F762000005DC-69_637x368.jpg" height="368" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A Nagy Szépségről </i>akarva akaratlanul is olyan klasszikusok jutnak eszünkbe, mint <b>Fellini</b>, pedig szinte köze sincs a kettőnek egymáshoz; csak talán az az olaszos milliő a tagadhatatlan. Irgalmatlan jó film; azt hiszem, ha a <i>The Great Beauty </i>egy férfi lenne, akkor nekem fizetni sem kellene érte, hogy a kurvája legyek, beleszeressek, majd sírjak utána. És fogalmam sincs hogyan tette velem ezt a mű. A kérdésem ugyanaz marad, mint a filmnek is magának a végére: talán az egész csak egy trükk?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/8,9</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-44549413545150134792014-02-18T00:50:00.003-08:002014-02-18T00:50:52.759-08:00Graceland<div style="text-align: justify;">
A hipszeresített <i>akapulkóakciócsoport </i>abból áll, hogy egy 6 fős társaság egy luxuskoleszban él egy Dél-kaliforniai tengerparton, ahol az esti piázgatás és a napbarnította testük szörföztetése közben FBI és DEA ügynökökként gyilkosokra, de leginkább helyi (főleg mexikói, ugye) drogbárókra vadásznak. Életükbe akkor kapcsolódunk be, amikor egy újonc érkezik hozzájuk, aki kezdetben nagyon zöldfülűnek látszik, de kiderül, hogy több annál ami. A lényeg, hogy semmi eredeti ötlet, semmi kikövetkezhetetlen rejtély, semmi nagyszabású alakítás, semmi újonnani díszlet, DE ha képesek vagyunk bedobni a sarokba a sznboskodásunkat, akkor a <i>Graceland </i>első évada igenis képes kikapcsolni kicsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kreátor <b>Jeff Briggs</b> (<i>White Collar</i>), aki ahhoz a jól megszokott formátumhoz nyúl ebben a 2013-as produkcióban, amivel Amerikában nem igazán lehet hibázni. Csinos lányok, kigyúrt fiúk egy fedél alatt; több, kisebb ügy/nyomozgatás, plusz egy jó tempóban és elég fordulattal megírt fő szál. Egy-két csók, semmi durvulós szex, épp annyi káromkodás, amitől nem egy délutáni<i> Gossip Girlként </i>funkcionál a sorozat és egy kicsit érdekesebb ügyek, mint a nyolcázhatvanadik <i>Helyszínelők</i> franchise. A karakterközpontúsággal próbálja megvenni a nézőket és egy stabilan működő, közepes szintet sikerül tartania, mindenkire jut idő, még az is előfordul, hogy valaki valóban érdekes lesz és nem ömlesztve, jól egyengetve tálal. A mellékszereplő junkiekkal, local-terroristákkal, mexikói vademberekkel, kisstílű kokaineladókkal, szuperszexi marihuána ültetvényesekkel és kisiparos heroinkirályokkal is minden rendben működik, akik előtt szereplőink folyton azt a látszatot keltik, hogy ők maguk is csak az utca emberei és óvatosan, figyelmesen épülnek be közéjük, hogy végül a nagy, hatalmas és jóságos amerikai állam által költségtérített büntetésüket megkapják. Mielőtt pedig túl sok lenne a szakmázás, valaki tuti megmutatja az új bikinijét, vagy a világbajnok hosszú combját. Nem egy bonyolult mechanika, de szó mi szó, működik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-1B65HDJTosM/UwMMBlMyfKI/AAAAAAAABo4/csPRff8EBHY/s1600/9278.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-1B65HDJTosM/UwMMBlMyfKI/AAAAAAAABo4/csPRff8EBHY/s1600/9278.jpg" height="372" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Mike Warren</u></b> (<b>Aaron Tveit</b>: <i>A Nyomorultak, Gossip Girl</i> ) az az újonc, aki kezdetben csak egy túl karakteres arcú szépfiúnak tűnik, azonban be kell, hogy valljam, szerintem magasan ő volt a legjobb színész. Ráadásul sikerült úgy megírni a karakterét, hogy ne tűnjön feleslegesen, mindenáron jó fiúnak, hanem jól hozza a belső vívódásokat. Szégyen-gyalázat, de a párkapcsolatok terén nem tudták eldönteni a készítők, hogy mit kezdjenek vele, mert nagyon helyes, cuki, meg minden, adtak is alá egy hosszúbarna hajú, szépszemű lányt, akinek ugye nem mondhatja el, hogy ügynök, mert akkor egész Graceland (ez a fedőneve a luxusapartmanjuknak) veszélybe kerülne, hiszen ez egy értelemszerűen titkos-szervezet. A végén ugye csak lesmárolja az ügyeletes kurvajónő lakótársát, de ezt inkább csak nyitánynak érzem a második évadra. Warren ügynök dolga ugye az vala, hogy titokban épüljön be Gracelandbe és végezze a mindennapi dolgát, hagyja, hogy betanítsák őt a többiek, azonban titokban Paul Briggs, helyi kiskapitányról kell bizonyítékokat találni, hogy vajon csal e munka közben. Magyarán belső ellenőrködik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-8ePeeiLAfvA/UwML_xUjMfI/AAAAAAAABoE/B2aQgfsvBfc/s1600/ep-3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-8ePeeiLAfvA/UwML_xUjMfI/AAAAAAAABoE/B2aQgfsvBfc/s1600/ep-3.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b>Paul Briggs</b></u> (<b>Daniel Sunjata</b>: <i>Rescue Me, A Sötét Lovag: A Felemelkedés, A Grace Klinika, Különleges ügyosztály</i>) Graceland alfahímje, aki a szakmán belül híres, az FBI elismert tagja, aki több bűnözőt és csempészheroint játszik a kormány kezére, mint amennyi kokaint szippant fel egy laza péntek este <i>Tony Montana </i>az orrába. Életének azonban van egy titokzatos oldala, amiről a benne vakon megbízó kollegáik álmodni sem mernek. Persze Mike épp ezért jött, hogy Briggs-et jól kinyomozza és irgalmatlan jó tempóban, a nézőt is meglepve derül fény Paul múltjára és a néző a sorozat feléig képtelen eldönteni, hogy most akkor Paul jó, vagy rossz karakter, de természetesen egészen a végéig nem lesz tiszta a kép...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-VwX105G58Vg/UwMMAJY9baI/AAAAAAAABoQ/-I_rJlsUYwc/s1600/graceland-17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-VwX105G58Vg/UwMMAJY9baI/AAAAAAAABoQ/-I_rJlsUYwc/s1600/graceland-17.jpg" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Charlie</u></b> (<b>Vanessa Ferlito</b>: <i>Grindhouse-Halálbiztos, Maffiózók, 24, New York-i Helyszínelők, 25th Hour</i>) talán a legismertebb arc lehet a sorozatban. A nők közül mindenképpen övé a főszerep, benne legalább nem erőltetik túl a szexiségét, bár kétségkívül gyönyörű nő. Iszonyat jól hozza a herkást, tetszik a közjáték, amit Paul Briggsel nyom és legalább nem csináltak az egész ügynökségből az által hülyét, hogy a saját környezetükre nem kezdenek el gyanakodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-VUE-TVxjq-Q/UwMMBWmwJ6I/AAAAAAAABoo/ebAQ_p54Bjk/s1600/graceland-mia-kirshner-brandon-jay-e-manny-montana-nell-episodio-i-m-yours-278983.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-VUE-TVxjq-Q/UwMMBWmwJ6I/AAAAAAAABoo/ebAQ_p54Bjk/s1600/graceland-mia-kirshner-brandon-jay-e-manny-montana-nell-episodio-i-m-yours-278983.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Dale</u></b> (<b>Brandon Jay McLaren</b>: <i>Gyilkosság</i>) a kötelező néger, akinek a leggyengébb a háttérsztorija, mondjuk bírtam a szlengjét, meg azzal a raszta hajjal elhiszem, hogy könnyen be tud olvadni a kisstílű marihuánások közé, de az egyéni drámája a családjával, akiket elhagyott, mert nem akarta őket kitenni az ügynökösdi életének az számomra kicsit túlmagyarázza ezt a De Nehéz Az Élete A Jó Embereknek Akik Csupán A Hazát Védik A Csúnya Gonosz Emberektől. Viszont azt meg kell hagyni, hogy ezek a kicsit kényszeresen berakott szereplők nagyon jó célt szolgának és ésszel használják a karakterüket amikor a fő szálat kell mozgatni és hihetetlen, de kémiailag teljesen jól működnek együtt. Nyilván mindenki képvisel egy bizonyos típust, mert ennek ez a receptje és kész és Dale például a kívül kemény, de belül olvadtméz szívű magányos farkas.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-u8SoFgofQh4/UwMMA_kO3oI/AAAAAAAABoY/yV1UEdRtqpU/s1600/graceland-heat-run2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-u8SoFgofQh4/UwMMA_kO3oI/AAAAAAAABoY/yV1UEdRtqpU/s1600/graceland-heat-run2.jpg" height="372" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Paige</u></b> (<b>Serinda Swan</b>: <i>Smallville</i>) talán a legjelentéktelenebb; a második évadra több szerepet jósolok neki. Inkább csak bábuztak vele. Viszont az ő jelenléte teljesen meggyőzött arról, hogy az FBI-hoz, vagy DEA-hez a diplomán kívül kötelezően csatolni kell egy egészalakos, bikinis fotót, plusz előnyt jelent, ha középiskolában bálkirálynő voltál, mert már pofátlannak tartom (akkor is, ha az ilyen sorozatokban ez megszokott), hogy mennyire idegesítően tökéletesen gyönyörűek és szexik ezek a lányok. Az ő karaktere tipikusan jó lesz arra, hogy majd amikor szükséges, akkor egymásba szeressenek Mike-kal és meg kelljen menteni, vagy valami ilyesmi és ha apadna a nézőtér a sorozat körül, akkor lesz kivel ledobatni a melltartót, mert igény az volna rá, abban biztos vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-u17EaokZybo/UwMMCePcbQI/AAAAAAAABo0/jVDY4FaELVw/s1600/vlcsnap-2014-01-01-10h46m41s200.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-u17EaokZybo/UwMMCePcbQI/AAAAAAAABo0/jVDY4FaELVw/s1600/vlcsnap-2014-01-01-10h46m41s200.png" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Johhny</u></b> (<b>Manny Montana</b>: <i>El primo</i>) az ügyeletes jótétlélek, aki mindig csak jót akar, de néha ügyetlenkedik. Persze a tinilányok szerelme az ő csípőcsontjai és meleg barna szemei miatt is garantáltak, de ezen kívül ő az a csupaszív srác, aki olyan, mint egy kiskutya, aki mindig visszahozza a labdát. majd várja, hogy újra eldobják neki. Valóban kedvelhető amúgy, szó se róla; épp azon a határon egyensúlyoz, amikor valakiről még nem idegesítően hiteltelen, hogy az FBI-nak dolgozik. Ráadásul tök helyes, úgyhogy el is fér a vásznon, plusz bele is fér a társaságba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval ez a hat ember nyomozgat, az első évad végére betoltak egy cliffhangert és így a 40 perc körüli részekkel én egész nyugodtan elnézegettem ahogy szörfözgetnek reggelente, esténként meg mexikói gazemberekre vadásznak, akik a postaládáig is machete-vel vágnak utat, majd bemennek a házba és drogot csempésznek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/6,8</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-63188257404448312382014-02-13T09:22:00.001-08:002014-02-13T09:22:35.128-08:00The Wolf of Wall Street - A Wall Street Farkasa - csakröviden<div style="text-align: justify;">
A filmvilág aktuális igazgatója, azaz Scorsese és iskolájának legkiválóbb tanulója, Dicpario, leforgatták az amerikai pénzvilág sétálóutcájának, azaz magának a Wall Streetnek az egyszemélyes önéletrajzát valami irgalmatlan rutinnal, ami nem feltétlenül jelent mindig jót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-FEUYAYha05o/UvzgQm1pPwI/AAAAAAAABnI/em1lI9eJnfw/s1600/wolf-of-wall-street04-613.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-FEUYAYha05o/UvzgQm1pPwI/AAAAAAAABnI/em1lI9eJnfw/s1600/wolf-of-wall-street04-613.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Martin Scorsese</b> (<i>Dühöngő Bika, Viharsziget, A Tégla, Aviátor, New York Bandái, Casino, Nagymenők, Taxisofőr</i>) talán már csukott szemmel, egy reklámszünetnyi idő alatt képes volna kasszasikert csinálni, de az a jó az öregben, hogy kibaszott lendületes és szemtelenmód élvezi amit csinál. Bár <i>A Wall Street Farkasa </i>talán az egyik legnagyobb kaszagép a 2013-as produkciók közül, ráadásul bizonyított, hogy minden idők legtöbb bevételét hozó Scorsese-filmje, ennek ellenére művészi nagysága sehol nincs például a <i>Dühöngő Bika</i> életrajzi filmhez képest. Ezt a filmjét semmiképpen nem szabad komolyan venni, mert a túlzások néha már csak kínba forduló vigyorrá fagynak az arcon és az inkább csak illemből elkövetett nevetések is számottevőek, viszont ha tényleg kurvára elengedjük magunkat és beleejtjük a kezünket a popcornos-zacskóba és mindenféle morális tartás nélkül engedélyezzük magunknak, hogy üvöltve röhögjünk, akkor igenis kiadja az élményt. Nem ez a film fogja vitathatatlanná tenni Scorsese teljesítményét és semmiképpen nem kell a magas egekig magasztalni, de az amúgy jó alaptémákat meglehetősen populárisan és mégis minőségien megfogó rendező tényleg olyan, mintha azért élne, hogy a filmvilágba magába minőségi vörösszőnyeget terítsen a néző lába elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-uU10AeoTT5U/UvzgNSmq5qI/AAAAAAAABmc/PybEpXO54tk/s1600/The-Wolf-of-Wall-Street-Trailer7a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-uU10AeoTT5U/UvzgNSmq5qI/AAAAAAAABmc/PybEpXO54tk/s1600/The-Wolf-of-Wall-Street-Trailer7a.jpg" height="312" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Leonardo Dicaprio </b>nem tudom, hogy miről híresebb; arról, hogy hány csúcsszexi szupermodellt gyűrt már bele az ágyába vagy hogy mennyire kiegyensúlyozottan, megbízhatóan és szimpatikusan jó színész, áldott jó produkciókkal és kedvenc rendezőinkkel a markában. Dicapriót szeretjük, a világ lassan kollektív Oscar-díj heggesztésbe kezd a kedvéért, csak hadd mutassunk már ki, hogy szeretünk és elismerünk!! Dicaprioról már <a href="http://avorosszerint.blogspot.co.uk/2013/10/the-great-gatsby-nagy-gatsby-leonardo.html">ezen a linken</a>, <i>A Great Gatsby-</i>s kritikámban részleteztem, hogy kinek a fiaborja és mennyire imádjuk, ezt nem írom le újra és bár megmondom őszintén, én speciel ezért a szerepért nem vágnám hozzá az aranyszobrot, ettől függetlenül nem lennék meglepődve, ha a Filmakadémia a rettentő nyomásra mégis neki ítélni (azért nem, mert szerintem <b>Joaquin Phoenix</b> a <i>Herben</i>, vagy <b>Matthew McConanghey </b>a <i>Dallas Buyers Clubban </i>sokkal durvábbat szólt, pláne az agyonajnározott <i>12 Év Rabszolgaságról </i>már ne is beszéljünk, de drámai karakterekkel ugye sokkal könnyebb érzelmeket kierőszakolni...). Ettől függetlenül premierplánba kapjuk a valahavolt egyik legnagyobb és legkorrektebb OneManShowt, amit elbír a kamera.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-8nbnb9SAj2k/UvzgNzKv-JI/AAAAAAAABmg/Tr2-PMklbkA/s1600/Leonardo-DiCaprio-and-Jonah-Hill-in-The-Wolf-of-Wall-Street-2013.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-8nbnb9SAj2k/UvzgNzKv-JI/AAAAAAAABmg/Tr2-PMklbkA/s1600/Leonardo-DiCaprio-and-Jonah-Hill-in-The-Wolf-of-Wall-Street-2013.jpg" height="336" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Életrajzi ihletésű filmet azért nehéz csinálni, mert a játékidő érthetően hosszabb és az akarva, akaratlanul tárgyilagos ábrázolás és történetvezetés miatt könnyen előfordulhatnak üres járatok, mint a <i>Betépve </i>című filmben például. Ráadásul gyakran öncélú is lesz a végeredmény. Na itt nem; azzal, hogy <b>Jordan Belfort </b>(Leonardo Dicaprio) hataloméhséggel és pénzmámorral átitatott életét 3 órában adagolják, akkor sem emlékszem laposodó, vagy színvonalvesztő részre. Ezt a problémát amúgy egy elég jó húzással úgy bekkelték ki, hogy főszereplőnk, miközben végigvezet a kokain, a kurvák és a Wall Street szédítően pokolízű szentháromságában, néha ki-ki szól a nézőhöz és ahelyett, hogy elmagyarázná pontosan hogyan szedte meg magát más emberek vagyonából pofátlan módon, inkább csak a képünkbe gyűr egy zöldhasút, majd közli, hogy mindennek ez az oka, a rendszerről pedig annyit árul el, hogy kurvára nem volt legális. Megvallva az igazat, engem nem is érdekel több.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-KWirr1TSStM/UvzgP1XGKfI/AAAAAAAABnA/cMOv2cj3ou8/s1600/wolf-of-wall-street-leonardo-dicaprio.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-KWirr1TSStM/UvzgP1XGKfI/AAAAAAAABnA/cMOv2cj3ou8/s1600/wolf-of-wall-street-leonardo-dicaprio.jpg" height="388" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A film amúgy nagyjából nem szól semmiről; valahol ott kezdünk, hogy a '90-es évek pénzügyi világának egyszer csak hatalmas tőzsdemanipulátora lesz Leonardo Dicaprio, aki közben elhagyja nejét, hogy a hibátlanul gyönyörű luxusasszonnyal, <b>Naomival</b> (Margot Robbie) léphessen frigyre és kokainozza át luxusautóiban és meseszép yachtjában az időt, miközben gyerekei növögetnek a kastélyukban. Közben Gatsby-t megszégyenítő temperamentummal bulizik kollegáival és legjobb barátjával, <b>Donnie-</b>val, akit <b>Jonah Hill </b>alakít (<i>Pénzcsináló, 21 Jump Street</i>). Aztán igyekezne Svájcba menekíteni a pénzét lányok testére szik-szalagozva, mert az FBI meg baromira ott van ugye a seggében a <b>Kyle Chandler</b> (<i>Zero Dark Thirty, AZ Argo-akció</i>) játszotta ügynökkel az élen. Közben tényleg annyi történik, hogy lebasznak elénk pár jó poént és egy <i>Tony Montana </i>mennyiségű kokaint (ami a valóságban amúgy B-vitamin volt) és együtt keringőzünk a bűnös élvezetek báljában Dicaprio-val egészen addig amíg a filmnek így vagy úgy, tanulság nélkül vége nem lesz. A díszletben meg annyi a lényeg, hogy Szodoma és Gomora is diszkrétebb és erkölcsösebb mutatókkal rendelkezik, mint Jordan Belfort élete.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-P2bPfvkHTkA/UvzgOrnmYwI/AAAAAAAABms/-dr9OrFWmD0/s1600/rs_560x415-131224133803-1024.WolfofWallStreet-jmd-3-122413_copy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-P2bPfvkHTkA/UvzgOrnmYwI/AAAAAAAABms/-dr9OrFWmD0/s1600/rs_560x415-131224133803-1024.WolfofWallStreet-jmd-3-122413_copy.jpg" height="474" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen túl van játszva az egész film, annyira <i>amerika</i>, hogy nem is hiszem, hogy van ennél tisztességesebb jelző rá. A gond tényleg csak ott volt, amikor a szereplők már néha jobban élvezték a filmet, mint a néző, ez olykor zavaró volt, de ezen túl kell tenni magunkat. Scorsese 20. filmje tényleg csak egy levezető desszert munkásságának díszvacsoráján. Amúgy is folyamatosan improvizálásra biztatta szereplőit és jobb, ha tudjátok, hogy Leonardo Dicaprio volt az, aki megfűzte a szőke főszereplőlányt 3 tequilával, hogy dobja le az összes ruháját, mert az eredeti forgatókönyvben sehol nem szerepelt ez a rész. Sőt a rendező ragaszkodott volna hozzá, hogy egy neglizsét kanyarítson magára Margot Robbie, de Dicaprio szerint muszáj kifejezni a vásznon, hogy mekkora hatalma van a pinának a férfiak fölött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-qdrLFBgxdKU/UvzgMh-SfbI/AAAAAAAABmU/R9sUd6EyD-Q/s1600/The-Wolf-of-Wall-Street-Trailer5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-qdrLFBgxdKU/UvzgMh-SfbI/AAAAAAAABmU/R9sUd6EyD-Q/s1600/The-Wolf-of-Wall-Street-Trailer5.jpg" height="330" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyi, élvezetmozi, tudnék róla rosszat is szólni és nem azért nem szólok, mert odavissza vagyok a társaságtól, sőt a főszereplőn kívül még az általam agyonajnározott <b>Matthew McConanghey-t</b> (<i>Dallas Buyers Club, True Detective, Magic Mike, Excsajok Szelleme</i>) sem szerettem, sőt szinte senkit, mert mindenki pont egy hajszállal átlépte a jóízlésű poénkodás határát és nem a vicceik, hanem a személyük vált komikussá, ráadásul azt sem kedvelem, amikor nincsen átlényegülés a film végén és a mondanivaló helye tátong az ürességtől, de leszartam. Még komolyan meg is értem az 5 <i>Oscar</i>-jelölést, a 2 <i>Bafta-</i> és 1 <i>Golden Globe-díjat</i>, mert tempós és a hatása is olyan, hogy a film végén csekkoltam a tárcám, nem e tőlem is kicsalták időközben a forintjaimat. És lehet, hogy túlzás, hogy pár országban betiltották, vagy hogy már 300 milkánál jár a bevétel, de ha őszinte akarok lenni, akkor <i>A Wall Street Farkasa</i> azt tette, amiről a mozi alapjaiban szól: szórakoztatott!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/7</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-67287209724771456902014-02-11T04:20:00.001-08:002014-02-11T04:20:25.681-08:00Hannibal - Hannibál<div style="text-align: justify;">
A 2013-as Hannibált annyira széthájpolták a bemutatót megelőzően, hogy szinte már az aktus előtt ráélvezett mindenki a sorozatra, de sajnos közel nem képes azt a szintet hozni, amit várnánk tőle. Unalmas nyomozások, túljátszó színészek nulla cliffhangerrel. Cserébe jók a gyilkosságok és Mads Mikkelsennek meg sem kell mozdulnia, hogy ő legyen az isten az egész produkcióban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-AwSXn6p5Fiw/UvoQrXafSII/AAAAAAAABks/yNsVzmBsiu8/s1600/hannibal101.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-AwSXn6p5Fiw/UvoQrXafSII/AAAAAAAABks/yNsVzmBsiu8/s1600/hannibal101.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az emberi húst fogyasztó Hannibál történetét mindenki ismeri, legalábbis annak bizonyos részleteit; ha máshonnan nem, hát a <b>Sir Anthony Hopkins </b>által alakított <i>Bárányok Hallgatnakból</i>,<i> </i>ami szintén <b>Thomas Harris </b>könyvei alapján készült. A filmfeldolgozások többnyire azonban már kannibálunk azon időszakával dolgoznak, amikorra a világ tudomására jut, hogy a kacsamájpástétom nyomokban nem diót, hanem a szomszádasszonyodat tartalmazza. Sorozatunk pedig onnan indít, amikor Hannibál titkát még nem sejtik az őt körülvevő emberek, így részesei lehetünk az előzményeknek. Jelenlegi kreátorunk <b>Bryan Fuller</b>, aki a <i>Hősök</i> és a klasszikus <i>Star Trek </i>pár epizódjáért, illetve az igen látványos <i>Halottnak a Csókért </i>volt felelős, így a <i>Hannibál </i>látványvilága cseppet sem okozott meglepetést a stílusában. Bár a gyilkosságról szóló dolgok engem nem nyűgöztek le, azért be kell vallanom nagyon ellágyult a szívem, amikor konstatáltam a vásznon a <b>Kubrick-</b>féle <i>Ragyogás</i> fürdőszoba-jeleneteinek jóízű kopizását, ami szerintem irgalmatlan menőn mutat a képernyőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amúgy összesen 7 évadra terveznek, valahol a harmadik és a negyedik környékén lesz az, amikor Hannibál börtönbe kerül, majd jön a szökés rész ugye, azonban a kritikusok elismerése ide vagy oda, a <i>Hannibál </i>egyelőre nem nagyon váltja be a hozzá fűzött <i>mindennapikenyerünk </i>nézettségi számokat, így ki tudja meddig tartható életben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-GkHw95zD0W4/UvoQsx2qOEI/AAAAAAAABlM/RXRA9TC4sBo/s1600/tumblr_n0ryrhveRJ1spo614o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-GkHw95zD0W4/UvoQsx2qOEI/AAAAAAAABlM/RXRA9TC4sBo/s1600/tumblr_n0ryrhveRJ1spo614o1_500.jpg" height="475" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-OT7g1bpyeEs/UvoQtxL7QRI/AAAAAAAABlg/Z78WEBFg5KI/s1600/tumblr_n0ryrhveRJ1spo614o2_500.png" imageanchor="1" style="display: inline !important; margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-OT7g1bpyeEs/UvoQtxL7QRI/AAAAAAAABlg/Z78WEBFg5KI/s1600/tumblr_n0ryrhveRJ1spo614o2_500.png" height="358" width="640" /></a></div>
<h4>
<div style="text-align: right;">
<i><span style="color: #666666; font-family: Courier New, Courier, monospace;">1. kép: Ragyogás (1980)</span></i></div>
<i><div style="text-align: right;">
<i><span style="color: #666666; font-family: Courier New, Courier, monospace;">2. kép: Hannibál (2013)</span></i></div>
</i></h4>
<div style="text-align: justify;">
Azonban a laikusok számára talán meglepő lehet a történetben az, hogy alapvetően nem <b>Hannibál</b> (Mads Mikkelsen) a főszereplő, hanem az Aspenger-szindrómás <b>Will Graham</b> (Hugh Dancy {<i>Egy Boltkóros naplója, Elemi Ösztön 2}</i>), aki elég nehezen viseli ha túl sok ember van körülötte és a stressztűrő képessége is elég alacsonyan mozog. Mondjuk ez annyira nem meglepő, hiszen nemrég kérte fel őt <b>Jack</b> (Laurence Fishburne), a rendőrfőkapitány, hogy segítse a rend őreinek érdemi munkáját azzal a különleges tehetségével, miszerint különböző gyilkossági helyszíneken, egy kisebb jógamentes meditáció keretein belül képes pár percre belebújni a tettes bőrébe, újrajátszani a mészárlást fejben, és ezáltal részletes és hasznos prezit tálalni az elkövető gyilkolási stílusáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Számomra ez a megoldás borzasztóan tetszetős volt, ahogy a kamera nekünk is megmutatja, hogy miként rekonstruálja Will agya a gyilkosságokat és minden bűnelkövetést láthattunk az ő szemszögéből, ahogy megtisztul a tér és egy kellemes kivetülésen keresztül, egy kisebb időintervallumra ő volt a gyilkos.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a munka azonban egyértelműen megterheli őt, hiszen a nyomozás során ő maga is kényszerül olyan helyzetbe, amikor le kell lőnie a tettest, hogy megmentsen valakit, illetve komoly önképzavart okoz nála az is, hogy állandóan gyilkosok bőrébe bújik, amit amúgy sem stabil antiszociális hajlama csak erősít. Éjszakánként rémálmok gyötrik és úgy izzad, mint egy 10 éves kölyök élete első csokilopása előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-PKF0ibzN4C8/UvoQsFAQNlI/AAAAAAAABlA/uoT9DXO8Db8/s1600/t0406hannibal-cast_feat2_4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-PKF0ibzN4C8/UvoQsFAQNlI/AAAAAAAABlA/uoT9DXO8Db8/s1600/t0406hannibal-cast_feat2_4.jpg" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Közben vannak neki ilyen borzalmas CGI-vel megszerkesztett visszatérő lázálmai, amik nagyon mesésen csodálatosan akarnak lenni és amúgy néha sikerül is nekik, a lényeg, hogy van neki egy visszatérő szarvasa (az egyik gyilkosság motívuma volt), ami mindig társaként vezeti őt előre és nyomasztja is egyszerre, viszont biztos motívumként viszi végig a sorozat. Pont olyan, mint Harry Potter patrónusa, mondjuk Will amúgy is elég <i>griffendélesen</i> viselkedik; állandóan meg akar menteni valakit, miközben nyilván az igazság bajnokaként tetszeleg. Közben van egy csomó kutyája, kócos haja és elég vastag borostája ahhoz, hogy a kamaszlányok sikolya meglehetősen hangosan visszhangozzon. Azonban ahogy Hannibál idővel a pszichológusává avanzsálódik, úgy lesz egyre érdekesebb a karaktere és sajnos szinte megkövetelően túljátszott is. Bár ennyire nagyon kevesen szopták be a tévétörténelemben, teljesen tönkre megy a végére, pedig a sorozat közepén azt is sikerült eldönteni, hogy melyik csajjal kezdjen el összejönni, és végül nem a fényeshajú ázsiai nyomozólányra megy rá, hanem az ártatlan, angyalarcú és teljesen jelentéktelen <b>Dr. Alana Bloomra</b> (Caroline Dhavernas).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-jLo9Orf_4TQ/UvoQpB0K38I/AAAAAAAABkk/5Rbv9KtVMEE/s1600/Hannibal108_kissy_kissy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-jLo9Orf_4TQ/UvoQpB0K38I/AAAAAAAABkk/5Rbv9KtVMEE/s1600/Hannibal108_kissy_kissy.png" height="428" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amúgy valami egészen elképesztő, hogy mennyire jelentéktelenek és bénák voltak a női karakterek egytől egyig. Szegény lány, akinek a gyilkossága és a feltételezett bűnössége nem sikerült elég misztikusra és néha jobban unta a szerepét, mint én az övét. Vagy a szerencsétlenfejű újságíró, akit mindig visszacibáltak a vászonra, de egy épkézláb, vagy izgalmas történetbe nem sikerült belehajszolni. Vagy ott volt még a rendőrfőnök felesége, <b>Bella</b>, akit <b>Gina Torre </b>(<i>Suits, Mátrix-filmek</i>) alakít, akik amúgy az életben is házasok, de a lényeg, hogy beemeltek egy családi drámát a színpad közepére, majdnem kikönyörögték a könnyeket is a nézők szeméből, majd egyszercsak SOHA többé nem is hallunk a feleségről. De ha még el is fogadtunk volna egy-két női karaktert, akkor is eszméletlenül kiborító az a tény, hogy ezek a lányok olyan személyiséget testesítettek meg, akik irgalmatlan magabiztosak, öntudatosak, csinosak, jólöltözöttek, szexik; és tök jó lenne, ha a valóságban is így viselkednének a nők, de ez egy olyan túlzáshalmaz volt, hogy a végére már egy kisebb készpénzösszeget tettem volna arra, hogy ezek az asszonyok valószínűleg annyira sikeresek, hogy még csak nem is menstruálnak. És ráadásul mindegyikük olyan esetlenül volt drámai, hogy a csalódottság savanyú ízét tapintani lehetett az arcomon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Gi15Uox5f4E/UvoQt_KpeoI/AAAAAAAABlo/zvnf8gUQJeI/s1600/nbc-hannibal-amuse-bouche-freddie-lounds.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-Gi15Uox5f4E/UvoQt_KpeoI/AAAAAAAABlo/zvnf8gUQJeI/s1600/nbc-hannibal-amuse-bouche-freddie-lounds.jpg" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rendőrfőnököt alakító <b>Laurence Fishburne </b>(<i>Helyszínelők, Mátrix-filmek, Apokalipszis Most</i>) nekem unalmas volt, vagyis inkább hozta a <i>CSI</i>-ból megszokhatott karaktert kicsit leporolva és újragondolva. A gyilkosságoknak meg nem volt különösebb jelentőségük és nem is hagyta, hogy magával ragadja a nézőt, hisz hiába voltak remekül megkoreografálva és igényesen kivitelezve, egyszerűen szinte egyik ügy sem volt hosszútávú, a tettesek kiléte teljesen jelentéktelen volt a nagy egész szempontjából. Emiatt nincs is semmilyen iránya a sorozatnak, nem igazán kapunk izgulnivalót, csak szemnek tetsző látványt. Még csak a legapróbb szinten sem ijesztgetnek vele, hogy Hannibál lebukik, így aztán miért is verne egyáltalán szaporán a szívünk...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-W6YyIt6dedI/UvoQn5NA6OI/AAAAAAAABj0/MV34x6Z5zJs/s1600/20130419-mads-mikkelsen-habbinal-drink-and-be-merry-laurence-fishburne.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-W6YyIt6dedI/UvoQn5NA6OI/AAAAAAAABj0/MV34x6Z5zJs/s1600/20130419-mads-mikkelsen-habbinal-drink-and-be-merry-laurence-fishburne.JPG" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De akkor beszéljünk arról, ami jó és ami csillagosötöst érdemlően működik. Az nem más, mint maga Hannibál. Irtózatosan örülök, hogy végül nem <b>David Tennant</b> (Doctor Who, Broadchurch) kapta meg a szerepet, hanem <b>Mads Mikkelsen</b> (<i>A Vadászat, Ádám Almái, Zöld Hentesek, Gengsz</i><i>terek Fogadója</i>). Ezek a dánok amúgy is jó filmeket, sorozatokat csinálnak, ráadásul kiválóak a színészeik, nem csoda, hogy Amerikának elég csukottszemmel odaböknie és megvásárolni a műveket vagy a szereplőket, biztos siker lesz. A <i>Banshee </i>már megvette magának <b>Ulrich Thomsent </b>(Ádám Almái), a Hannibál meg épp engedi Mikkelsennek, hogy eljátssza a sátánt magát, ahogy tervezte. Ugyanis zseniális a fickó, ehhez nyilván hozzátartozik az is, hogy az ő karaktere a leghálásabb, de nem bírok nem tövig benyalni neki és ajnárózni mindenféle aranyszínű jelzőkkel. Ahogy viseli az eleganciát, azok a csodás konyhajelenetek, az a kifinomultság, azok az öltönyök, az a dolgozószoba, az a mentalitás; tökéletesen passzolnak össze ő és a szerep. Egyértelműen övé a legjobb díszlet. Az az egyetlen gond, hogy bár kellemes átfogója ő a vacsorameghívásaival a karaktereknek és a színészi kvalitásai tényleg megkönnyezendőek, sajnos nem szól róla eleget a sorozat. Néha teljesen megfeledkeznek róla. Nem is látjuk őt soha akció közben, csak amikor már veszi ki a fagyóból a 'hozzávalókat'. És hiába keveredik bele olyan különleges gyilkosságokba és társaságokban, ahol hangszert készítenek emberi szervekből, vagy éppen egy testből, a motiváció takarásban maradnak és nem elégítik ki a nézőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-V466OABusSo/UvoQrh985NI/AAAAAAAABk8/XyBcxQ15SpI/s1600/hannibal-sniff1.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-V466OABusSo/UvoQrh985NI/AAAAAAAABk8/XyBcxQ15SpI/s1600/hannibal-sniff1.gif" height="358" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig olyan baromi szerencsések vagyunk, hogy a sorozat másik nagy, ritkán szerepeltetett ütőkártyája <b>Dr Bedelina</b>, azaz <b>Gillian Anderson </b>(<i>X-Akták</i>) játssza Hannibál pszichológusát. Az a nő annyira szexi és kiszámíthatatlan, hogy kettéreped a titokzatosságtól a monitorom, vesszekmeg. De sajnos innen sem tudunk meg sokkal többet címszereplőnkről.</div>
<div style="text-align: justify;">
A sorozat végén sem kapunk semmiféle megoldást, legalábbis a néző biztos nem. Látjuk mostmár, hogy hol kezd a második évad, egy kis házikészítésű izgulnivaló csak elfért a legutolsó képkockákban, de ok okozati összefüggések természetesen egy sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-St4cZIV_tRU/UvoQoFTctyI/AAAAAAAABjw/x0U3nKcsUUU/s1600/EGA_Gillian-Anderson_Hannibal_1x12-Releves_Still-Promcional.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-St4cZIV_tRU/UvoQoFTctyI/AAAAAAAABjw/x0U3nKcsUUU/s1600/EGA_Gillian-Anderson_Hannibal_1x12-Releves_Still-Promcional.jpeg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Engem sajnos nem győzött meg a főként látvány miatt ajnározott sorozat. Annyi az erőssége, ami a plakátokról is egyértelmű volt: Mads Mikkelsen, viszont nem tartja fenn az érdeklődést. Ha esetleg elkapnék egy részt a tévében, valószínűleg megnézném, de nem ülnék lázasan a torrent előtt, számolva a másodperceket. Aki viszont megkívánta, annak csak annyit tudok mondani: <i>Bon Appétit!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
10/6</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-71843520516183398432014-02-06T11:15:00.003-08:002014-02-07T14:28:38.160-08:00Her - A nő<div style="text-align: justify;">
A férfi, aki szeretkezett az oprendszerével; és nem, nem valami <i>youpornon</i> terjengő újabb fétisszexről van szó, csak arról, hogy <i>A John Malkovich menet</i> rendezője írt egy szerelmes sci-fit, ami szerintem a 2013-as év egyik legjobb filmje lett, még annak ellenére is, hogy a végére elfogyott a lendülete. Viszont jelentem, hogy a szerelem bármelyik fiktív jövőben, bárki iránt is, de eléggé oda tud baszni az embernek; van, ami nem változik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-jjTTpiqOyMQ/UvPeXx0acWI/AAAAAAAABjE/w6hP2bUTOkQ/s1600/her-spike-jonze-com.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-jjTTpiqOyMQ/UvPeXx0acWI/AAAAAAAABjE/w6hP2bUTOkQ/s1600/her-spike-jonze-com.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Spike Jonze </b>rendező<b> </b>nem csupán azért számít menőnek, mert mindenféle dokufilmjei mellett <b>Beastie Boys </b>és <b>Fatboy Slim </b>videoklipeket is forgatott, de ugye ő rendezte a zseniálisan jó <i>Being John Malkovich</i>-ot, illetve a kihalófélben lévő MTV kultúrán megkamaszodott emberek kedvenc tahó műsorát, a <i>Jackass</i>-t is nagyjátékfilmmé tette. Ezenkívül már csak csemegeként említem meg, hogy országos cimborája <b>Kanye Westnek</b> és <b>David Finchernek</b> (<i>Harcosok Klubja</i>). Plusz, bár ez talán semmiben nem befolyásolja tehetségét, exveje <b>Farncis Ford Coppolanak</b>. Jonze deszkás kamaszként kezdte, majd újságíróvá avanzsálódva vált mostanra Hollywood egy fontos és megbízható rendezőjévé, aki saját forgatókönyvét készítette el <i>Her </i>címmel és az 5 <i>Oscar</i>-jelöléssel és már 1 <i>Golden Globe</i>-bal, meg kismillió filmfesztivál díjjal elismert film egyrészt megéri a felhajtást maga körül, másrészt engem teljesen beszippantott ebbe a futurisztikus világba, ahol minden modern, csak <strike>sajnos</strike> a szerelem kibaszott ősi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-U-XSUWZKz88/UvPeXyJSppI/AAAAAAAABjI/YPgvsk5u-6o/s1600/jamesmcavoy-jimbroadbent-filth.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-U-XSUWZKz88/UvPeXyJSppI/AAAAAAAABjI/YPgvsk5u-6o/s1600/jamesmcavoy-jimbroadbent-filth.jpg" height="348" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az, hogy a jövőben járunk vagy egy alternatív világban, nem is igazán a túlmisztifikált, erre ráerősíteni akaró képekből szűrjük le, mert a dizájn elég minimál maradt. Persze ez nem azért nem kap hangsúlyt, mert nem volt rá keret, hanem mert valójában nincs is jelentősége, csak egy eszköz a történet elmesélésében. Az érdekes és kicsit kopárnak ható díszletet, városképet amúgy sok helyen Sanghaj városában felvett felhőkarcolók képei erősítik. De ami a lényeg, hogy egyszemélyes szerelmi útvesztőnk kezdetén megismerkedünk főszereplőnkkel, <b>Theodore-ral</b> (Joaquin Phoenix), aki egy olyan különös munkáért kapja az erzsébetutalványokat havonta, mint hogy kézzel írtnak tűnt érzelemdús leveleket kell megfogalmaznia megrendelésre: szerelmes házassági évfordulókra, születésnapokra, baráti összejövetelekre. Bár mélyen mesterkéltnek tűnhet ez a szakma, a film valójában sokkal menőbb annál, minthogy ilyen alacsony szintről osztogassa a társadalomkritika lapjait. Az egész dolog inkább romantikus hatást kelt, egyfajta fáradt melankóliát az érzések oltárán, mint amúgy az egész film maga.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/--FLre0R2iXg/UvPeY_1_92I/AAAAAAAABjY/V-UVRdlvnZE/s1600/spike-jonzes-her-movie-review.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/--FLre0R2iXg/UvPeY_1_92I/AAAAAAAABjY/V-UVRdlvnZE/s1600/spike-jonzes-her-movie-review.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Theodore éppen válásának utolsó szakaszában van jövendőbeli exnejével (Rooney Mara), aki már nem is él vele, azonban magától a szerelem elmúlásától és a magány hidegrázó fenyegetésének emésztésétől merengve éldegél, amíg egyik nap vásárol magának ebben a széttechnologizált világban egy új operációs rendszert, amit már olyan intelligensre fejlesztettek, hogy képes pillanatok alatt a gazdája teljes életéhez viszonyodni. Az Operációs Rendszer szinte, sőt már maga is egy személy, akinek bár nincsen fizikai valója, ettől függetlenül csupán a hangjával, a történet másik főszereplőjévé avanzsálódik. Lényeg a lényeg, hogy halálosan egymásba szeretnek. Igen, az oprendszer és a bajuszos Joaquin Phoenix. Teljesen abszurd élethelyzet, olyan szintű természetességgel megágyazva, ráadásul egy olyan kor hajnalán, ahol ez valamilyen szinten már elfogadottá vált.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-vROC08cMEqw/UvPeWcjpyaI/AAAAAAAABik/D_VGVH8l5UA/s1600/her-joaquin-phoenix-olivia-wilde.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-vROC08cMEqw/UvPeWcjpyaI/AAAAAAAABik/D_VGVH8l5UA/s1600/her-joaquin-phoenix-olivia-wilde.jpg" height="358" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Együtt járnak strandra, Theodore bemutatja a barátainak is a magát <b>Samanthának</b> (Scarlett Johansson) elnevezett rendszert. Ja, meg vidámparkba járnak, érzésekről csacsognak, felfedezik a világot, blabla, tudjátok, csupa olyan dolog, amire ilyenkor az a kellemetlenül vak szerelem készteti az embert. A világ legtermészetesebb dolga a legtermészetellenesebb csomagolásban. Viszont amiért mégis képes működni az épp az, hogy pontról pontra mindenki kibaszottul ismeri ezt az érzést, ami rendkívül jól van adaptálva ebben a filmben. Hiszen a kapcsolatok kezdetén talán még a valóságnál is nagyobb boldogság a másikba beleképzeld jó tulajdonságokon való merengés, pláne hogy közben Samantha rendkívül intelligens, segíti Theodore-t a karrierjében, bármikor meghallgatja, inspiráló, nevettet, biztos társaság, ráadásul ki be lehet kapcsolni, másrészt pedig egy olyan törött szívű, kicsit visszahúzódóbb férfiról van szó, aki egy másik kapcsolata miatt épp siratja magát az érzelmeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
"<i>You know sometimes I feel...I've felt all what I'm ever gonna feel.</i>"</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-iAkO10zJAs0/UvPeXG3uBeI/AAAAAAAABjM/4zlQVjzchJQ/s1600/her-rooney-mara-joaquin-phoenix.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-iAkO10zJAs0/UvPeXG3uBeI/AAAAAAAABjM/4zlQVjzchJQ/s1600/her-rooney-mara-joaquin-phoenix.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a 'kapcsolat' a kezdeti nehézségek után olyan szinten szárnyra kap és annyival egyszerűbben kivitelezhető, hogy hősünk képes visszautasítani olyan nőket, mint például <i>Doktor House</i> 13-a, azaz Olivia Wilde, mert az már túl valóságos és ijesztő. Pedig a vágy témája az idilli nő, de testet öltve a gonosz is félelmetesebb és nagyobb kihívásokat igényel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valójában minden női szereplő - férfiből elég kevés van - kedves, édes és valahol nagyon valóságos és természetes nő képét festi le, akik talán abban a legmegegyezőbbek, hogy egyrészt rettent tudatosak, pontosan tisztában vannak önmagukkal, továbbá mégis mindet érte már olyan szerelmi törés, ami egyszerűen átrajzolja az ember érzelmi alaprajzát és így az egész embert. A férfiakat megtestesítő Theodore pedig képtelen ezzel mit kezdeni, mert a nők a <i>Minotaurusz útvesztőjénél</i> is bonyolultabb szerkezetek, akkor is, ha ez a világ legtermészetesebb jellemvonása.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-8z_hFulgg9E/UvPeUXALL8I/AAAAAAAABiU/Rgqkhzh_oC4/s1600/The-future-according-to-Her-ss-4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-8z_hFulgg9E/UvPeUXALL8I/AAAAAAAABiU/Rgqkhzh_oC4/s1600/The-future-according-to-Her-ss-4.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És nem kivétel ez alól Samantha sem; zavarba ejtően nőként viselkedik, hiába gép, egyszerűen úgy elsajátította a nőiesség alapszakát, hogy arra nincsenek szavak. A történet a bő kétórás játékidő ellenére nem téveszti szem elől célját és bár hatalmas meglepetést nem tartogat a végére, mégis meghat. Folyamatosan lebegtet ebben a világban, ahol az egyetlen társadalom által elfogadott népbetegség a szerelem és a szeretet vágya maga. Mert a modern kor magányát továbbra sem lehet képes más elemi erő pótolni. És akárhonnan nézem, akárhogy tapogatom, a legnagyobb átbaszás a <b>szerelem</b>, a legkiválóbb illuzionista, a legellenállhatatlanabb fogás az életben és mégis a legkirályabb bármi ever. És amit ez a film nagyon tud, hogy mindenféle öncélú monológoktól megkímélve a nézőt és kellő komolysággal állva a témához, mégis eszméletlen romantikus tud maradni úgy, hogy nem csap át túlérzelgősségbe, akkor sem, amikor már fárad egy picit a történet a vége felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-w7dAsNSj1AY/UvPeXPgwboI/AAAAAAAABi4/nXDXQB-5094/s1600/Spike-Jonze-Her-ss-02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-w7dAsNSj1AY/UvPeXPgwboI/AAAAAAAABi4/nXDXQB-5094/s1600/Spike-Jonze-Her-ss-02.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Joaquin Phoenix</b> (<i>Gladiátor, Hotel Ruanda</i>) az összes bajszál és szemüvegkeretével annyira tökéletesen applikál rá minden mozdulatot a vászonra és az összes szerencsétlenkedésével és bájával úgy egyensúlyoz, mintha gyerekkorától kezdve erre a szerepre edzették volna. <b>Scarlett Johansson</b> (<i>Don Jon, Vasember 2, AMásik Boleyn Lány, Leány Gyöngy Fülbevalóbal, Elveszett Jelentés</i>) meg sem jelenik, egy pillanatra sem a színen, de a hangjával olyat alakított, hogy én bármilyen szobrot hegesztenék neki, hogy érezze, életemben először, kedveltem azt amit csinált. <b>Amy Adams</b> (<i>Amerikai Botrány</i>) meg állítólag a forgatások előtt több órára össze volt zárva egy szobába Phoenix-szel rendezői utasításra, hogy a barátságuk valósnak hasson; megérte. <b>Olivia Wilde</b> (<i>Doktor House, 25</i>) jól hozza a kétségbeesett és kancás nő szerepkörét, <b>Ronney Mara</b> (<i>A Tetovált Lány, Mellékhatások, Social Network</i>) szintén kellemes látvány. Egyszerűen mindenki kurva jól csinálta amit kellett. Meg a zene baszd meg; az is jó volt, Oscarra is van jelölve a betétdal.</div>
<div style="text-align: justify;">
(Egy dolgot utáltam csak, a természetellenesen sétálgató statisztákat.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-YtBDNBUYXog/UvPeXaGOxHI/AAAAAAAABi8/Avc1n_tmXAU/s1600/her-screen-shot.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-YtBDNBUYXog/UvPeXaGOxHI/AAAAAAAABi8/Avc1n_tmXAU/s1600/her-screen-shot.jpg" height="324" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>Her</i> című film nem ad megfejtést a szerelemről, sem a nőkről, sem a kapcsolatokról, azt sem erőlteti ránk, hogy mindenképpen ilyen jövő vár valamikor nemsokára. Nem okolja a technikát, nem az emberekben keresi a hibát, egész egyszerűen olyan baromi esetlenek lesznek a lépéseink, mint egy újgazdag budai gyereknek élete első viszkikólájától, ha arról van szó, hogy a sosem biztos érzelmi biztonság, az a kibaszott szerelem kopogtat a bejárati ajtó faburkolatán. Köszi Spike Jonze!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/8,2</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-42928943565110611562014-02-05T06:35:00.005-08:002014-02-05T06:35:43.300-08:00Filth - Mocsok<div style="text-align: justify;">
A <i>Trainspotting</i> írójának tollából következtetni a mocsokra magára nem túl komplikált dolog, pontosan az, amire gondolunk: egy kokainnal, whiskyvel, kurvákkal ellátott alagút, le egészen a pokol kénköves bugyráig. Azonban a hangzatos kellékek mellett van egy bensőbb mocsok, ami olyan mély hajtást eresztett főszereplőnk lelkében, amit a világ összes nyári zápora sem mosna tisztára.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-y7Ew6fFTuuo/UvJLjgwu_jI/AAAAAAAABhQ/6t8JNbDtWXo/s1600/Filth.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-y7Ew6fFTuuo/UvJLjgwu_jI/AAAAAAAABhQ/6t8JNbDtWXo/s1600/Filth.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Jon S. Baird</b> rendező <b>Irvine Welsh </b>(<i>Trainspotting, Skagboys</i>) regényét adaptálta, ami az elődből következtetve baromira hálás melónak tűnhet, azonban belesett abba a csapdába, amibe ilyenkor oly sokan szoktak: szinte már saját magát szopja le a mű önimádatában. Bár egy alapvetően jó filmről beszélünk, számomra mindig ellenszenvet vált ki, amikor valaki direktbe akar kultfilmet készíteni. Értem én, hogy britek, meg drogok, könnyek és szex, de továbbra is ragaszkodok hozzá, hogy a készítők hagyják meg a nézőknek azt a privilégiumot, hogy eldöntsék rajongók lesznek e, vagy se. De ne legyen már előre megírva nekünk is egy forgatókönyv az érzéseinkről...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Z5rMMQrIL0Q/UvJLgYOiXjI/AAAAAAAABg0/oNNo9yADDcE/s1600/21030055_20130822113855694.jpg-r_640_600-b_1_D6D6D6-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-Z5rMMQrIL0Q/UvJLgYOiXjI/AAAAAAAABg0/oNNo9yADDcE/s1600/21030055_20130822113855694.jpg-r_640_600-b_1_D6D6D6-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Főszereplőnk, <b>Bruce</b> (James McAvoy), Skócia egyik rendőreként szolgálna és védene, ha egy kicsit kevesebbet kábszizna szabad- illetve munkaidejében, valamint úgy egyáltalán a becsületesség leghaloványabb szikrája őrlángra kapna lelkében. A bevezető képek amúgy rendkívül emlékeztetnek a <i>Trainspotting </i>aktuális életszemlélet-összefoglalójára, amikor bemutatják, hogy Bruce mennyire utálja lakhelyét, kultúráját, embertársait, munkahelyét, vagy úgy egyáltalán a skótdudásokat (<strike>ugyanezt érzem a néptáncosok iránt amúgy</strike>). Persze ez nem jogosítaná föl arra hősünket, hogy a korrupciót olyan szinten gyakorolja, ahogy arra tényleg csak a legnagyobbak képesek - gondolok itt az ötödik kerületi Parlament munkásosztályára a Duna-parton.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-cLOOJy2IWjo/UvJLjhIRcgI/AAAAAAAABhM/53wUPT4VtUc/s1600/James-McAvoy-and-Eddie-Ma-008.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-cLOOJy2IWjo/UvJLjhIRcgI/AAAAAAAABhM/53wUPT4VtUc/s1600/James-McAvoy-and-Eddie-Ma-008.jpg" height="384" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bruce életének egy olyan szakaszában jár, amikor épp előléptetéssel kecsegteti a sors, ehhez azonban félre kell állítania kollégáit az útból. Mindenkinek van egy gyenge pontja, az egyik buzi, a másik kisfaszú, a harmadik meg nő, a negyedik meg úgy egyébként a barátja, de ilyen apróságok nem ingatják meg Bruce-t. Ha azt hinnénk az a legnagyobb bűne, hogy kiégeti a munkatársa kanapéját cigivel, akkor valószínűleg épp kimentünk a mosdóba, amikor az a rész volt, hogy barátai feleségét keféli. Egész egyszerűen több benne az erkölcstelenség, mint ahányszor a U2 frontembere megmentette az afrikai árvákat az éhhaláltól.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben a mocskos életben azonban egyre lejjebb és lejjebb vezet az út, pedig már a film elején erotikusan romantikus képeket kaptunk <b>Carolról</b> (Shauna Macdonald), Bruce feleségéről, aki örök szerelemmel és szenvedéllyel várja otthon urát. Valami azonban nem stimmel; egyre jobban körvonalazódik, hogy rendőrünk mekkora bipoláris junkie valójában, aki külső segítség elfogadására nem képes, agyában azonban folyamatosan konzultál és önmarcagol képzelt pszichiáterével, <b>Dr Rossi-</b>val (Jim Broadbent). Itt ugyanis a drogos hallucinációk és a valóság már kezd olykor összemosódni, ahol Bruce egyre kevésbé képes magabiztosan egyensúlyozni a geciskedés tornászgerendáján.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-SHRYqJt1lgI/UvJLkzVmZlI/AAAAAAAABhs/RDpxRdjkiJY/s1600/jamesmcavoy-jimbroadbent-filth.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-SHRYqJt1lgI/UvJLkzVmZlI/AAAAAAAABhs/RDpxRdjkiJY/s1600/jamesmcavoy-jimbroadbent-filth.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most már pillanatokra elérzékenyül, sőt rendszerint érzelmi viharokká formálódnak kitörései, amiket rendszerint az alkohol gyógyító összetevőivel próbál palástolni. Közben persze zajlik az élet, benne van egy nyomozásban is, érkeznek a munkahelyi konfliktusok. Itt ott egy <b>Guy Richie-</b>s akcióba tenyerelünk, amott meg egy <b>Tarantinosan </b>összevágott pörgős párbeszédbe, vagy a <i>Kutyaszorítóban </i>című film klasszikus utcánsétálgatós jeleneteinek megidézésében gyönyörködhetünk. A nyomozást eltekintve nem is igazán sejtjük, hogy tart valamerre a történet, mert a jellemfejlődést nagyjából kizárhatjuk, a happyendet meg egy tisztaszívű hároméves sem remélné józan ésszel. A sztori, csodákcsodájára mégis ad egy olyan csípős csattanót a végére, hogy még halottaimból is föltámadtam volna. Mondjuk így, hogy azt sem tudtuk, hogy egyáltalán számítani kell valamire, nem volt olyan nagy mutatvány, de jó volt na.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-Y7TKscsupZU/UvJLh4GclfI/AAAAAAAABhA/K_sysj-V1Zo/s1600/Filth-with-James-McAvoy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-Y7TKscsupZU/UvJLh4GclfI/AAAAAAAABhA/K_sysj-V1Zo/s1600/Filth-with-James-McAvoy.jpg" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A főszerepet ebben a 2013-as egyszemélyes színdarabban a <i>Guardista </i>című film főalakját megidéző tehetséggel <b>James McAvoy</b> (<i>Transz, X-Men, Narnia Krónikái</i>) játszotta, aki végre kilépett a csillagszemű, bambaképű kisfiús szerepkörből és egy mutatós hipszterszakállal rendesen megmutatta tehetségét. A jóbarátot alakító lúzert, <b>Eddie Marsant</b> (<i>Ray Donovan, The World's End, Sherlock Holmes, Hancock</i>) néhol túljátszatták, pedig rettenetesen jó színész. <b>Shauna Macdonald</b> (<i>A barlang</i>) kibaszott szexi abban a kevéske szerepben és az összes combfixben. Az egyetlen reménysugárként, kontrasztként megjelenő <b>Joanne Frogott</b> (<i>Downton Abbey, Robin Hood</i>) álomszépszemű asszony, akinek csak a jelenléte is megnyugvást hoz, de aki talán borzasztóan üde színfolt volt, az az öreg, <b>Jim Broadbent</b> (<i>Felhőatlasz, Moulin Rouge!, Harry Potter</i>).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-JkHWru-f_Os/UvJLkW3r2CI/AAAAAAAABhg/pwrYVcDfPns/s1600/filth_2690571b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-JkHWru-f_Os/UvJLkW3r2CI/AAAAAAAABhg/pwrYVcDfPns/s1600/filth_2690571b.jpg" height="398" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az irgalmatlan skót akcentusban lubickoló, rendkívül autentikus <i>Filth-</i>et mindenképpen érdemes megnézni az összes feketehumorával és háttérzenéjével együtt, azonban a kicsit anarchikus szerkesztés és a nehezen behatárolható stílus miatt nem engedi, hogy teljes biztonsággal élvezzük a mocsok áztatta McAvoy-t, de cserébe legalább majdnem olyan szemtelen a mű, mint luxusvillát építeni egy környezetvédelmi tájegységre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/6,8</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-86287228060954555002014-02-04T07:12:00.001-08:002014-02-04T07:12:49.881-08:00Utopia<div style="text-align: justify;">
Az <i>Utopia </i>című 6 részes minisorozat, ami összetéveszthetetlenül angolosan van kivitelezve és a képek látványa hiánytalan orgazmust okoz, a történet társadalomkritikai része borzasztóan aktuális és elég hangosan szól oda, a sztori kezdeti lenyűgözéséből felocsúdva azonban nem sikerül már neki annyiszor leszakítania az állkapcsunkat, de ami talán igazi hibája az egésznek, az a nem összeillő karakterek halmozása, akiknek szerintem nem sikerült összeérniük az utóbbi évek egyik legfontosabb brit sorozatában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-5UXTfvo2Igg/UvD_haqFc8I/AAAAAAAABfs/9pEYZtn8cGQ/s1600/utoc3ada-landscape.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-5UXTfvo2Igg/UvD_haqFc8I/AAAAAAAABfs/9pEYZtn8cGQ/s1600/utoc3ada-landscape.jpg" height="268" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A sorozat kreátora <b>Dennis Kelly</b> volt és sikerét semmi nem mutatja jobban, mint az, hogy Amerikában már meg is vették az Utopiát, amit maga a mester, <b>David Fincher</b> (<i>House of Cards, Harcosok Klubja, Hetedik, Social Network, Zodiákus</i>) fog rendezni. Ezt azért is tartom remek választásnak, mert pontosan a <i>Fight Club</i> volt számomra a legutóbbi filmélmény, ahol ennyire kellemesen és mégis húsbavágóan tartottak görbetükröt a fogyasztói társadalomnak. Bár megmondom őszintén egy kicsit soha nem fogom igazán megérteni, hogy miért remake-elnek meg mindent az amcsik, hiszen az Utopia legnagyobb erősségét - a képi világot, sőt az már világegyetem - egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy képesek lennének jobban csinálni. Mondjuk amiben van ráció, hogy szereznek jobb gyerekszínészeket, mint az angolok, mert az itteniek kiábrándítóan gyengék voltak. De hát a szigetországban sem játszhat minden 10 év körüli úgy szerepet, mint <b>Thomas Turgoose </b>(<i>This Is England</i>).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Ll-AdMmsajI/UvD_ibxWdCI/AAAAAAAABgI/Szbgs_CdwKQ/s1600/utopia-violence.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-Ll-AdMmsajI/UvD_ibxWdCI/AAAAAAAABgI/Szbgs_CdwKQ/s1600/utopia-violence.jpg" height="320" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha megköveznek sem bírom nem a látvánnyal kezdeni, arról egyszerűen csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Azok a színek, amik szinte már kirágnák egy gumicukor zacskóját, itt teljesen jól működnek, minden annyira tiszta, mintha abban a pillanatban mosta volna fényesre a londoni eső. Annyira borzasztóan kifinomult szépérzékük van az angoloknak és nem is csak a helyszínekben vagy a geometriai formák tökéletes tolongásának a terepen, hanem a ruhák, a sminkek, a díszlet, a kellékek. Ráadásul ez a gyerekkori-jégkrém ízű világ halálosan szépen van kontrasztba téve a pszichopata szereplőkkel, az abszurd gyilkolászásokkal és az amúgy is ellentmondásos karakterekkel. Akármeddig dicsérném a látványát az összes alákomponált zenével, pedig higgyétek el, tényleg senki nem fizet azért, hogy ezt tegyem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-cV71qbjUcBk/UvD_cQQkqBI/AAAAAAAABfI/YD6kazrPdyU/s1600/Utopia1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-cV71qbjUcBk/UvD_cQQkqBI/AAAAAAAABfI/YD6kazrPdyU/s1600/Utopia1.jpg" height="268" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azért volt jó az elején az <i>Utopia</i>, mert ezzel a gyönyörűen megkoreografált látványvilággal egyenlő szinten izgalmas történetet produkált, ahol mindenféle közhely nélkül mondom, hogy Tényleg-Kurvára-Senki-És-Semmi-Nem-Az-Volt-Aminek-Látszik. A történet szerint valamikor '85-ben egy paranoid skizofréniával diagnosztizált tudós megrajzolja az Utopia című képregényének második fejezetét, majd két évvel később öngyilkos lesz. Azonban ez nem egy egyszerű, jól kivitelezett <i>bucimacimagazin</i>, hanem egy állítólagos fontos gyógyszeripari kutatást és egyéb vírusinformációkat tartalmazó összeesküvés tárlat. Az eredeti művet is kevesen ismerik, a másodikról azonban szinte nem is tud a világ. Hőseink azonban egy internetes portál rajongó klubjában csetelve megtudják, hogy az egyikük megtalálta a második kötetet. Természetesen mind kételkednek kezdetben... Megbeszélnek tehát egy klubdélutánt, ahol sört szlopálva együtt átlapozzák és elösszeesküvéselméletezik az időt. <b>Becky </b>(Alexandra Roach), a nagypofájú angol lány, <b>Ian</b> (Nathan Stewart-Jarett), a fiatal informatikus és <b>Wilson Wilson</b> (Adeel Akhart), a bevándorló számítógéphakker meg is érkeznek a megbeszélt helyre a pontos időben, azonban az, aki megígérte volna, hogy elhozza a képregényt nem jelenik meg. Erre mondjuk elég jó magyarázata volt, hiszen épp aznap ölték meg és épp azért mert nála volt a képregény.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-RJS35uDbFxs/UvD_foHMxGI/AAAAAAAABfc/UqRpfOeUf8I/s1600/channel-4-utopia-forum-ian-and-becky.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-RJS35uDbFxs/UvD_foHMxGI/AAAAAAAABfc/UqRpfOeUf8I/s1600/channel-4-utopia-forum-ian-and-becky.png" height="282" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A világ legkirályabb bérgyilkos kettőse vette el életét, aminél komikusabbat és faszábbat én még a képzeletemben sem láttam. Sajnos a vékony és elegáns társ hamar kiíródik a műből, de a teljesen betegfejű <b>Arby</b> (Neil Mashell) garantálja, hogy az összes szőr felálljon a hátunkon, amikor olyan unottan és komótosan gyilkolja le áldozatait 4-99 éves korig, mint ahogy én kevergetem a túlcukrozott reggeli kávémat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor persze még fogalmunk sincs, hogy mi lehet konkrétan ebben a képregényben, amitől ez ennyire értékes, azonban egy újabb történetszálból, ami az angol parlament egészségügyi osztályán játszódik, arra következtetünk, hogy valamilyen felsőbb hatalmakat elég nagy veszély fenyeget az Utopia miatt. Ezért is van az, hogy <b>Michaelt</b> (Paul Higgins) kíméletlenül megzsarolják, hogy bennfentes tanácsosként intézze el, hogy Nagy-Britannia egy tehetősebb mennyiségű orosz vakcia-halmot rendeljen meg állami pénzen. Ha nem teszi meg, akkor elárulják a feleségének, hogy teherbe ejtett egy ukrán prostit és ezek a srácok tényleg annyira nem szarral gurigáznak, hogy ez még mindig a jobbik eset, mert ha nagyon fölbasszák őket ott a trónszéken, akkor egy laza mozdulattal intézik el, hogy megerőszakolják Michael feleségét, vagy egész egyszerűen kinyírják az egész családját a picsába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-mE5j_YWjDTk/UvD_ZvfI91I/AAAAAAAABe0/8OQq_DU3k70/s1600/2fc19152-cba4-4794-91a7-f7a0643724a8_625x352.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-mE5j_YWjDTk/UvD_ZvfI91I/AAAAAAAABe0/8OQq_DU3k70/s1600/2fc19152-cba4-4794-91a7-f7a0643724a8_625x352.jpg" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindeközben azonban kedvenc bérgyilkosbandánk nem jár sikerrel, hisz amint megszereznék a képregényt, azt ellopja előlük a 10 éves forma <b>Grant</b> (Oliver Woolford), akinek innentől kezdve olyan veszélybe kerül az élete, hogy a menekülésen kívül más esélye nem marad, épp úgy, mint Becky-nek, Iannek és Wilson Wilsonnak. Így lesznek száműzöttek a saját életükből szereplőink, miközben Arby üldözi őket, aki a képregényen kívül megrögzötten keresi <b>Jessica Hyde</b>-ot (Fiona Oshaughnessy) is, akiről a leghalványabb fogalmunk sincs, hogy mi köze az eseményekhez. És MINDEZ csak az első rész. Aztán jön még <b>Milner</b> (Geraldine James) és még páran mások, akik egy jól szerkesztett és izgalmas akció thrillernek lesznek a mozgatórugói.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-ORHmcC5Lsfc/UvD_j-7xRxI/AAAAAAAABgc/zp-PW2MAyQk/s1600/utopia_bloodshed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-ORHmcC5Lsfc/UvD_j-7xRxI/AAAAAAAABgc/zp-PW2MAyQk/s1600/utopia_bloodshed.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte már undorítóan jól indul a sorozat, ráadásul javára szóljon, hogy olyan pálfordulások és kiszámíthatatlan cselekmények ömlenek a nézőre, hogy még egy jól edzett sorozatnéző is gyakran kap a szívéhez. Szerintem ez volt az egyik legerősebb pilot, amit valaha láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban itt az ideje beszélni az Utopia problémáiról. A színészekkel talán nem is volna egetrengető gond, hiszen <b>Alexandra Roach </b>(<i>Anna Karenina, A Vaslady</i>), <b>Nathan Stewart-Jarett </b>(<i>Misfits</i>), <b>Adeel Akhart</b> (<i>A Diktátor</i>), <b>Fiona Oshaughnessy </b>(<i>Éjjeli Őrjárat</i>), vagy <b>Geraldine James</b> (<i>Sherlock Holmes, A Tetovált Lány, Bűn és Bűnhődés, Angolkák</i>) hoznak egy kötelezően elvárható szintet. <b>Neil Mashell</b> (<i>Nesze Neked Pete Tong!, Vágy és Vezeklés</i>) egyértelműen magasan a legjobb, a személyes kedvencemmel <b>Paul Higgins</b>-szel (<i>In the Loop</i>) együtt. A gyerekszínészek <b>Oliver Woolforddal</b> az élen botrányosan gyengék és ez nagyon el tudja venni az ember kedvét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban lehet, hogy valójában ez nem is a színészek hibája, csupán a kezdetben izgalmasnak tűnő karakterek képtelenek jobban összecsiszolódni, nem sikerül egy kellemes elegyet alkotniuk. És bár képes folyamatosan megújulni a történet és teherhajón szállítja a WTF életérzést a kedves nézőnek, valahogy mégis úgy romlik az egész, mint a forint.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-Bg4UMsqv-MU/UvD_f9O_g7I/AAAAAAAABfg/mytrWYBa-k0/s1600/tumblr_minj3x9ZSd1qeezj8o2_500.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-Bg4UMsqv-MU/UvD_f9O_g7I/AAAAAAAABfg/mytrWYBa-k0/s1600/tumblr_minj3x9ZSd1qeezj8o2_500.png" height="640" width="520" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindettől függetlenül egyértelműen megéri megnézni, mert jó a téma, jók a képek és minden, amit elmondtam, csak nem kell annyira összeélvezi magad tőle, mint tették azt többen is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/7</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-3527998900352713962014-01-28T04:42:00.006-08:002014-01-28T04:42:38.607-08:00Raging Bull - Dühöngő Bika - (egyperces)<div style="text-align: justify;">
Az 1980-ban készült Scorsese film a mind magánéletben és mind a ringben agresszívan küzdő harcos életrajzát mutatja meg nekünk Robert De Niro-val az élen. És bár mi néha nem győzhetünk kiütéssel, az élet ezt simán megteheti ellenünk, de attól még nem kell előtte letérdelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-1-V1PgCwo18/Uuela3zcLtI/AAAAAAAABeQ/0ldTc8oaEqw/s1600/raging-bull-04.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-1-V1PgCwo18/Uuela3zcLtI/AAAAAAAABeQ/0ldTc8oaEqw/s1600/raging-bull-04.png" height="348" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Martin Scorsese</b> (<i>A Wall Street Farkasa, A Leleményes Hugo, A Viharsziget, A Tégla, Aviátor, New York Bandái, Casino, Nagymenők, Taxisofőr</i>) rendező neve nem csupán tehetsége miatt közismert,<strike> hanem mert mára már szinte a saját csecsén szoptatja Leonardo Dicaprio-t.</strike> Persze előtte is meg voltak neki a múzsái, úgy mint a <i>Taxisofőrben</i> <b>Robert DeNiro</b> (<i>Machete, Apádra Ütök, Jackie Brown, Amikor a Farok Csóválja, Casino, Nagymenők, Brazil, Taxisofőr, Keresztapa 2</i>), akinek talán leginkább köszönhetjük, hogy a <i>Dühöngő Bika </i>elkészült, hisz Scorsese akkoriban komoly kokaintúladagolásokban szenvedett, de DeNiro meggyőzte arról, hogy forgassa le vele ezt a filmet. Azóta már tudjuk, jó döntés volt. Bár a <i>Taxisofőr </i>nagyságához nem ér föl, a <i>Raging Bull</i> akkor is egy klasszikussá nőtte ki magát. Scorsese-ben az a jó, hogy annak ellenére, hogy minőségi rendező, mégis képes frekventáltan populáris lenni. Természetesen régen ő is jobb volt, de a tehetség mindig ott van benne.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Ic9pCNPsy9g/UuelYAQF6xI/AAAAAAAABdo/XVN5E1JBREg/s1600/On-the-Set-of-Raging-Bull-by-Brian-Hamill.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-Ic9pCNPsy9g/UuelYAQF6xI/AAAAAAAABdo/XVN5E1JBREg/s1600/On-the-Set-of-Raging-Bull-by-Brian-Hamill.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A híres boxoló,<b> Jake La Motta</b> 1970-ben kiadott önéletrajzi könyve alapján készült el a forgatókönyv az egyszerű és néhol kicsit primkó bronxi srác történetéről. Megtudhatjuk, hogy milyen lelki szakaszai voltak annak a kalandnak, ami az egyik legnagyobb boxolóvá tette őt, miközben kezdetben állandóan ott volt mellette és támogatta, akár még elképesztően ostoba kirohanásaiban is menedzsere, aki egyben testvére is volt, Joey, akit a vásznon <b>Joe Peschi</b> (<i>Casino, Reszkessetek Betörők 2, Nagymenők, Halálos Fegyver 2</i>) alakít. Időközben hősünk megismerkedik Vickie-vel, jövendő feleségével és gyermekei anyjával, akit az elképesztően gyönyörű, jéghideg szerelemmel operáló <b>Cathy Moriarty </b>(<i>Exférj újratöltve, Jó Szomszédok, Bless This House</i>) testesít meg. Szerencsétlen asszonynak épp annyiszor jár ki a pofon a családi idill falain belül, mint ahányszor a ringben az ellenfélnek, ahol La Mottát szinte soha nem sikerült térdre kényszeríteni. A borzasztóan natúr életrajzi utazásban elkísérjük a boxolót abba a korszakába is, ahol a csillaga erőteljesen megzuhant, ahol elhagyja a felesége, megmérgezi kapcsolatát a bátyával is és bajnoki címét is elveszti, majd részeges <i>stand up comedy</i>-sként próbálja fenntartani bárokkal teletűzdelt életét. (A lecsúszott karakter megformáláshoz, a pár hónapos forgatási szünetben, De Niro-nak 20-30 kilót kellett híznia.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-MZLyTvCr35w/UuelbkJ38DI/AAAAAAAABeg/aYzGYRz1mGA/s1600/raging_bull_robert_deniro_jake_lamotta_fat_old.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-MZLyTvCr35w/UuelbkJ38DI/AAAAAAAABeg/aYzGYRz1mGA/s1600/raging_bull_robert_deniro_jake_lamotta_fat_old.png" height="360" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A film érdekessége, ami meglehetősen ritka ilyen esetekben, hogy a címszereplő oly annyira életben volt még amikor elkészítették róla a filmet, hogy ő maga segített Robert DeNiro-nak edzeni. Miután lement a film premierje, azután megkérdezte az igazi Jake La Motta volt feleségét, hogy valóban ennyire szörnyű ember volt e a valóságban, mire Vickie azt váloszta, hogy "<i>You were worse!</i>"</div>
<div style="text-align: justify;">
A film érdekessége, hogy fekete fehérben készült, amire a rendezőnek az volt a válasza, hogy azért mert meg akarta különböztetni magát a 1976-os <i>Rocky</i> filmtől. Véleményem szerint ez sikerült is neki, mert számomra a Dühöngő Bika nyerssége sokkal eredetibben hat és az abszolút antihős szerepe, így Robert De Niro által eljátszva egyszerűen zseniális.A film a 8 <i>Oscar</i> jelölésből kettőt be is váltott, továbbá 1-1 <i>Golden Globe-</i> és <i>Bafta-díjat</i> is magáénak tudhat. Az pedig gondolom semmiféle meglepetést nem okoz, hogy a '<i>fuck'</i> szó összesen 114-szer hangzik el, de Scorsese-nek ez olyan vesszőparipája, mint Orbánnak a rezsicsökkentés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-RsVYmRmBsPU/UuelYyGX5CI/AAAAAAAABd4/UQuK8aGF5tI/s1600/RagingVickyJake.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-RsVYmRmBsPU/UuelYyGX5CI/AAAAAAAABd4/UQuK8aGF5tI/s1600/RagingVickyJake.jpg" height="368" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha pedig Lamotte személyét kellene valahogy megmagyaráznunk ebben a klasszikusban, akkor arra keresve sem találnék jobb szavakat az olasz kritikusnál:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"<i>Nem azért boxol, mert fizikailag erős, hanem azért, mert kulturálisan gyenge.</i>"</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/8 </div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-63488658030794425102014-01-26T03:05:00.002-08:002014-01-26T03:05:12.097-08:00Dallas Buyers Club - Mielőtt Meghaltam<div style="text-align: justify;">
A film alcíme nyugodtan lehetne az, hogy AIDS, mert tulajdonképpen erről szól. Azonban ahelyett, hogy valami amerikai klisékre építő drámatengert hullámoztatnának rá a filmre, egy sokkal őszintébbnek ható dolgot sikerült felmutatniuk, mert itt nem lesz senki azért felmentett hős, mert halálos betegségben szenved. Nem nem, ugyanolyan kisstílű, iskolázatlan, texasi paraszt marad Matthew McConanhey, mint a film elején, de az ember igenis változik, főleg ha a transzvesztita Jared Leto-val kezd el mutyizni egy közös bizniszben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-QcgYOFgJn8A/UuTrMLf1w6I/AAAAAAAABbs/5dCdZHUMOrI/s1600/Dallas_Buyers_Club_39335.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-QcgYOFgJn8A/UuTrMLf1w6I/AAAAAAAABbs/5dCdZHUMOrI/s1600/Dallas_Buyers_Club_39335.jpg" height="320" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Jean-Marc Valée </b>rendező filmje már két <i>Golden Globe-</i>ot tudhat magáénak a vitrinben és nagy eséllyel csinálhat helyet az <i>Oscar-díjaknak </i>is, ugyanis 6 kategóriában is jelölték a magyarul <i>Mielőtt Meghaltam </i>címűre fordított művet, amit egyelőre egyik forgalmazó sem akar bemutatni Magyarországon. Pedig a megszámlálhatatlan mennyiségű filmfesztiváldíjak is jelzik, hogy egy valóban élvezhető és elismerésre érdemes filmet sikerült létrehozni. Bár nem tökéletes és a mindig jól bevált <i>igaztörténetenalapul</i> kártyát is kijátsszák, plusz jól felhígítják alap drámai elemekkel, hogy mindenki bebőgjön a végén. Ugyanis a valóságban szó sem volt a transzvesztita és a túlbuzgó orvoslány karakteréről. De nyilván nem dokumentumfilmről beszélünk, így kibaszottul nincs jogunk ezek miatt háborogni; így készül a film.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ave1beYNYhQ/UuTrQLL-fUI/AAAAAAAABdA/3aZegA64thU/s1600/reg_1024.MatthewMcConaughey-ThDllsByrsClb1212.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-ave1beYNYhQ/UuTrQLL-fUI/AAAAAAAABdA/3aZegA64thU/s1600/reg_1024.MatthewMcConaughey-ThDllsByrsClb1212.jpg" height="474" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet szerint 1985-ben járunk, Texasban, ahol Az.Igazi.Fehér.Emberek élnek. Árad a képernyőn a cowboy-kalapok, a rodeóbikák, a laposüvegben megbúvó whiskey, a homofóbia és az erős szabású farmernadrágok szaga. Ebben a környezetben él a kötelező bajuszával és pilóta szemüveggel ellátott <b>Ron Woodroof</b> (Matthew McConanghey) is, aki teljesen jól elvan a maga primitív miliőjében, a többi bajszos sorstársával a felszínes életében, ahol a napi izgalmat az tartogatja számára, ha a fogadásokkal elvesztett pénzét nem tudja törleszteni. Minden sztereotípia ami ezekkel a típusú emberekkel felmerül bennem, azt a film nagyörömmel támasztja alá. Ennél fehérebb fehér-embereket hipózva sem lehetne előállítani; az evolúció csúcspontjának érzik magukat az összes ehhez szükséges konzervatív hozzáállásukkal együtt. Gondolok itt a melegek utálatára. Persze ez a gyűlölködés nincs ilyen undorító módon kiélezve folyamatosan a képernyőn, csak olyan szépen bele van bújtatva a karakterekbe, olyan ösztönösen sugallják magukból és csak akkor hozzák föl témának ha az adott jelenet megköveteli.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nemsokára azonban egy váratlan kórházi látogatásnak köszönhetően Woodroofról kiderül, hogy HIV pozitív, azaz bármelyik pillanatban AIDS gazdatesté válhat a szervezete. Nem nagy meglepetésre hősünk azonnal öntagadásba kezd, hiszen az ő környezetében és agyában ezt a típusú betegséget csak buziknál hajlandó definiálni. Az orvos ráadásul azt is közli vele, hogy összesen 30 napja van hátra. Ron első nekifutásra a gyógyírt a kokain-whisky-kurvák szentháromságában találja meg, azonban végül inkább úgy dönt, hogy kurvára nincs még itt az ideje a halálnak, ezért önállóan elkezd utánajárni, hogyan tudná meggyógyítani magát. Kutatásai, utánajárásai során arra is rájön, hogy valószínűleg egy herkás prostitól kapta el a vírust, azonban a '80-as években ezt nehéz lett volna elmagyarázni barátainak, így egyértelműen megbélyegezték őt buzinak és teljesen kiközösítették. Ron közben próbál gyógymódot találni magának és a különböző gyógyszerkísérletek tanulmányaiból megállapítani, hogy vajon melyik gyógymód a legalkalmasabb számára, ehhez gyakran konzultál a bájos és alapvetően segítőkész doktornővel, <b>Eve</b>-vel (Jennifer Garner). A lány azonban azt a tipikus karaktert képviseli a filmben, aki szép, okos, szeretné megmenteni az emberiséget, azonban a csúnya, gonosz kapitalizmus megköti a kezét és tehetetlen marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-2iCVpv7Ktfw/UuTrLcm1ZxI/AAAAAAAABbk/kz_rNtod0fw/s1600/DallasBuyersClub-photo3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-2iCVpv7Ktfw/UuTrLcm1ZxI/AAAAAAAABbk/kz_rNtod0fw/s1600/DallasBuyersClub-photo3.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az viszont mindenképpen előnye ennek a karakternek, hogy bár semmi jelentősége nincsen, és folyamatos a flörtölgetés közte és Ron közt; legalább nem fűzték rá egy teljesen felesleges és klisészerű szerelmi szálra végül a történetüket. Főszereplőnk nem adja föl, hanem Mexikóban próbál szerencsét egy ÁNTSZ által nem igazán támogatott házi-kórházban. Már hónapokkal azután járunk, hogy Woodroofnak elvileg halottnak kéne lennie. Azonban a mexikói orvossal üzletelgetve és kísérletezve rájönnek, hogy az egyik szer/vitamin igenis hatásosan működik és csökkenti a tüneteteket. Ron Woodroof ezen felbuzdulva telepakolja vele kocsiját, hogy Amerikában árusítsa a szert. Félreértés ne essék, nem vált ő irgalmas szamaritánussá, csupán a saját kezelésének finanszírozásaképpen muszáj pénzkeresti lehetőség után néznie. A határon szemtelenül adja ki magát lelkésznek, megtéve mindent annak érdekében, hogy a 'gyógyszert' átcsempészhesse...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-MlwHbsOxnJY/UuTrOOEogMI/AAAAAAAABck/9EV4_P6TnBY/s1600/dallas-buyers-club.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-MlwHbsOxnJY/UuTrOOEogMI/AAAAAAAABck/9EV4_P6TnBY/s1600/dallas-buyers-club.jpg" height="302" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban visszatérve az államokba gondja akad a biznisszel, hiszen a maga fajta emberek viszonylag kevés meleget ismernek, akik kétségkívül a legjobb vevőbázisnak számítanának. Itt jön a képbe a már korábban a kórházban megismert <b>Rayon</b> (Jared Leto), aki nőnek öltözött AIDS-es, drogos férfiként tengeti mindennapjait. A kezdeti vonakodás ellenére Ron belemegy, hogy Rayon kapcsolati tőkéjét kihasználva belefogjanak az üzletbe. Idővel akkorára növi ki magát az árusítás, hogy megalapítják a <b>Dallas Buyers Clubot</b>, így már nem kell elveszni a buzibárok sűrűjében, hanem saját irodát nyitnak, aminek befizetett tagjait látják el a gyógyszerrel, amit a kórházakban nem adnak a betegeknek. Egyrészt mert hatása egyelőre nem bizonyított, másrészt mert mindenki ismeri a gyógyszerlobbi fogalmát. Ron időközben a gyógyszereket igyekszik külföldről behozatni és ez idő alatt lassan, csendesen és egyáltalán nem tenyérbemászó módon kezd megváltozni a véleménye a melegekről és nem túlerőltetett, de őszinte barátság kezd közte kialakulni Rayonnal. Közben persze a kórházak és a kormány újabb és újabb rendeleteivel kell megküzdenie, hogy fenntarthassa a boltját, ami a kezdeti meggazdagodás után már kezdi egyfajta küldetéssé kinőni magát, hogy hadd választhassa meg az ember, hogy milyen gyógymóddal kíván magán segíteni és ne a fentebbvalók anyagi gyarapodása döntsön helyettük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Qse2pA0gi4w/UuTrPEdN58I/AAAAAAAABc4/-sci5srrEJg/s1600/dallas_buyers_club+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-Qse2pA0gi4w/UuTrPEdN58I/AAAAAAAABc4/-sci5srrEJg/s1600/dallas_buyers_club+%25281%2529.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rayon sem avanzsálódik felesleges szenté, miközben Ronnál még a film előrehaladtával is képes kiakadni a prolimérő, addig transzvesztitánk sem tud leállni a kábszikkal. Drámai csúcspontot szerencsére nem erőltettek feleslegesen a filmbe, hanem inkább az egészet természetesen lengi csak be. Önéletrajzi filmből nehéz jót találni, de a szűk kétórás játékidő ellenére sikerült pontosan azt a páréves szakaszt bemutatni Ron Woodroof életéből, amelyik valóban érdekes és jelentőségteljes, ráadásul a kibaszottszép beállításoknak köszönhetően nem érezzük feleslegesnek egyik percét sem. Ami pedig a legjobban működik talán a filmben az a humor, ami nagyon halvány, irgalmatlan ritkán van betűzdelve a sztoriba, de akkor őszinte és nem tenyérbemászó. Borzasztóan erősíti azt, hogy egy ilyen témát is lehet lazább keretek közt kezelni. A mondanivaló sokoldalúsága meg egyszerűen ott van csúcsrajáratva, amikor Ron arról beszél, hogy valójában az egész dolog arról szól, hogy csak az átlagélet után vágyik, semmi extrát nem vár a világtól. Nagy klisé, de így, kispórolva az önsajnáltatást, lazán működik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq">
"<i>Sometimes I feel I'm fighting for a life I just ain't got the time to live.</i>"</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
És akkor most hadd kezdjem el iszonyat iramban és erősséggel nyalni a főszereplők phicsáját, mert gecire megérdemlik. <b>Matthew McConanghey</b> (<i>A Wall Street Farkasa, Magic Mike, Excsajok Szelleme</i>) végre hátrahagyta az idióta szerelmi komédiák világát és mint egy jó ital beérett. Végre őszintén és indokoltan nyomhatja a nagyképű faszt, plusz kiderült, hogy az egyik legfaszább színész és ösztönösen tehetséges. Ráadásul az az iszonyat fogyás amit véghezvitt, azt még Schobert Norbi is megkönnyezné. Ugyanúgy, mint <b>Jared Leto</b> (<i>Mr Nobody, Requiem For a Dream, Fight Club, American Psycho</i>) 5 év után tért vissza a filmvászonra és tette ezt nagyon jól. Mert színészi kvalitásai egyértelműen nagyobbra rúgnak nálam, mint a <b>30 Seconds to Mars</b> című zenekarának sikere. A szerep kedvéért a hétköznapokban is Rayonként tetszelgett, széthaknizta magát <i>Terry Richardson </i>fényképezőgépe előtt is és tette ezt minden joggal, mert a szerepet mintha rászabták volna. Továbbá ott volt még nekünk a filmben <b>Jennifer Garner </b>(<i>Hirtelen 30, Alias</i>), aki a felesleges széplány volt a vásznon és az ő drámája a filmben abszolút funkciótlan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-XYE5A1rIMPs/UuTrN7nM7jI/AAAAAAAABc8/Dvc6HfO4qDQ/s1600/dallas-buyers-club-movie-poster-5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-XYE5A1rIMPs/UuTrN7nM7jI/AAAAAAAABc8/Dvc6HfO4qDQ/s1600/dallas-buyers-club-movie-poster-5.jpg" height="380" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval a 2013-as <b>Dallas Buyers Club</b> egy igazán olajozottan működő önéletrajzi dráma, amitől nem kell beszarni persze, mert nem egy elementáris csodáról van szó, de kifejezetten kurvajó és élvezhető. Van mondanivalója, jó szereplői, átgondolt története és csodálatos képei. Úgy mondják: film, azt meg szeretjük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/7,9</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-89807587549680187722014-01-23T13:21:00.003-08:002014-01-23T13:21:27.414-08:00Stoker - Vonzások<div style="text-align: justify;">
A 2003-as <i>Oldboy</i> klasszikusának rendezője leigazolt az államokban, és 2013-ban elkészített egy misztikus dráma-thrillert, ami a tőle megszokott különös és egyedi látványvilággal operál, miközben egy egészen különös módon elbaszott család története rajzolódik ki a vásznon. Vannak gondok a filmmel, mert bár tisztességes iparosmunka lett és Nicole Kidman továbbra is irigylésre méltóan <i>lédús</i> asszony, azért a katarzis valahol félúton lemaradt végül; sajnos. Az a konkrét karakteressége a filmnek, amit ettől a rendezőtől várnánk az most nem volt meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-_TgjiH481Z0/UuGHGvCpLZI/AAAAAAAABas/xz99SFqz6ik/s1600/stoker08900x506jpg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-_TgjiH481Z0/UuGHGvCpLZI/AAAAAAAABas/xz99SFqz6ik/s1600/stoker08900x506jpg.jpg" height="358" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig <b>Chan-wook Park</b> (<i>Szomjúság, Cyborg vagyok, amúgy minden oké</i>) az Oldboy című kultfilmjével beírta magát a legnagyobbak közé. Az közel tökéletesre sikeredett, ami nálam a kedvenc filmek listájának előkelé első helyét foglalja el. <strike>Az a film még annál is jobb, mintha lefeküdhetnék Brad Pittel</strike>. Az <i>Oldboyról </i>tényleg csak szuperlatívuszokban vagyok hajlandó beszélni, Hollywoodban szerintem több közismert rendező a fél karját odabaszná azért, ha csak egyszer forgattak volna egy félig olyan jó filmet, mint Park. Nem véletlenül kérték már őt fel a <i>Velencei Filmfesztivál</i> bírájának is. Bár a Stoker volt az első angol nyelvű műve, azért Dél-Koreában már elég profi munkákat tudhat magáénak. Amúgy eredetileg filozófiát tanult és később ezt a tudását erősen kamatoztatta szereplői megformálásánál. Tagadhatatlanul mindig az agy kifürkészhetetlensége adja cselekmények ívét a filmjeiben. Sosem egy egyszerű csúszdába ülteti a nézőit, hanem a legkiszámíthatatlanabb hullámvasutakra, amik alappilléreit - mindezek ellenére - a legalapvetőbb ösztönök alkotják. Ő leginkább így foglalná össze műveit:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
"<i>In our life we have good things and bad things, happiness and pain. Life is full of pain and happiness and that's what I wanted to show.</i>"</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs ez másként a <i>Stoker</i> című filmjében sem, amiben a főszerepet <b>India Stoker</b> kapja meg (Mia Wasikowska), aki mikor épp betöltötte 18. születésnapját elvesztette egy autóbalesetben rajongva szeretett édesapját. A család, amelyik így két személyesre szűkült, egészen egyéni módon dolgozza fel a veszteséget; India antiszociális közömbössége a világ felé valami kívülről érinthetetlen, bensőséges gyászba fordul, amit nem lep el különösebb szomorúság. Az édesanya, <b>Evelyn</b> (Nicole Kidman) meg olyan szemtelen kurválkodást nyomat férje elvesztése után pár nappal, hogy abba még én is belepirulok. Ugyanis a hatalmas és elegáns vidéki kúriájukba megérkezik az elhunyt öccse - akiről India például még soha életében nem hallott - <b>Charles</b> (Matthew Goode), aki kifinomult stílusával és tenyérbemászó képével minden kétséget kizáróan fel fogja forgatni az amúgy sem harmonikusságra és kiegyensúlyozott <i>szabadszeretetre </i>épülő légkört.</div>
<div style="text-align: justify;">
A történet alapvető főszereplője ebben a szentháromságban azonban India, aki cseppet sem tűnik olykor valóságosnak: koravénen öltözködik, az iskolába beilleszkedni képtelen, azonban ez teljesen hidegen hagyja, morbid gondolatokkal táplálja magát, borzasztóan intuitív, meglehetősen magának való és minden ceruzáját nagy gonddal hegyezi ki napról napra, hogy akármikor belevághassa azt osztálytársaiba, ha a szituáció azt kívánja. De a lány valamiért égbekiáltóan különleges/különc, amit egyelőre még nem is sejtünk miért.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
"<i>Just as a flower does not choose its colour, we are not responsible for what we have come to be.</i>"</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-_V0Hr6dpfWo/UuGHH9mN2MI/AAAAAAAABbA/7ODudCDVcsE/s1600/tinker-tailor-soldier-spy-benedict-cumerbatch.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-_V0Hr6dpfWo/UuGHH9mN2MI/AAAAAAAABbA/7ODudCDVcsE/s1600/tinker-tailor-soldier-spy-benedict-cumerbatch.jpg" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rezgés - amit a néző a kezdetekkor még egyáltalán nem tud hova helyezni - India és Uncle Charles között - egyre szebben bontakozik ki, de mindenféle konkrétum nélkül. Bár Evelyn végül fölszedi a fiatal nagybácsit, annak ellenére érezzük, hogy Charles minden cselekedete India iránt irányul. A film maga annyira geci és olyan szinten játszik kedvére a nézővel, hogy az elején még azt is elhitetjük magunkkal, hogy valami pornósan perverz dologgal fognak előállni és szó sincs ilyesmiről, csak valami beteges vonzalomról inkább, ami színtisztán a családi szereteten alapszik, de egy olyan típusún, ami egy normális embernek meglehetősen idegen és beteges. A lényeg, hogy végül mi érezzük magunkat kellemetlenül, amiért egyáltalán ezt feltételeztük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszonylag hamar kiderül, hogy Charles valójában egy pszichopata és a legfélelmetesebb az lesz, amikor India konstatálja magában ebbéli hasonlóságát nagybátyjával. És ahogy a film ezt az egészet szavak helyett a két szereplő zongorázásával fejezi ki az egész egyszerűen lenyűgöző. Egy kicsit meg is feledkeztünk arról, hogy India frissen betöltött életéve éppen a felnőtté válás hivatalos küszöbének átlépését jelenti, ami a lánynak a teljes szabadságot hordozza mind elképzelésekben, mint tettekben. A felszabadulás érzését és a brutalitás megtapasztalását pedig nem egy olcsó keverttel ünnepli a helyi kocsmában, hanem egy laza zuhanyalatt-maszturbálással.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-n64izCqOB7k/UuGHDmZGPGI/AAAAAAAABaA/tGQBckchlPI/s1600/600full-stoker-screenshot.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-n64izCqOB7k/UuGHDmZGPGI/AAAAAAAABaA/tGQBckchlPI/s1600/600full-stoker-screenshot.jpg" height="640" width="450" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindeközben pedig egy egyre jobban kirajzolódó szakadék húzódik meg India és anyja között, akit ahelyett, hogy sajnálnánk, amiért lánya ellöki magától, inkább szánjuk ahogy önként és dalolva fullad bele az önsajnáltatás feneketlen mocsarába és a megjátszott törődés helyett hihetetlen munkát fektet abba, hogy úrilánynak álcázott olcsó kurvaként meghódítsa Charles-ot. A kezdeti családi dráma a misztikus vonalat megnyalva egy határozott és rettent erősen megkomponált huszárvágással vált át thrillerbe, majd egy gondolatnyi kis horror után újra a családi drámával fogunk kezet, végül pedig egy lendületes befejezéssel elköszönünk a filmtől.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A képek rettent egyéniek és szokatlanok, azonban a fénykép módjára a retinába égő beállítások rendkívüliek. A filmbéli szimbólumok és az önálló mítoszteremtés Chan-wook Parknak úgy megy, mint az ágybaszarás. A lány, aki minden születésnapjára egy pár cipőt kap; illetve az <i>American Horror Story 1</i>-ben látott alaksor esküszöm százszor biztatóbb volt az itteninél, ahova India a szemtelenül szépre formált vanília fagyit járt le nyalogatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A film mindettől függetlenül a maga kategóriájában elég közönségbarátra sikeredett; de azért a kommersztől még messze van. Bár minden olyan kelléket felhasznál, amik az adott stílusok jellemzői, de ezt nem bagatelizálva kell elképzelni, inkább olyan <i>tarantinosan</i>, de azért Tarantino-nál talán egy fokkal komolyabban veszi magát. A recept viszint ugyanaz: sokféle filmtípust egybegyúr, eljátszik vele, hozzárakja a saját stílusát és alkot valami elemien eredetit.</div>
<div style="text-align: justify;">
A film nagyon finoman indul és meglehetősen durván végződik. Dramaturgiailag iskolapélda, azonban a Himalája magasságúnak szánt végkifejlet(ek) hatalmas bánatomra csak egy kellemes Kékes-tető magasságig nőtték ki magukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-nd7IyQDUQPQ/UuGHFcXFhjI/AAAAAAAABak/_-rnJYD1VRo/s1600/Stoker.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-nd7IyQDUQPQ/UuGHFcXFhjI/AAAAAAAABak/_-rnJYD1VRo/s1600/Stoker.jpg" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig az biztos, hogy például <b>Nicole Kidman</b>en (<i>Dogville, Az Órák, Moulin Rouge!, Tágra Zárt Szemek, Átkozott Boszorkák, Ausztrál Expressz</i>) nem múlott a dolog. Az a nő, akármilyen elcseszett viaszarcával és felfoghatatlan Tom Cruise házasságával is igya be magát az újságok lapjaira, azt nem lehet elvitatni mennyire ösztönösen tehetséges és igenis milyen jelentőségteljes a vásznon. Ebben a kiégett végzetasszonya szerepben meg olyan színpompásan lépdel, ahogy illik. Ugyanennyire csodálatos <b>Mia Wasikowska </b>(<i>Fékezhetetlen, Jane Eyre, Alice Csodaországban</i>), aki remekül hozta az elbaszott koravén kamaszlányt. Ilyen társaságban pedig már szinte semmi dolga nem maradt <b>Matthew Goode</b>-nak (<i>Watchmen: Az Őrzők, Match Point</i>), aki ezzel a szemtelenül fiatalnak tűnő arcberendezésével és kicsit jelentéktelen, mégis odaillő karakterével nagyon jó választás volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-SZweGsYZCFU/UuGHHojIzjI/AAAAAAAABbE/Anf-vvJYr8c/s1600/Stoker-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-SZweGsYZCFU/UuGHHojIzjI/AAAAAAAABbE/Anf-vvJYr8c/s1600/Stoker-2.jpg" height="450" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnos reméltem, hogy majd lefosom a bokám a <i>Stokertől</i>, de Chan-wook Park ide, Chan-wook Park oda az átlagosnál jobb, azonban egy ilyen mesterhez képest igen kevéske végeredményt kaptunk. Pedig a pszichopata lelki-szex egészen jó témának hangzik, amit keresve sem adtam volna más rendezőnek, hogy dolgozza fel és bár képileg kielégített, történetileg és dramaturgiailag erős hiányérzet tátong bennem. De legalább az álomgyár már nem csak a maga kitermelt srácait pénzeli. Hajrá!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/6,9 </div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1823658842062944838.post-70555432200002085002014-01-20T13:11:00.002-08:002014-01-20T13:11:55.139-08:00Tinker, Tailor, Soldier, Spy - Suszter, Szabó, Baka, Kém - (csakröviden)<div style="text-align: justify;">
Gondolom még nagyjából mindenki emlékszik rá, hogy 2011-ben egy jónak ígérkező brit film végett Budapest pár terepe forgatási helyszínné vált. Nem, nem arra gondolok, amikor Bruce Willis látogatott meg minket, hogy nálunk vérezze össze a trikóját, hanem amikor egy sápadt színű kémfilm díszlete lehettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-oPiW0WcNdU8/Ut2PSDpKCEI/AAAAAAAABY8/4uw2QSengSc/s1600/3_ttss-samp4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-oPiW0WcNdU8/Ut2PSDpKCEI/AAAAAAAABY8/4uw2QSengSc/s1600/3_ttss-samp4.jpg" height="344" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Tomas Alfredson</b> (<i>Engedj be!</i>) rendező egy olyan regényt adaptált, amit annak előtt már a <b>BBC</b> is megtett egy minisorozat keretein belül, de gondolták, hogy egy indokolatlan sztárparádéval és a hibázni képtelen brit akcentussal készítenek egy jónak tűnő thrillert. Az adaptációval azonban az a legnagyobb gond, hogy állítólag borzasztóan hű maradt az alkotó a könyvhöz, ami hangozhatna jól, de a nép egyszerű nézőjeként azt kell mondjam, hogy az emberek több, mint kilencvenhétésfél százaléka nem olvasta a könyvet, így valami iszonyat könnyelműen szarok bele, hogy mennyire hű a forgatókönyv, hiszen én a mozijegyért fizettem és nem a könyvtárba váltottam ki az olvasójegyem. A szerző <b>John le Carré</b>, aki maga is dolgozott a hírszerzésben. Az egész film rettentően könyv ízű. Egyértelműen túl van részletezve, kevés az akció, sok a szereplő és a filmnek pont olyan a tapintása, mint egy régi-kopott könyv lapjainak. Persze az én panaszos szájamízét figyelmen kívül hagyva, a film 2 <i>Bafta-díjat</i> és 2 <i>Európa Film</i> <i>Díjat</i> kapott ráadásul 3 <i>Oscar</i>-jelölést hagyott beváltatlanul.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-rk_ToUOcWeE/Ut2PTEF3AXI/AAAAAAAABZs/frNh0eTf7oA/s1600/tinker-tailor-soldier-spy_gary+oldman_benedict+cumberbatch.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-rk_ToUOcWeE/Ut2PTEF3AXI/AAAAAAAABZs/frNh0eTf7oA/s1600/tinker-tailor-soldier-spy_gary+oldman_benedict+cumberbatch.jpg" height="424" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet szerint az '70-es évek hidegháborús időszakában járunk, ahol a Brit Titkosszolgálat legfelsőbb köreibe egy kettős-ügynök itta be magát, aki a szovjeteket látja el információkkal, ami ugye kurvára nem pálya. Ahhoz, hogy kiderítsék ki a tégla, visszahívnak egy nyugdíjazott ügynököt (Gary Oldman), akire ráadnak egy zsíros kis esztéká-keretes szemüveget (amit amúgy konkrétan több, mint száz szemüvegmodell közül választottak ki - micsoda fun fact) majd megkezdődik a nyomozás. A film többi részéről nem azért nem beszélek, mert nem akarok szpojlerezni, hanem mert számomra teljesen érdektelen. Valami iszonyat vonatott tempóban végül ráakadnak az árulóra, közben indokolatlan mozdulatokkal ugrálnak az időben, láthatóan azért, hogy világosabbá tegyék a cselekményt és jobban megérthessük az ok-okozati összefüggéseket, de valójában csak álmosító, száraz történeteket vágnak egymásra. Ráadásul a fele érdektelennek tűnik és mellőz minden típusú akciót, mindezek tetejében izgulni is alig tudunk valamin; körülbelül annyira kalandos a film, mint egy láncravert kutya élete.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A legborzasztóbb az időbeli ugrálás volt, ami teljesen kuszává tette a filmet, ráadásul nem volt képes még ez sem érdekessé tenni a sztorit. Ugyanis alapvetően felkínáltak egy pár fős csoportot, közölték, hogy abból az egyikük tégla, majd kiderült, hogy tényleg. Jó, nyilván volt egy mögöttes cselekmény, egy ésszerű magyarázat, de összességében teljesen érdektelen volt számomra az egész. Ráadásul ez a komótos, rozsdás színű filmvilág sem szolgálta a <i>Suszter, Szabó, Baka, Kémet</i>. Arról nem is beszélve, hogy ezt a matt és öregurasan kopott atmoszférát még inkább megfárasztotta maga a háttérzene is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-wCjDpgMm0Mc/Ut2PSb8THWI/AAAAAAAABZM/ro2kPtdjzbs/s1600/936full-tinker-tailor-soldier-spy-screenshot.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-wCjDpgMm0Mc/Ut2PSb8THWI/AAAAAAAABZM/ro2kPtdjzbs/s1600/936full-tinker-tailor-soldier-spy-screenshot.jpg" height="348" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én tudom, hogy tapsolnom kéne, amiért a Nyugati pályaudvar hugyszagú miliője és a Verseny utca, a MI HAZÁNK Verseny utcája szereplője lehetett ennek a brit kémfilmnek, ráadásul anyanyelvünk is tiszteletét teszi benne, ugyanúgy, mint egy röpke szerep erejéig <b>Kállay Molnár Péter</b>, <b>Mucsi Zoltán</b> és <b>Csuja Imre </b>is. Ez tök jó, de igen kevés csoda ahhoz, hogy elaléljak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ráadásul ami számomra feldolgozhatatlan, hogy milyen sztáráradat szerepelt a <i>Tinker, Tailor, Solider, Spy</i>-ban; <b>John Hurt</b> (<i>Melankólia, Az Ajánlat, Dogville, Éjféli Expressz, Az Eleféntember</i>), <b>Gary Oldman</b> (<i>Harry Potter-filmek, Batman-filmek, Az Ötödik Elem, Leon, a Profi</i>), <b>Toby Jones</b> (<i>Az Éhezők Viadala, Amerika Kapitány, Hófehér és a Vadász</i>), <b>Colin Firth</b> (<i>A Király Beszéde, Igazából Szerelem, Nanny McPhee, Mamma Mia!, Bridget Jones</i>), <b>Benedict Cumberbatch</b> (<i>Sherlock, Star Trek, A Hobbit</i>), <b>Stephen Graham</b> (<i>This Is England, Blöff, New York Bandái</i>) és <b>Tom Hardy </b>(<i>Fékezhetetlen, Eredet, RocknRolla</i>).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-azmpaZka3-s/Ut2PSdH6UHI/AAAAAAAABZQ/G2BQmw_XOy4/s1600/aph_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-azmpaZka3-s/Ut2PSdH6UHI/AAAAAAAABZQ/G2BQmw_XOy4/s1600/aph_2.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aki szereti a lassú, agytekervényeket olajozgató szocreál kémfilmeket, annak melegszívvel ajánlom a <i>Suszter, Szabó, Baka, Kémet</i>, de engem ez a díszlet nem varázsolt el és hiába a tényleg hibátlan színészi alakítás, sajnos szinte mindent untam ebben a kétórás játékidőben. Pedig a film maga nem egy borzasztó valami, ráadásul nem is kellene azért vádolni egy művet, mert nem indokolatlan mennyiségű és túlságosan hihetetlen akcióval akar operálni, na de azért az sem normális, hogy annyit ásítoztam a kétórás játékidő alatt, hogy egy pókcsalád minden kapkodás nélkül nyugodtan beköltözhetett volna a számba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10/4,7</div>
avöröshttp://www.blogger.com/profile/14609085998834777119noreply@blogger.com0